Pápa

A 6. elmélkedés a nagyböjti lelkigyakorlaton: A bukások megalázhatnak vagy a romlásba taszíthatnak

A Pál-kápolnában ezen a héten Erik Varden, a norvégiai Trondheim püspöke által vezetett nagyböjti lelkigyakorlaton február 25-én, szerdán délelőtt hangzott el a hatodik elmélkedés, amelynek témájául a szerzetes a „S ha ezren esnek is el” idézetet választotta a 91. zsoltárból.

Somogyi Viktória – Vatikán

A norvég püspök beszédében azokra a bukásokra összpontosított, amelyek szükségessé válhatnak az „üdvösség útján”, vagy a pusztulás és a romlás ösvényére sodorhatnak minket. Ezután kitért a visszaélések eseteire és a felismerés elmulasztásából eredő hibákra. „A lelki életben való fejlődéshez szükség van a „szemlélődésben való megérésre”, és hogy óvakodjunk „minden dualizmustól”, figyelmeztetett Erik Varden, trappista szerzetes, a norvégiai Trondheim püspöke a hatodik nagyböjti elmélkedésében, amelyet Leó pápa és a Római Kúria számára tartott.

„Amikor felfuvalkodottá válunk a büszkeségtől, a bukások alázatossá tehetnek minket, mert megmutathatják Isten üdvözítő erejét. Mérföldkövekké válhatnak a személyes üdvösség útján, amelyekre hálával kell emlékezni.” Lehetnek romboló pillanatok, amelyek nem mindig „végződnek ujjongással”, hanem „a pokol szagát áraszthatják, és a bűnöst a pusztulás és a romlás ösvényére” ránthatják, amely, ha széles és hosszú, sok ártatlant tönkretesz.

Igazságosság és könnyek

„S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el” (Zsolt 91,7). Ez a zsoltár idézet világossá teszi, hogy azok, akik Krisztusban vannak, akik lelki életet kívánnak élni, jobban ki vannak téve a gonosz támadásainak. „Semmi sem ártott tragikusabban az Egyháznak, semmi sem veszélyeztette jobban a tanúságtételünket, mint a saját házunkban is növekvő korrupció. Az Egyház legszörnyűbb válságát nem a világ szembenállása, hanem az egyházi korrupció okozta. A sebek begyógyulása időbe telik. Igazságszolgáltatásért és könnyekért kiáltanak” – állapította meg elmélkedésében a trappista püspök.

Vészharangok

A prédikátor a „beteg gyökér” keresésére összpontosított „a korrupció láttán, különösen, amikor a visszaélésekről van szó”. „Arra számítunk, hogy olyan korai figyelmeztető jeleket találunk, amelyeket figyelmen kívül hagytak: valamilyen hibát a megkülönböztetésben, a deviancia egy mintázatát. Néha ezek a nyomok léteznek, és okunk van hibáztatni magunkat, hogy nem ismertük fel őket időben. Azonban nem mindig találjuk meg őket” – állapította meg Erik Varden püspök.

Hatékony eszközök

A trappista szerzetes továbbá hangsúlyozta, hogy már a közösségek kezdeti időszakában is, „amelyeket ma botrányok öveznek”, fel lehetett ismerni „a nagy és örömteli jót”. „Nem feltételezhetjük, hogy kezdettől fogva strukturális képmutatás volt jelen, és hogy az alapítók cinikusan fehérre meszelt síroknak mutatták be magukat. Időnként a valódi ihletettség jeleit találjuk, sőt az életszentség nyomait is. Hogyan magyarázhatjuk a jó és a torz fejlődések együttélését? A világi mentalitás többnyire feladja: egy katasztrófa láttán szörnyetegeket és áldozatokat jelöl ki.” A prédikátor elismerte, hogy „az Egyház kifinomultabb és hatékonyabb eszközökkel rendelkezik, amikor eszébe jut, hogy használja azokat”.

Szabadság

Szent Bernát arra emlékeztet, hogy minél inkább „az emberek nemes törekvéseket követnek”, annál „vadabbak lesznek az ellenséges támadások”, és hogy „maga az Egyház lelki tagjait sokkal keményebben támadják, mint a testieket”. A Qui habitat kezdetű 91. zsoltárban a „bal” és a „jobb” szavaknak világos jelentése van. „A baloldal a testi természetünket, a jobboldal a lelki természetünket képviseli. Az áldozatok száma a jobboldalon nagyobb, mert ott, a lelki csatatéren, használják a leghalálosabb fegyvereket.” A clairvaux-i apát „nem minden lelki betegséget gonosz, szarvakkal és villákkal bíró embereknek tulajdonít”, hanem inkább a férfiak és a nők szabadságának használata jelenti a különbséget. „A lényege, hogy az emberi természet egy. Ha elkezdünk mélyen belemerülni lelki természetünkbe, más mélységek is feltárulnak. Szembe kell néznünk az egzisztenciális éhséggel, a sebezhetőséggel, a kényelem utáni vággyal: olyan tapasztalatokkal, amelyek támadás formájában is jelentkezhetnek” – mutatott rá a prédikátor.

Összhang a fizikai és érzelmi én között

Ezért „a lelki életben való fejlődéshez fizikai és érzelmi énünk olyan felépítésére van szükség, amely összhangban van a szemlélődés megérlelődésének folyamatával. Ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a lelki beállítódások fizikai vagy érzelmi kitöréseket keresnek; és hogy ezeket a kitöréseket úgy racionalizálják, mintha valamilyen módon „lelkiek” lennének, magasabb rendűek, mint a hétköznapi halandók bűnei.” A trondheimi püspök nagyon világos példát említett, kijelentve, hogy „egy lelki tanítómester integritása megnyilvánul a beszélgetéseiben és a tanításában, de nem csak ebben; nyilvánvaló lesz internetes szokásaiban, az asztalnál és a bárban mutatott viselkedésében, valamint mások hízelgésétől való mentességében is.”

Óvakodjunk a dualizmustól

„A lelki élet nem egy adalék a létezés többi részének kiegészítésére, hanem annak a lényege” – figyelmeztetett Varden püspök. „Óvakodnunk kell minden dualizmustól, mindig emlékezve arra, hogy az Ige testté lett, hogy testünket átitassa a Logosz.” Ébernek kell lennünk a „jobb” és a „bal” oldal felett, ahogy Szent Bernát ajánlja, és „vigyáznunk kell, hogy ne keverjük össze az egyiket a másikkal”. „Meg kell tanulnunk egyformán otthon érezni magunkat testi és lelki természetünkben, hogy Krisztus, a mi Mesterünk, békésen uralkodhasson mindkettőben” – zárta szerda délelőtti elmélkedését a prédikátor.