A Monacói Hercegség, amelyet március 28-án látogat meg Leó pápa
Somogyi Viktória – Vatikán
A Monacói Hercegség egy független városállam Nyugat-Európában. A Ligur-tenger partján, közel 10 km-re fekszik az olasz-francia határtól, teljes egészében Franciaország veszi körül. 1911 óta örökletes alkotmányos monarchia. Kormányzati rendszere egykamarás, és az 1962. december 17-i alkotmány szerint a törvényhozó hatalom az államfőt, az uralkodót illeti. 2005. április 6. óta ezt a tisztséget II. Albert monacói herceg tölti be. Az ország 1993. május 28. óta tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és az egy főre jutó jövedelem tekintetében a világ leggazdagabb országa.
Államszervezet
A végrehajtó hatalmat a kormány (Gouvernement Princier) gyakorolja, amely az államminiszterből (Ministre d'État), az állam második legmagasabb hivatalából, valamint a Kormánytanácsból áll (Conseil du Gouvernement Princier), amely öt minisztériumot (Départements) foglal magában, amelyeket öt miniszter (Conseillers du Gouvernement Princier) képvisel. A törvényhozó hatalmat az uralkodó herceg és a Nemzeti Tanács (Conseil National), a 24 megválasztott tagból álló parlament gyakorolja. A hercegnek van joga törvényeket kezdeményezni: ezért a törvényjavaslatokat a kormány készíti elő, és a Nemzeti Tanács szavaz róluk, de a kihirdetés joga csak a hercegé. Az igazságszolgáltatási hatalom az uralkodóé, aki ezt teljes mértékben átruházza a bíróságokra és törvényszékekre. Az igazságszolgáltatást a francia jog szabályozza, és a Legfelsőbb Bíróságra (Tribunal Suprême) támaszkodik, amely alkotmányos ügyekben, közigazgatási vitákban és joghatósági összeütközésekben jár el.
Monaco létrejötte
A Monacói Hercegség a világ egyik legrégebbi állama, amely a 13. század vége óta folyamatosan létezik. Eredetét általában Francesco Grimaldi, az egyik genovai arisztokrata család tagjának kezdeményezésére vezetik vissza. Amikor II. Frigyes német-római császár, Hohenstaufenből, megkérdőjelezte IV. Ince pápa hatalmát, Genova népe két frakcióra szakadt: a guelfek a pápa, a ghibellinek pedig a német császár oldalára álltak. A grimaldiak a guelfekhez tartoztak. A két csoport közötti konfliktusok a 13. század végéig folytatódtak, amikor a ghibellinek győzedelmeskedtek, és kiűzték a guelfeket – és következésképpen a grimaldiakat – Genovából. 1297. január 8-án este Francesco Grimaldi, akit Malizia néven ismertek, szerzetesnek álcázva magát befogadást kért az éjszakára Monaco erődítményében. Az őr, aki nem volt tudatában a veszélynek, beengedte, és megölték. 30 évig az erődöt többször elvesztették, majd visszafoglalták. A Grimaldi család 1346-ban megszerezte Mentont, 1355-ben pedig Roquebrune-t, I. Károly pedig hűséges helyőrséget állomásoztatott ott, megerősítette a meglévő erődítményeket, kibővítette a bástyákat és hullámtörőt épített a kikötő bejáratának védelmére. A 15. században Lambert folytatta Monaco védelmét a Szikla körüli erődítmények építésével és egy 400 fős helyőrség állomásoztatásával.
A szuverenitás védelmezése diplomáciai úton
Az évszázadok során a Grimaldi család ügyesen védte szuverenitását, különösen diplomáciai úton, a különböző európai hatalmak terveivel szemben. Monaco urai számos diplomáciai szövetséget kötöttek, különösen a szomszédos Franciaországgal. Végül 1480-ban Lucien Grimaldi rávette Károly francia királyt és Savoy hercegét, hogy ismerjék el Monaco függetlenségét. 1633-ban a spanyol király véglegesen elismerte a "Monaco hercege" címet a "Monaco ura" cím helyett, így II. Honorius lett Monaco első hercege. Honorius herceg Milánóban nőtt fel, és Párizs szellemi szalonjai hatással voltak rá. Őseihez hasonlóan ő is szenvedélyesen ápolta a művészetet, és jelentős kárpitok, ezüsttárgyak, bútorok és festmények gyűjtőjévé vált. 700 festményből álló gyűjteményében 26 alkotás volt Raffaellotól, Dürertől, Tizianótól, Michelangelótól, Rubenstől és más neves helyi művészektől. Sajnos a francia forradalom jelentős hatással volt a Grimaldi hercegségre: 1793 januárjában elrendelték, hogy minden megszállt területet, beleértve a Hercegséget is, független közigazgatások irányítsanak, francia mintára. 1814 májusában Monacót visszakapta a Grimaldi család, és kezdetben Franciaország védelme alá helyezték. 1861-ben egy francia-monacói szerződés biztosította Monaco szuverenitását.
Látnivalók
A hercegi palota mellett említésre méltó az Óceánográfiai Múzeum (Musée Océanographique), amely Monaco óvárosában található, egy hatalmas, tengerre néző épületben. Szintén figyelemre méltó az Egzotikus Kert (Jardin Exotique), amely számos pozsgásfajnak és a Grace Kelly hercegnőnek szentelt rózsakertnek ad otthont.
Nemzetközi hatások
Bár földrajzilag francia területen belül helyezkedik el, a Monacói Hercegség egy olyan társadalom árnyalatait testesíti meg, amelyet minden bizonnyal a francia befolyás jellemez, de erősen hatással van rá az olasz (gondoljunk Monaco genovai eredetére) és a nemzetközi kultúra is. A monacóiak, a franciák és az olaszok mellett, akik egyenként a lakosság egyötödét képviselik, körülbelül százötven nemzetiség él az országban (a legfontosabbak a portugálok és a filippínók, akik jelentősen részt vesznek az egyházi életben): a világon létező összes nemzetiség közül mindössze három vagy négy nincs jelen a Hercegségben.
