Nyolcadik nagyböjti elmélkedés: Közvetítsük Isten gondviselését, mint az angyalok!

Gedő Ágnes - Vatikán

A norvég trappista szerzetes folytatta gondolatait Szent Bernátnak a 90. zsoltárról szóló beszédei kapcsán, ezúttal az angyalok természetére és működésére világított rá.

Mialatt Krisztus negyven napig volt a pusztában, a Sátán odament hozzá és idézte a 90. zsoltárt, az angyalokról szóló két sort. Az ördög – olvassuk Szent Máténál – elvitte a szent városba, a templom párkányára állította és megkísértette. „Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled. Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” (Mt 4,5-6).

Csak Isten szólíthat föl arra, hogy leugorjunk egy párkányról. Az ő hívása azonban ez lesz: „Ugorj a karomba!”, nem pedig „Vesd le magadat!” – figyelmeztetett a norvég prédikátor. Az angyali beavatkozások nem mindig megnyugtatóak. Az angyalok nem azért vannak, hogy kielégítsék szeszélyeinket. Egy népi imádságban, amelyet Szent Bernát kortársának, Canterbury Regináldnak tulajdonítanak, az őrangyaltól azt kérjük, hogy világosítson meg, őrizzen meg, tartson meg és kormányozzon minket. Erőteljes igék ezek, mert az angyal mindenekelőtt az életszentség őrzője.

A szerzetesi életet hamar angyalinak értelmezték és mutatták be, mert dicsőítés a célja, és azért is, mert a szerzetes arra hívatott, hogy lángra gyúljon Isten szeretetétől és ennek követe legyen mások felé. Krisztus egyetlen dicsőítő énekéről a Sacrosanctum Concilium – k. zsinati konstitúció nagyon szépen ír egy helyen. („Az új és örök szövetség főpapja, Krisztus Jézus, magára véve az emberi természetet, a földi számkivetésbe magával hozta azt a himnuszt, amely a mennyei hazában öröktől fogva zeng. Az egész emberiséget maga köré gyűjti, hogy vele együtt énekelje az istendicséret ezen énekét” (SC 83.) Az angyalok ennek az összekötő láncnak lényeges elemei, ahogy azt a szentmise bevezető szertartásában mondjuk mindig.

A Qui habitat – zsoltárról szóló XII. századi elmélkedéseiben Bernát rámutat az angyalok szerepére, akik Isten gondviselésének közvetítői. Nincs mindig szükség közvetítésre: Isten közvetítők nélkül is megérinthet minket. Mindazonáltal szereti hagyni, hogy teremtményei a kegyelem csatornái legyenek egymás számára – fejtette ki a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlatos mester.

Szent Bernát arra buzdít, hogy nézzük meg, mint csinál egy angyal és tegyük ugyanazt: „Szállj le és mutasd meg irgalmasságodat a felebarátodnak! Aztán újból, fölemelve ugyanazzal az angyallal a vágyaidat (cupiditas), emelkedj föl lelked minden vágyával az örök és teljes igazsághoz”. Természetes, akár testi vágyainkat is Isten felé kell irányítanunk, hogy benne teljesedjenek be.

Az angyalok utolsó és legfontosabb szeretetcselekedete halálunk óráján következik be, amikor átvisznek minket az itteni világ fátylán át az örökkévalóságba. Akkor mutatják meg valódi természetüket: Nem lehet őket legyőzni, sem elcsábítani, és ők még kevésbé csábíthatnak el minket. Minden álca lehullik abban a pillanatban: elnémul a beszéd, csak az igazság marad, teljes összhangban az irgalmassággal.

Bernát nagyon gondosan elmélkedett ezekről a témákról 1139-ben. 726 évvel később, egy egészen más beállítottságú, de rendkívül intelligens ember fogalmazta meg intuícióit a halálról szóló gyönyörű versben (Gerontius álma). Szent John Henry Newman sokat gondolkodott az angyalokról. A papi szolgálatot angyaliként értelmezte. A pap otthon van ebben a világban, nem fél attól, hogy a sötét erdőkben az elveszettek keresésére induljon. Ezzel egyidőben tekintetét az Atya arcára emeli, hagyva, hogy ragyogása megvilágítsa a jelen valóság egészét. A megvilágítás mindig kettős: intellektuális és egzisztenciális, szentségi és pedagógiai.

Newman, aki már egyházdoktor, azt is kéri tőlünk, hogy fedezzük föl a tanárokat mint angyali megvilágosítókat. Prófétai és szép kihívás, ha arra gondolunk, hogy az ún. oktatást ma mennyire a digitális – és sokszor mesterséges – médiára bízzák, mialatt a fiatal felnőttek, a serdülők és a gyermekek szeretnének olyan tanárokkal találkozni, akik méltók a bizalomra, akiktől nemcsak szakértelmet, hanem bölcsességet tanulhatnak. Az angyali találkozás személyes. Nem lehet letöltésekkel vagy chatbotokkal helyettesíteni – zárta nyolcadik nagyböjti elmélkedését Erik Varden trappista szerzetes.