Nem lehetséges a nők diakónussá szentelése, bár a döntés még nem végleges

Gedő Ágnes - Vatikán

A történelmi kutatások és teológiai vizsgálatok jelenlegi állása, figyelembe véve azok kölcsönös összefüggéseit, kizárja annak lehetőségét, hogy előrelépjünk a nők diakónussá szentelésének irányába, az egyházi rend egyik fokozataként értelmezve azt. A szentírás, az egyházi hagyomány és tanítóhivatal fényében ez egy határozott értékelés, jóllehet nem ad lehetőséget arra, hogy végleges ítéletet fogalmazzunk meg, mint a pappá szentelés kérdésében. Ezzel az eredménnyel zárult a második bizottság munkája, amelyet Giuseppe Petrocchi bíboros nyugalmazott L’Aquilai érsek vezetetett és zárt le idén februárban Ferenc pápa megbízásából, hogy megvizsgálják a nők diakónussá szentelésének lehetőségét. A hétoldalas jelentést a bíboros szeptember 18-án elküldte XIV. Leó pápának, most pedig a Szentatya kérésére nyilvánosságra hozták.

Összeegyeztethetetlenség?

A bizottság 2021-ben az első ülésen megállapította, hogy az egyház különböző időkben, helyeken és formákban elismerte a nőknek tulajdonított diakónusi címet, ugyanakkor annak nem tulajdonított egyértelmű jelentést. A teológiai vizsgálat 2021-ben egybehangzóan megállapította, hogy a diakonátus módszeres tanulmányozása az egyházi rend teológiájának keretében kérdésessé teszi, hogy összeegyeztethető-e a nők diakónussá szentelése a papi szolgálatra vonatkozó katolikus tanítással. Egybehangzóan és támogatóan nyilatkozott a bizottság arról, hogy új szolgálati formákat létesítsenek, melyek hozzájárulhatnak a nők és férfiak közötti együttműködéshez.

Három munkaülést tartottak

2022 júliusában a második munkaülésen a bizottság (7 támogató és egy ellenszavazattal) jóváhagyta a cikk elején idézett nyilatkozatot, ami kizárja a nők diakónussá szenteléséhez vezető folyamat lehetőségét (mint az egyházi rend szentségének fokát), anélkül, hogy végleges ítéletet mondana erről.

Végül pedig a legutóbbi ülésen idén februárban, miután a szinódus útmutatása szerint bárki elküldhette ezzel kapcsolatban az észrevételeit, a bizottság megvizsgálta az összes beérkezett anyagot. Bár sok észrevétel érkezett, csupán 22 személy, illetve csoport részéről, akik csak néhány országot képviselnek. Ebből következően, jóllehet tekintélyes anyag gyűlt össze és egyes esetekben ügyesen érveltek, nem lehet úgy tekinteni rá, mint a szinódus hangjára, még kevésbé, mint Isten népe egészére.

Nemek közötti egyenlőség

A jelentésben összefoglalják a támogató és ellenző érveket. A támogatók azt állítják, hogy a katolikus és ortodox hagyomány, mely csak a férfiaknak tartja fenn a diakónussá szentelést (de a pappá és püspökké szentelést is) úgy tűnik, hogy ellene mond az Isten képére teremtett férfi és női egyenlőségnek, a nemeket megillető egyenlő méltóságnak, mely erre a bibliai tényre alapul. Ellene mond a hitvallásnak is, miszerint „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban” (Gal 3,28); ellene mond a társadalmi fejlődésnek, ami egyenlő hozzáférést irányoz elő mindkét nemnek, valamennyi intézményes és operatív funkcióban.

A szentségi identitás része

Az ellenzők között a következő tézist fogalmazták meg: Krisztus férfiassága, tehát mindazok férfiassága, akiket felszentelnek nem véletlenszerű, hanem a szentségi identitás szerves része, megőrizve a Krisztusban való üdvösség isteni rendjét. Megváltoztatni ezt a valóságot nem csupán a szolgálat kiigazítása lenne, hanem szakítana az üdvösség házasságszimbolikájával. Ezt a bekezdést szavazásra bocsátották: öten támogatták, öten pedig ellenezték. 9 támogató és egy ellenszavazattal úgy határoztak, hogy ki kell bővíteni a nők hozzáférését a közösségi szolgálati formákhoz, ezzel biztosítva a megkereszteltek, különösen a nők diakóniájának megfelelő egyházi elismerését. Ez az elismerés prófétai jel lesz, főleg ott, ahol a nőket még mindig hátrányos nemi megkülönböztetés éri.

Különböző teológiai irányzatok

Végkövetkeztetésében Petrocchi bíboros aláhúzza, hogy intenzív dialektika áll fenn két teológiai irányzat között. Az első kijelenti, hogy a diakónusszentelés a szolgálatra és nem a papságra vonatkozik: ez a tényező megnyitná az utat a diakonisszák, a női diakónusok szentelése előtt. A másik teológiai irányzat ragaszkodik az egyházi rend szentségének egységéhez, valamint az azt alkotó három fokozat házasságszimbolikájához. Rámutat továbbá arra, hogy ha jóváhagynák a nők felvételét a szent rend első fokozatába, akkor nem lehetne megmagyarázni, miért zárják ki őket a többiből.

Folytatni kell a vizsgálatot

Petrocchi bíboros szerint ezért elengedhetetlen, hogy tovább folytassák a tanulmányozást, szigorú és kibővített kritikai vizsgálatot folytassanak magáról a diakonátusról, vagyis annak szentségi identitásáról és egyházi küldetéséről, tisztázva bizonyos szerkezeti és lelkipásztori kérdéseket, melyeket jelenleg még nem tisztáztak teljesen. Ezen felül pedig vannak olyan fölrészek, ahol a diakónusi szolgálat szinte egyáltalán nem létezik, máshol pedig aktívan működik, gyakran a világiak vagy liturgián szolgálók szerepével megegyezően.