Negyedik nagyböjti elmélkedés: Akkor válunk szabaddá, ha úgy szeretjük a világot, ahogy Krisztus
Gedő Ágnes - Vatikán
A keresztény szabadság nem abban áll, hogy erővel meghódítjuk a világot, hanem abban, hogy a keresztre feszítés szeretetével szeretjük, olyan nagylelkűen, hogy azt kívánjuk: életünket adjuk azért, hogy a világ Krisztusban felszabaduljon. Ezt húzta alá február 24-én, kedden délelőtt a vatikáni Pál-kápolnában mondott elmélkedésében Erik Varden norvég trappista püspök.
Csapdába esünk
Ő szabadít ki az életedre törő vadász csapdájából (Zsolt 90,3). A 90. zsoltár sorára reflektálva Szent Bernát ciszterci apát gondolatát idézte Varden atya. Bernát szerint az emberi lény, amikor elfeledkezik lelki természetéről, állatiasságba süllyed. Így az tűnik természetesnek nekünk, hogy a magunk módján cselekedjünk, kielégítsük vágyainkat és megvalósítsuk terveinket, hivalkodjunk ötleteinkkel. A szent szerzetes azt kéri a lesüllyedt embertől, hogy vegye észre, fenevaddá vált, amit a vadászok csapdába akarnak ejteni.
Mit jelen valóban szabadnak lenni?
Nagyböjt idején kettős feladat vár ránk: világosan felismerni a ránk leselkedő vadászokat, majd kigyógyulni önnön rabságunkból. Ahhoz, hogy hitelesen hirdessük az evangélium felszabadító erejét, először is meg kell tanulnunk, mint jelent szabadnak lenni. Ehhez alapvető tudni, hol és hogyan esünk csapdába, hogy aztán kiszabaduljunk belőle és sasszárnyakra keljünk. A gazdagságot pénzben vagy elismerésben mérő világgal kötött szövetségünk azonban sasokból tyúkokká alacsonyít minket.
A keresztény szabadság és az igazságosság ügye
Szent Bernát azt tanácsolja, hogy tudatosítsuk magunkban: Krisztusban nyertük el a szabadságot. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy megváltását ajándékként fogadjuk, örömteli hálával. A szabadság emblémája Isten Fia marad, aki kiüresítette magát – mutatott rá a trappista szerzetes. Az Atya akaratának feltétel nélkül igent mondva Krisztus arra emlékeztet minket, hogy a keresztény szabadságeszmény elfogadása magában foglalja a szenvedést. Amikor azt mondja nekünk, hogy ne szegüljünk szembe a rosszal, akkor nem azt kéri, hogy viseljük el az igazságtalanságot, hanem megérteti velünk, hogy olykor az igazság ügyét a szenvedés jobban szolgálja, amikor nem vagyunk hajlandók erővel válaszolni az erőre.
Amikor a szabadságot az erő túszul ejti
Ez pedig nagyon távol áll attól a szabadságeszménytől, ami a norvég lelkigyakorlatos mester szerint a közbeszédet uralja. Óvakodjunk attól, amikor a szabadságot az erő túszaként manipulálásra használják, hogy olyan személytelen alanyok cselekedeteit igazolják vele, mint a párt, a gazdaság, vagy egyenesen a történelem. Keresztény olvasatban semmilyen elnyomó politika nem lehet felszabadító, ha ideológiai szabadságra épül. Az egyetlen valóban jelentős szabadság egyéni lehet csak, és egyik személy szabadsága sem törölheti el a másikét.
A politikában lengetett szabadság-zászlók
Varden atya kedd délelőtti elmélkedésében végül megállapította, hogy a mai európai politikában széles körben használják ki a szabadság zsargonját, feszültséget gerjesztve. Amit a társadalom egy része felszabadítónak érez, azt mások elnyomásnak tartják. Szembenálló vonalak alakulnak ki, ahol mindkét oldal a szabadság zászlaját emeli a magasba. Éles konfliktusok születnek a felszabadítónak gondolt programok összeférhetetlenségéből.
