Leó pápa beszéde a portugál tábori püspökséghez: Hazátok lelki jólétét szolgáljátok!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Rómába érkeztetek, és bizonyos értelemben veletek együtt érkezett egységeitek többi tagja is. Köszöntöm a portugál hadsereg, légierő, haditengerészet, Nemzeti Köztársasági Gárda és a közbiztonsági rendőrség minden tagját, keresztényt és nem keresztényt egyaránt. Különös módon emlékezem a feltámadt Krisztus fényében a hadsereg két fiatal katonájára, akik múlt pénteken életüket vesztették, miközben nagylelkűen, mint a jó szamaritánus, szolgálat közben megálltak az úton, hogy segítséget nyújtsanak másoknak, és most az Úrra bízom őket családjaikkal együtt – mondta beszéde kezdetén Leó pápa.
60 évvel ezelőtt született a Portugál Tábori Helynökség
A Portugál Katonai és Biztonsági Erők összes testülete tagjaik és családjaik javát szem előtt tartva hozták létre 60 évvel ezelőtt a Tábori Helynökséget, melyet 1981-ben Katonai Ordinariátusnak, Tábori Püspökségnek neveztek el és 25 évvel ezelőtt nevezték ki első igazi püspökét. Mostani római zarándoklatotok éppen ezeknek az évfordulóknak megünneplésére szolgál – utalt a pápa látogatásuk céljára. Bárcsak a Katonai Püspökség felbecsülhetetlen mértékben járulna hozzá az ország lelki jólétéhez és a keresztény értékek megbecsüléséhez, továbbra is teret biztosítva az állami, kormányzati és katonai hatóságok konstruktív együttműködésének.
Védjétek meg a haza szuverenitását és a jogállamiságot!
A Krisztusban hívő ember számára ez a római zarándoklat egyedülálló lehetőséget jelent a benső megújulásra, Isten központi szerepének felismerésére az életben, és a hit megerősítésére a Szent Péter apostol sírjánál mondott imával. Minden nap mindnyájatok nemes és közös küldetése, hogy megvédjétek a haza szuverenitását és a jogállamiságot, biztosítsátok polgártársaitok biztonságát és megvédjétek őket az igazságtalanságtól. Ezért szeretném megismételni Szent Pál buzdítását: „Legyetek erősek az Úrban. […] Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz cselvetését” (Ef 6,10.14-15).
A kafarnaumi százados példájával szolgáljatok
Legyetek erősek az Úrban”, mint az a százados, aki Kafarnaumban Jézushoz fordult – bíztatta portugál vendégeit a Szentatya. Az a százados ugyanis jól ismerte azokat az értékeket, amelyek szerint a ti életetek is zajlik: engedelmesség, fegyelem, lemondás, hűség, bajtársiasság, odaadás, felelősségvállalás és bátorság. Ugyanakkor az a katona szükségét érezte Istennek is; tudta, hogy az ember nem elég önmagának, hanem valami többre vágyik, valami olyasmire, ami meghaladja őt. Mivel volt egy szolgája, aki szörnyűségen szenvedett, ez arra késztette, hogy Jézushoz forduljon, aki arról biztosította őt, hogy meggyógyítja. De ő így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. De csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – elmegy, a másiknak: Gyere ide! – odajön hozzám; vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! – megteszi.” (Mt 8,8-9). Ebben a hozzáállásban látható, hogyan értékelte a százados a hierarchiát, és hogyan vezette őt mindennapi életének ez a vonása a Názáreti Jézussal való kapcsolatának értelmezéséhez, akit aztán Urának és Istenének vall meg. Jézust ámulatba ejtették ezek a szavak, és így szólt: „Nem találtam Izraelben senkit, akinek ilyen nagy hite lenne!” (10. v.). Ez a katona egyfelől tudatában volt saját tekintélyének, másfelől pedig Isten Fia előtt megmutatta hitének erejét és alázatának bátorságát. Valójában az ember, bármilyen felelősséggel is rendelkezik, mennyi hatalommal bír, bármilyen feddhetetlen is, mindig éhezik a végtelenre és szomjazza az örökkévalóságot. Most pedig íme, a végtelen és az örökkévalóság elérhető közelségben van Jézus Krisztusban: ez az Úr ajándéka nekünk.
Az Egyház rátok bízza hazátok katonáinak és rendőrségének lelki növekedését
A portugál tábori püspökhöz és tábori lelkészekhez szólva kérte tőlük: Az Egyház rátok bízza hazátok katonáinak és rendőrségének lelki növekedését. Fogadjátok szeretettel mindannyiukat, hallgassátok meg őket, világosítsátok meg őket Isten Igéjének bölcsességével, maradjatok mellettük Krisztus nevében cselekedve a szentségek kiszolgáltatásával, és kísérjétek mindegyiküket anélkül, hogy megfeledkeznétek családjaikról. Ebből a különleges szolgálatból fakadnak a keresztény élet gyakorlása során a személyes növekedés gyümölcsei és éled újjá az Önök által szolgált katonai és biztonsági erők szellemisége. Köszönöm a közelséget, amelyet jó pásztorokként nyújtotok mindazoknak, akik ilyen fontos, különleges és igényes szolgálatot végeznek Portugália és azon túl javára. Az Egyház és a Haza iránti szeretetetek tanúságtétele olyan, mint egy balzsam, amely vigasztal és reményt ad. Végül pedig mindazoknak, akik itt jelen vagytok, szeretném megköszönni és megbecsülésemnek hangot adni a Tábori Püspökségben végzett munkátok elismeréséért. A Fatimai Szűzanya kísérje Önöket különböző küldetéseikben, Portugáliában és külföldön egyaránt. Az Úr öröme legyen az erősségetek. Isten áldjon benneteket! – búcsúzott el a Szentatya a Portugál Tábori Püspökség hetven fős küldöttségétől.
