Raffaello-loggiák a Vatikánban: öt év alatt restaurálják a remekművet
Paolo Ondarza / Gedő Ágnes - Vatikán
Öt évig több, mint húsz szakember munkájához lesz szükség ahhoz, hogy a híres Raffaello Bibliájaként ismert freskóciklus újra a régi pompájában ragyogjon. A beavatkozás a reneszánsz egyik legfontosabb művét érinti majd, amelyet az „isteni festő” és tanítványai 1517 és 1519 között alkottak X. Leó pápa megbízásából.
Híd az antik és a kortárs között
„Raffaellót az isteni Raffaellónak nevezték. Rendkívül rövid élete utolsó tizenkét esztendejét a Vatikánnak és a pápák szolgálatának szentelte” – mondta el a vatikáni médiának Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója. A loggiák a stanzákkal együtt az urbinói születésű művész egyik legkiválóbb örökségét alkotják. Értékük azonban túlmutat a művészettörténeten. „A loggiák átvezetik az ókori Róma kultúráját és civilizációját a mi reneszánszunkba, és aztán a loggiáknak köszönhetően az évszázadokon át napjainkig. Kulcsfontosságú átmenetet jelentenek az antik és a kortárs között”.
Bíborosok, főpapok és a pápához tartó vizitáló nagykövetek jártak ezeken a nyitott folyosókon, melyeket a legnagyobb európai művészek csodáltak és utánoztak. A loggiák ma is tovább élnek a vatikáni államtitkárság belső hivatalain keresztül, és ez a sajátos funkció különösen kényessé teszi a restaurálási műveletet. Az Apostoli Palota második emeletén található és a Szent Damazusz-udvarra néző loggia 65 méter hosszú, tizenhárom oszlopközre oszlik, amely az Ó- és az Újszövetség jeleneteit ábrázolja, az ókori művészet ihlette ún. groteszkek és stukkók díszítik. Ezeket Néró római császár aranypalotája, a Domus Aurea ihlette, amelyet a XV. század végén fedeztek föl, és a kor művészeihez hasonlóan Raffaellóra is nagy hatással volt.
Az állagromlás miatt kell restaurálni
A restaurálásra azért van szükség, mert az elmúlt években az állagromlás helyenként kritikussá vált. „Észrevettünk néhány állagmegőrzési problémát, ami még fennáll és tovább romlik” – fejtette ki Paolo Violini, a Vatikáni Múzeum Festmény és Faanyag Restauráló Műhelyének vezetője. A restaurátor szerint a klímaváltozás hatásai okozhatták a károsodást, ami elősegítette a korábbi karbantartási műveletekkor használt anyagok zsugorodását, ezzel a festékréteg újabb leválását idézve elő. Ezért van szükség organikus beavatkozásra, amit egy másfél éves tanulmányozás és kísérleti projekt előzött meg, ami segített meghatározni a módszert és az operatív eljárást.
A loggia állapotára a környezet sajátos mikroklímája is hatással van. Az 1813 és 1814 között Antonio Canova felügyelete alatt elhelyezett üvegtáblák megóvták a falfestményeket az időjárás viszontagságaitól, melyeknek ki voltak téve, ugyanakkor visszafogták a szellőzést, ami kedvezett a párásodásnak. A Raffaello és műhelye által használt technikai kivitelezés sérülékenysége tehát egy komoly beavatkozást tett szükségessé.
Úttörő technológia és kutatás
A projekt elindítása előtt a hatodik oszlopközben kísérleti célú restaurálást végeztek két szakaszban, 2019 és 2024 között. Az ott tapasztaltak lehetővé tették, hogy meghatározzák a leghatékonyabb módszert az egész loggia restaurálására. „A felület megfigyelése során száraztisztítási módszert kellett választanunk, hogy így megőrizzük a kényes eredeti festékrétegeket és azok labilis maradványait” – magyarázta Violini. „Erre az igényre kiválóan válaszolt a lézertechnológia”. Egy sor tesztet követően a restaurátorok az aktív szál-rendszert választották, mely különösen jól alkalmazható és képes biztosítani a tisztítási művelet gondos ellenőrzését”.
