„Igen, igen”, „Nem, nem”, szemben a „Most ez”, „Most az” helyezkedéssel - első elmélkedés
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Kúria lelkigyakorlata nem nyilvános, nem is közvetítik, ellenben Verden püspökök mindegyik elmélkedéséről közzétesz agy angol olasz nyelvű összefoglalót. Első meditációjának foglalata:
A Krisztus példájához és parancsolataihoz való hűség a keresztény hitelesség védjegye
A nagyböjt szembesít minket a lényeggel. Elvezet minket egy anyagi és szimbolikus térbe, amely megszabadult a felesleges dolgoktól. Azokat a dolgokat, amelyek elvonják a figyelmünket, még ha önmagukban jók is, most egy időre félretesszük és így szabadon vállaljuk az érzékektől való tartózkodás időszakát. A Krisztus példájához és parancsolataihoz való hűség a keresztény hitelesség védjegye. A megtestesített béke mértéke – az a példaértékű béke, amelyet „a világ nem adhat meg” – Jézus állandó jelenlétéről tanúskodik bennünk. Fontos hangsúlyozni ezt a pontot, mivel az evangéliumot oly gyakran használják fegyverként a kultúrharcokban.
„A harag a legnagyobb akadálya annak, hogy a Lélek bennünk lakjon”
A keresztény szavak és jelek bármilyen célú manipulációjával határozottan szembe kell szállni. Ugyanakkor fontos, hogy a téves eszméket ne csupán méltatlankodó ellenvetéssel igazítsuk ki, hanem mutassuk meg nekik, miben is áll az igazi lelki küzdelem. A keresztény béke nem egy könnyű élet ígérete, hanem egy átalakított társadalom feltétele. Itt az ideje, hogy megfogalmazzuk a keresztény „béke” radikális természetét, annak igazságos, bátor önátadásban álló gyökerét, miközben egyidejűleg emlékeztetjük magunkat és másokat is Klímakosz (Létrás) Szent János halhatatlan szavainak igazságára: „A harag a legnagyobb akadálya annak, hogy a Lélek bennünk lakjon”.
Az Egyház békét old a nagyböjti programjainkba
Az Egyház békét old a nagyböjti programjainkba. Nem kisebbíti felhívását a bűnök és a káros szenvedélyek elleni küzdelemre, hanem arra buzdít, hogy a beszédünk legyen „Igen, igen”, „Nem, nem”, szemben a „most ez”, „most az” helyezkedéssel. Ezért az Egyház a nagyböjti küzdelem kezdetén egy békét hozó dallamot kínál nekünk, mint ennek az időszaknak a muzsikája. Több mint ezer éven át a nagyböjt első vasárnapjának római liturgiája állandó elemként megőrizte ezt a gyönyörű szépségű traktust, amely felkészít az evangéliumra, vagyis Krisztus pusztai megkísértésének a szövegére. A traktust a nagyböjti miséken az Alleluja helyett énekeljük, mely most a „Qui habitat” kezdetű 90. zsoltár: „Aki a Magasságbeli oltalmában lakik”.
Küzdünk a gonosz ellen, de tudva tudjuk, hogy „örök karok vigyáznak ránk”
Ez egy zenei exegézis, mely megérdemli a figyelmünket, tehát nem egy elavult esztétika ereklye. A traktus ugyanis létfontosságú üzenetet közvetít. Szent Bernát figyelt fel erre az üzenetre. 1139 Nagyböjtjében tizenhét prédikációból álló sorozatot tartott szerzeteseinek ebben a „Qui habitat” témában. Azt vizsgálja, mit jelent kegyelemben élni, amikor a gonosz ellen harcolunk, amikor előmozdítjuk a jót, megvédjük az igazságot, és követjük a rabszolgaságból az ígéret földjére vezető kivonulás útját anélkül, hogy jobbra vagy balra letérnénk. Így megőrizzük a békét magunkban, tudva, hogy ami néha hasonló a borotvaélen járáshoz, mégis alatta „örök karok vigyáznak ránk”. Arra hív minket, hogy megújult lelkesedéssel kötelezzük el magunkat egy szerető és tiszta tanítványság mellett.
