A Szentatya Úrangyala imája: Amit a Fiú mindenkinek ígért, már megtette Anyjával
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az elszenderedés ikonján Jézus magához veszi Anyjának lelkét
Szűz Mária mennybevételének főünnepe nagy jelentőségű a katolikus teológia és a népi vallásosság számára is, a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomokban pedig mélyen átélt ünnep. A titok átelmélkedését segíti két ikonográfiai modell, amelyekkel a művészek az évszázadok során ábrázolták Mária mennybevételét. Az első, a régebbi és csaknem egy évezrede az egyetlen modell témája az Isten Anyjának „elszenderülése”: Mária ravatalon fekszik, a halálba szunnyadva, körötte állnak az apostolok imádságban. Középütt áll a feltámadott Jézus, karjaiban tartva Mária lelkét, mint egy újszülöttet. Azért jött, hogy magával vigye őt Isten dicsőségébe, „a mennybe”, ahogy szimbolikusan mondjuk. Az Úr valóban beteljesítette Anyjának azt, amit minden barátjának ígért: „Amikor elmegyek az Atyához, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket” (Jn 14,3). Ez az első modell kiemeli a központi igazságot: a meghalt és feltámadt Krisztus vezet minket mindnyájunk céljához, az örök élethez. Erről elmélkedtek a hívők generációi, miközben a Nagyboldogasszony ikonjai előtt imádkoztak, és amelyet Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilika apszisának hatalmas mozaikján is megcsodálhatunk.
A későbbi nyugati ikonon Mária a mennyben napba öltözik
A később Nyugaton kifejlődött újabb ikonográfia ehelyett a mennyben, fénybe burkolva, gyakran angyalok és szentek között ábrázolja a teljes alakot öltött Szűz Máriát. Itt, középen a Madonna megdicsőült teste látható, összhangban azzal, amit a Jelenések könyvében olvasunk: „És nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, aki a napba volt öltözve, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona” (Jel 12,1). Egyes művészek összekapcsolták a két modellt, felül a dicsőséges Szűzanyát, alul pedig az üres, gyakran sokszínű virágokkal teli sírját ábrázolva, az apostolok pedig alulról tekintetüket a menny felé fordítják. Ez a második modell azt az igazságot emeli ki, hogy Mária testtel és lélekkel, azaz személyének integritásával lett felvéve a mennybe. Az asszony, aki a földön testet és vért adott a megtestesült Igének, és követte őt a tökéletes egyesülésig a szeretet áldozatában, örökre vele egyesülve a dicsőségben. Így ez az ikonográfia is lehetővé teszi számunkra, hogy által saját végső sorsunkat szemléljük. Az élet teljessége, amelyet ma örömmel csodálunk Máriában, az idők végén ránk is vár, amikor – ahogy Szent Pál mondja – a feltámadt Krisztus „átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez” (Fil 3,21), a romlandót romolhatatlanságba, a halandót pedig halhatatlanságba öltözteti (vö. 1Kor 15,54). Így aztán a Megváltó szeretete által átalakított testünkkel, örökké élni fogunk, egy soha véget nem érő ünneplésben. Dicsérjük az Urat, aki nagy dolgokat tett az ő Anyjában, a mi Szentséges Anyánkban! – zárta az Úrangyala ima előtt mondott beszédét Leó pápa.