A munkát a Vatikáni Múzeum több, mint húsz restaurátora végzi majd, együttműködik a XV. és XVI. századi művészeti részleg, a tudományos kutatási kabinet és az állagmegóvási hivatal.
A restaurálási munkaterület sajátossága a helyszínből is fakad. A loggiák nem egy hagyományos múzeumi térben helyezkednek el ugyanis, hanem élő környezetnek számítanak, amelyen át naponta közlekednek az államtitkárság dolgozói, az Apostoli Palota életének szívében. „Ezeket a tereket naponta látogatják azok, akik az államtitkárságon dolgoznak, és maga a pápa is, aki a felsőbb szinten lakik, az összes hivatalig. Türelemmel kell viselniük majd azt a húsz embert, aki a folyosó elég nagy részét elfoglalja majd”.
Nemzetközi adományozók segítsége
A festett felületek helyreállításán túl egy új világítóberendezést szerelnek be, továbbá 97 többrétegű üvegtáblát, melyek képesek kiszűrni az ultraibolya sugarakat, csökkentik a bejövő hőt, és ezzel hozzájárulnak a loggiák jövőbeli megóvásához.
A projekt megvalósításához alapvetően fontos volt a Vatikáni Múzeum Művészeti Támogatóinak, a Világműemléki Alapnak és a Stephen A. Schwarzman Alapítványnak a hozzájárulása.
Az egyedülállóan szép kulturális remekművek megérdemlik a támogatást – nyilatkozta a mecénásként és filantrópként ismert Stephen Schwarzman amerikai üzletember. “Tudtam, mennyire szépek a loggiák és hogy az idő és a légköri tényezők mennyire elhomályosították szépségüket. Amikor felkértek, hogy járuljak hozzá, azonnal elfogadtam. Hát nem volna fantasztikus látni szinte azt, hogy milyen volt, amikor Raffaello és műhelye megfestették? És éppen ez fog történni”.
Tudósoknak és szakértőknek is megmutatják
A cél az, hogy visszaadják a jövő nemzedékeknek a vatikáni művészeti örökség egyik legjelentősebb helyét. Azt sem zárják ki, hogy rendkívüli módon megnyissák a nagyközönség előtt: „Dolgozunk rajta, a helyszín érzékenységének megfelelően” – mondta el Barbara Jatta. „Nyilván a tudósoknak, a restauráló iskoláknak fontos megosztani egy didaktikai projekttel nemcsak egy csodálatos helyet, hanem egy olyan metodológiát is, amit más helyeken is használhatnak és alkalmazhatnak. Lehetővé tesszük a szakértőknek és tudósoknak a látogatásokat, ahogy az Utolsó Ítélet rendkívüli karbantartásánál tettük. Ez a küldetésünk: megőrizni és megosztani. És ez az, amit tovább akarunk folytatni”.
Bénédicte de Montlaur, a Világműemléki Alap elnöke kiemelte, hogy Raffaello loggiája a „világ egyik lefontosabb és kényesebb művészeti komplexuma”, olyan hely, amelyben „megmutatkozik a reneszánsz egész kreatív ambíciója, Raffaello és műhelyének géniusza”.
A munkálatok befejezése után a restaurálás nemcsak fontos állapotmegóvási eredményt jelent majd. Ahogy a Vatikáni Múzeum aláhúzta, a munkaterület alkalmat nyújt majd a képzésre, a kutatásra, a szakértelem megosztására, a kulturális örökség egyre hatékonyabb megóvásának távlatában. A program speciális képzési tevékenységet kínál a különböző országokból érkező kulturális örökség megóvásával foglalkozó szakembereknek, így a restaurálási munkaterület nemzetközi műhellyé alakul a szaktudás átadására. A projekt egy szélesebb nemzetközi kezdeményezésbe illeszkedik: „Raffaello öröksége: A Vatikán és azon túl”, ami a restaurálás mellett képzést, digitális dokumentációt és ismeretterjesztést kínál. A loggia helyreállítására 5,5 millió dollárt különítettek el, míg a Világműemléki Alap és a Stephen A. Schwarzman Alapítvány összesen 14,275 millió dollárt mozgósít a kulturális örökség megóvására és továbbadására.
