Leó pápa Úrangyala imája: Fedezzük fel mindig újra Krisztusnak az arcát életünkben!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Tanítványságunk döntő jellegű kérdése
Kedves Testvéreim Áldott vasárnapot! – köszöntötte a déli verőfényben fürdő Szent Péter téren összegyűlt híveket. A mai vasárnapi evangélium (Mt 16,13-20) egy olyan kérdést vet fel előttünk, amely mindnyájunkat kihívás elé állít a hit útján: kicsoda Jézus valójában számomra? Az evangéliumból megértjük, mennyire döntő jellegű ez a kérdés a tanítványi mivoltunk megtapasztalása szempontjából. Valójában, bár a tizenkét apostol már osztozott a Mester életének és szolgálatának nagy részében, Jézus nem akarta eleve biztosra venni, hogy a tanítványok valóban ismerik őt és értik Isten országának misztériumát. Miután megkérdezte az emberek véleményét erről, most közvetlenül hozzájuk fordult: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Mt 16,15).
A hitet ugyanis nem egyszer s mindenkorra kapjuk
Testvérek, ez alapvető kérdés minden idők tanítványai számára, így nekünk is – folytatta a Szentatya. A hitet ugyanis nem egyszer s mindenkorra kapjuk; ellenkezőleg, mindig újra fel kell fedeznünk Krisztusnak és az ő evangéliumának arcát, hogy elmélyítsük üzenetének megértését és megújítsuk életünk döntéseit, hogy azok összhangban legyenek azzal, amit vallunk, legyőzve a mindent tudni akarás kísértését, és hogy szokássá tegyük a hitet. A kérdés, amelyet minden nap feltesznek nekünk – ki Jézus számomra, és mit jelent jelenléte az életemben –, különösen az imádságban és az evangéliumon való elmélkedéskor merül fel, de akkor is, amikor testvéreink sebeivel és szükségleteivel találkozunk, vagy azokban a kapcsolatokban és helyzetekben, amelyek leginkább kihívást jelentenek lelkiismeretünk számára. Röviden, saját életünk kontextusában ellenőrizhetjük, hogy számunkra az Úr Jézus csupán egy nagy történelmi alak-e, aki fontos dolgokat mondott és tett, vagy Isten Krisztusa, aki azért küldetett, hogy elvezessen minket az Atya szeretetébe, és átalakítsa életünket és a világot, amelyben élünk.
Jézus személyes válaszra hív minket, hogy bensőségesen ismerjük meg őt
Kedves barátaim – kérte a Szentatya – tanuljuk meg, hogy ne zárkózzunk be vallási meggyőződéseinkbe és bizonyosságainkba, hanem maradjunk nyitottak a Krisztussal való hiteles kapcsolatra. A keresztény hittel kapcsolatban néha megelégszünk a hallomásból vett dolgokkal, a közhelyekkel és azzal, amit – talán jó szándékkal is – ránk hagytak. Jézus azonban személyes válaszra hív minket, hogy bensőségesen ismerjük meg őt, hogy táplálkozzunk barátságából, egy mindig új találkozásban, amely akár új utakat is kérhet tőlünk, és eltérő döntéseket hozhatunk, mint amiket elképzeltünk. Ez vonatkozik mind a személyes utunkra, mind az egyház útjára, mind a lelkipásztori döntésekre, ahol néha azt gondoljuk, elég úgy haladni, ahogy eddig mindig is tettük. Ehelyett fontos, hogy gyakran kérdezzük meg magunktól: Ki az Úr számomra? Valóban ismerem őt? Mit kér tőlem ma az evangéliuma? Milyen lépéseket és döntéseket kell tennem? Hívjuk segítségül Szűz Máriát, aki szívében Isten akaratát kereste Fián keresztül, hogy mindig vezessen minket a hit útján! – zárta a Szűzanyához intézett fohásszal rövid elmélkedését Leó pápa.
A Szentatya köszöntései és felhívásai az Úrangyala ima után
Kedves testvéreim! Imáimban gyakran gondolok a Kongói Demokratikus Köztársaságra, különösen az ebola-járvány terjedése miatt, amely sajnos számos áldozatot követel. Arra buzdítom a nemzetközi közösséget, hogy cselekedjen oly módon, hogy bevonja a helyi közösségeket is a megelőzés munkájába, hogy sok életet lehessen megmenteni.
Közel vagyok a Közép-afrikai Köztársaság népéhez is, akik gyászolják a zamboyéi bányaomlás áldozatait. Az Úr fogadja be azokat, akik életüket vesztették, és támogassa azok elkötelezettségét, akik a bányászati helyszínek biztonságának és jogszerűségének garantálásáért felelősek.
Holnap lesz a közép-olaszországi földrengés tizedik évfordulója, amely Lazio, Umbria és Marche tartományok között sújtotta Közép-Olaszországot. Imádkozom az elhunytakért és családjaikért, valamint az összes érintett közösségért. A hit és a szolidaritás továbbra is támogassa az újjáépítés munkáját.
Szeretettel üdvözlök mindenkit, rómaiakat és különböző országokból érkező zarándokokat. Különösen köszöntöm a lengyelországi Gnieznói székesegyház Prímási Kórusát, valamint a Pápai Észak-Amerikai Kollégium szeminaristáit és elöljáróit; továbbá Bormio és Valfurva fiataljait. Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
