Leó pápa az Úrangyala elimádkozásakor: Vegyük észre a jót, bízzunk Istenben és kövessük az evangéliumi életstílust!
Gedő Ágnes - Vatikán
XIV. Leó pápa vasárnap délben Castel Gandolfóban, az Apostoli Palota előtti Szabadság-téren imádkozta el az Úrangyala imádságot, a meleg ellenére nagy számban összegyűlt hívők és zarándokok részvételével. Gondolatait a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte, melyben Jézus a mennyek országát mutatja be példázatokon keresztül.
Példabeszédekkel Isten Országáról
Leó pápa így kezdte beszédét: A magvető példázata után Jézus tovább beszél a tömeghez, képeken keresztül: a jó búza és a konkoly, a mustármag, a kovász a lisztben. Három kis példabeszédről van szó, amelyek felhívják a figyelmet Isten Országának eljövetelére a történelemben, működésére az emberek életében, ahogy növekszik, kiterjed és belülről átalakítja a világot. Ezekkel az elbeszélésekkel Jézus óva int minket a kísértéstől, hogy úgy gondoljunk Istenre mint egy hatalmas alakra, aki erővel kényszeríti rá akaratát másokra, aki elfoglalja a területet, hogy uralkodjon és aki győztesként érkezik. Ellenkezőleg, Isten a kicsinységet kedveli, diszkrét szeretete jeleként, aki hagyja, hogy szabadon elfogadjuk vagy visszautasítsuk, aki utat keres magának a konkoly között, rejtve és láthatatlanul működik mint a legkisebb mag és a kovász a tésztában, anélkül, hogy zajt csapna.
A rossz konkoly között is kicsírázik a jó
Kedves testvérek! Jézus ezekkel a példázatokkal valami fontosat mond nekünk arról, ahogy Isten működik az életünkben és a történelemben. Olykor valami feltűnő dolgot várunk, olyan Istenre vágyunk, aki felülről közbelép és azonnal kitépi a rossz konkolyt. Egy erős és hatalmas Istent képzelünk, és sajnos ehhez a képhez igazítjuk a mi keresztény mivoltunkat és az egyházét is. Ehelyett azonban Isten Országa a konkoly között is terjed, és azt kéri, hogy tekintetünkkel képesek legyünk észrevenni a jót, ami a rossz sötétjében is kicsírázik, anélkül, hogy mindent és azonnal elítélnénk. Úgy nő, mint a legkisebb mag és türelmet kér, hogy végigkísérjük a folyamatokat, felismerve a hétköznapi, átlagos élet kicsinységében és egyszerűségében. Láthatatlanul növekszik, mint lisztben a kovász, és így megszabadít minket a csüggedéstől és arra szólít, hogy bízzunk akkor is, amikor úgy tűnik, hogy Isten távol marad. Mert valójában ő mindig elkísér minket és szeretete mindig működik értünk.
Evangéliumi stílusban viselkedjünk
Istennek ez a stílusa kell, hogy egyénekként és egyházként is meghatározza azt a módot, ahogy a minket körülvevő valóságot belakjuk – mutatott rá a Szentatya. Az a hivatásunk, hogy evangéliumi stílust vegyünk föl, anélkül, hogy sietve arrogáns ítélkezéssel ellenkeznénk, anélkül, hogy hatalommal és erővel uralnánk másokat, anélkül, hogy elveszítenénk a bizalmunkat Isten működésében. Ahogy annak idején (2000-ben) Ratzinger bíboros mondta, arról van szó, hogy alávetjük magunkat a mag logikájának, ami nem a siker és a nagyság logikája, hanem azt kéri tőlünk, hogy kicsinyek legyünk és szolgáljuk a személyek életét. Ily módon mi magunk is olyanokká válunk, mint az evangéliumi kis mag, mely kicsírázik, és mint a szeretet kovásza, ami átalakítja a világ tésztáját.
Imádkozzunk Szűz Máriához, aki be tudta fogadni a kicsinységben az Ige magvát, hogy ő támogasson minket utunkon és közbenjárjon értünk! – fohászkodott végül az Úrangyala elimádkozása előtt XIV. Leó pápa.
