Pénteken este befalazták a Szent Péter bazilika Szent kapuját is
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Január 16-án pénteken este fél nyolc órakor tartották meg a Szent Péter-bazilikában a Szent Kapu befalazásának zártkörű szertartását, amelyet Mauro Gambetti minorita bíboros, a bazilika főpapja vezetett Diego Giovanni Ravelli érsek, pápai liturgikus szertartásmester jelenlétében és Massimiliano Matteo Boiardi prelátus, a vatikáni bazilika szertartásmestere segítségével. A szertartás kezdetén Gambetti bíboros nyitóimájában a Jubileum során a Szent Kapun áthaladt több mint harminc millió zarándokért imádkozott, kérve, hogy maradjanak szilárdak a hitben és a Péter utódok iránti hűségben. A péntek esti szertartást megelőzően a Szent Péter Művek szakmunkásai már befalazták a Szent Kaput a bazilika bensője felőli oldalon azzal a 3200 pecsétes téglával, melyet külön erre a célra égettek. A fal közepén hagyott négyzetes üregbe helyezték azokat a tárgyakat, melyeket az összes többi szent kapu bezárásakor is használtak.
A bazilika bíboros főpapja, a két szertartásmester és a nagykáptalan tagjai aláírásukkal hitelesítették a Szent Péter bazilika Szent Kapuja megnyitásának és január 6-i bezárásának előírás szerinti szabályosságát. A megnyitást és a lezárást végző két pápa címerével díszített bronz ládikóba elhelyezték a pergamen-iratot, az utolsó szentév óta kibocsátott pápa érmék több darabját, köztük a 2016-os és 2025-ös szentév, valamint a pápaválasztás „sede vacante” érmét. A lezárt bronz ládikót végül ólomládába helyezték, amelyet beforrasztottak és viaszpecséttel láttak el. A bazilika bíboros főpapja és a pápai szertartásmester egy-egy pecsétes téglát helyezett el az ólomláda mellé, melyek latin nyelvű felirata a 2025-ös rendes szentév megtartását hirdeti az utókornak. Az ólomládát tartalmazó fülkét végül márványlappal fedték be az úgynevezett „sanpietrinók”, vagyis a Szent Péter Művek szakmunkásai. A szertartás befejezéseként a részvevők együtt elimádkozták a Miatyánk és az Üdvözlégy Mária imát. Orazio Pepe prelátus, a Szent Péter Művek titkára a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva elmondta, hogy „a befalazás szertartása különleges pillanat, mert a Szentév lezárásának utolsó aktusát jelzi, a Szent Kapunak a bazilika felőli befalazásával”. „Ez nem csupán egy technikai szertartás, hanem az imádság pillanata is, mert arra emlékezünk, hogy a Szent Kapu, minden szimbolikájával együtt, spirituális valóság is, egy olyan hely, ahol a hívek Istent tapasztalják meg, amikor hittel áthaladnak a Szent Kapun”.
Leó pápa a január 6-án, Vízkereszt napján, amikor hivatalosan bezárta a vatikáni Szent Kaput, imádságában arra emlékeztetett, hogy „noha ez a bronzkapu, mely egy éven át fogadta a zarándokokat, most bezárul ugyan, de a keresztény ember szívének kapuja soha nem zárul be és ott mindig találkozhatunk az Úrral, aki meg nem szűnően kopogtat, hogy belépjen az életünkbe”.
A jubileumhoz eredetileg nem tartozott hozzá a Szent Kapu. Amikor 1300. február 22-én VIII. Bonifác pápa meghirdette az első szentévet az Antiquorum habet fide kezdetű pápai bullával, ezt azért tette, hogy a jubileum az egyetemes megbocsátás és kiengesztelődés esztendeje legyen. Szent Péter és Szent Pál apostolok sírjai várták Rómában a zarándokokat, hogy bűnbánatban megtisztult lélekkel – az Apostolfejedelmek tanúságtevő példája nyomán – adjanak hálát Urunk Jézus Krisztusnak a megváltás kegyeleméért.
A kereszténység történetében az első szent kaput a L’Aquilában található Santa Maria di Collemaggio-bazilikában nyitották meg. Ezt a gyönyörű abruzzói románkori templomot 1288-ban alapította Pietro da Morrone, coelesztiánus szerzetes, a későbbi Szent V. Celesztin pápa, akit 1294. augusztus 29-én itt koronáztak pápává. A jubileumi Szent Kapu második említése 1423-ból származik, mely a Lateráni Szent János-bazilika előcsarnokában nyitott Szent Kapura utal. Nehéz pontosan meghatározni a Szent Péter-bazilika Szent Kapujának eredetét. Valószínűleg a nagy városépítő IV. Sixtus pápa nyittatta az 1475-ös jubileumra, és a régi konstantini bazilika átriumának jobboldali első kapuját jelentette, mely a többinél kisebb volt és onnét lehetett belépni a bazilika jobboldali szélső oszlopcsarnokába, közvetlenül a görög származású VII. János pápa oratóriuma mellett, melyet teljes egészében mozaikok díszítettek.
A középkorban ebben a kápolnában őrizték a Szent Arcot, olasz neve il Santo Volto, melyet jelesebb ünnepeken, mint „Veronika kendőjét” mutatták fel a zarándokoknak és amely lényegileg megfelelt a Torinói Lepel összehajtott fedőlapjának, rajta a jól ismert Krisztus Arccal. Egyébként pedig az ismert pápai kápolnát építtető IV. Sixtus pápa vezette be 1475-ben az új szabályt, hogy a szentéveket 25 évenként tartsák meg, hogy ezáltal az átlag életkort tekintve mindenkinek legyen lehetősége életében legalább egyszer Rómába zarándokolnia. Ez a szabály ma is érvényben van. Nagy valószínűséggel lehet számolni azzal, hogy 2033-ban, tehát hét év múlva rendkívüli szentévet hirdet meg a pápa, amiként ezt tette 1983-ban Szent II. János Pál pápa. Ezeknek a rendkívüli szentéveknek a logikája abban áll, hogy ötven évenként 33 évet, vagyis a Megváltó korát hozzászámolják a századfordulóhoz vagy az ötvenes évhez és így ered a Megváltás Rendkívüli Szentéve.
