Válaszoljunk „igennel” a Szentháromság szeretetére – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Vertse Márta - Vatikán

Minden teremtmény a közösségre, a kapcsolatra, a találkozásra lett teremtve. Ezzel szemben megértjük, miért hoz pusztítást, szomorúságot és sivárságot a világba a megosztottság, a polarizáció és a sokszínűség megvetése – fejtette ki tanításában a Szentatya.

A Szentlélek kiáradás hozta létre az egyházat

Kedves fivérek és nővérek, szép vasárnapot kívánok! – köszöntötte dolgozószobája ablakából XIV. Leó pápa a Szent Péter téren megjelent mintegy húszezer hívőt, emlékeztetve rá, hogy egy héttel ezelőtt, Pünkösd ünnepével véget ért a húsvéti időszak, majd Szentháromság vasárnapjához fűzte tanítását. Amikor ezen a vasárnapon a Szentháromság misztériumát ünnepeljük, lehetőségünk nyílik arra, hogy visszatekintsünk az eddig megtett útra, kiindulva annak középpontjából, vagyis Isten életéből, aki Jézus Krisztusban ajándékozta magát nekünk. Ez az élet egy dinamikus, kimeríthetetlen, gyümölcsöző közösség, amely most már minket is magába foglal: az Atyát és a Fiút összekötő Szentlélek ugyanis kiáradt a szívünkbe, így a világban formát ölt az egyház, a közösség szentsége, a találkozás, a szeretet és az élet tere, ahol az ég és a föld már érintkezik egymással – mutatott rá katekézisében a Szentatya.

A Szentlélek révén születünk újjá

A pápa utalt Szentháromság vasárnapjának evangéliumi szakaszára, amely (Jn 3,16–18) Nikodémust, Izrael egyik kiemelkedő személyiségét mutatja be, akit mély vonzalom fűzött Jézushoz. Hogy ne lássák meg, Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, mert jobban meg akarta ismerni ezt a titokzatos Mestert, és kérdéseket akart feltenni számára. Az Úr fontosnak tartotta Nikodémus keresését, vendégül látta őt és meglepte azzal a kijelentésével, hogy egy felnőttnek is lehetséges újjászületnie. Jézus szavai azt sejtették Nikodémussal, hogy Isten élete képes lenne átalakítani életét. „Jézus a Szentlélekről beszélt Nikodémusnak és megvilágította sötét éjszakáját azzal az igazsággal, amely a mai ünnepen minden templomunkban visszhangzik” – mondta Leó pápa idézve János evangéliumának szavait: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen”, és „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ”. 

Otthon vagyunk a Szentháromság misztériumában

XIV. Leó pápa azt emelte ki Szentháromság vasárnapjának ünnepén, hogy otthon vagyunk Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek misztériumában, ahogy Nikodémus is otthon érezte magát Jézus mellett. Isten élete csodálatos és magával ragadó, békét ad gyakran olyan nyugtalan szívünknek, és a Szentlélek örömében fivérként és nővérként találkozhatunk egymással. A Szentháromság arra késztet bennünket, hogy mindent és mindenkit szeressünk: felfedezzük, hogy minden teremtmény a közösségre, a kapcsolatra, a találkozásra lett teremtve. Ezzel szemben megértjük, miért hoz pusztítást, szomorúságot és sivárságot a világba a megosztottság, a polarizáció és a sokszínűség megvetése.

Isten ünnepe a mi ünnepünk

Nikodémus a Szanhedrin, azaz Izrael főtanácsának tagja volt. Amikor a Szanhedrinben megvető szavakat hallott Jézusról, arra buzdította a többieket, hogy hallgassák meg őt, mielőtt elítélik. Magán Krisztuson keresztül kapta meg Istentől a közösség Lelkét, amely megnyitja a szívet az új igazság és az igazi újdonság előtt. Aki nem fogadja be ezt a Lelket, hamar megöregszik, panaszkodik, magányos lesz, és lelke soha nem ünnepel – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ma viszont, kedves testvéreim, ünnep van! Isten ünnepe a mi ünnepünk”. Ezért írja Szent Pál a korinthusiaknak: „Örvendjetek és tökéletesedjetek! Buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene” (2 Kor 13,11) - idézett a Szentatya a vasárnapi szentleckéből, Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második leveléből.

Végül Szentháromság vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Leó pápa azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy az Isten akaratára adott „igenjében” virágozzon fel a mi „igenünk” is, amellyel válaszolunk a Szentháromság szeretetére.