Szentszéki pavilon a Velencei Építészeti Biennálén: közösen intelligensebbek vagyunk
Maria Milvia Morciano / Gedő Ágnes - Vatikán
„Ahhoz, hogy szembenézzünk egy lángokban álló világgal, az építészetnek egészen ki kell tudnia használni az őt körülvevő intelligenciát” – Carlo Ratti építészmérnök, a Velencei Építészeti Biennálé kurátora ezekkel a szavakkal kommentálta a 2025-ös esemény témáját: „Természetes, mesterséges, kollektív intelligencia”. A Kultúra és Nevelés vatikáni Dikasztérium harmadik ízben vesz részt a biennálén, idén a pavilon a „Nyitott mű” – címet viseli, mely idéntől állandó helyet kap a lagúnaváros egyik kerületében, egy korábbi Mária-templomhoz tartozó (Santa Maria Ausiliatrice di Castello) épületegyüttesben, ahol régen a Velencébe érkező zarándokok számára az első kórház működött.
Szerdán tartották a Szentszék Sajtóközpontjában a bemutatót, amelyen felszólalt többek között José Tolentino de Mendonça bíboros, a vatikáni dikasztérium prefektusa, Marina Otero Verzier, a szentszéki pavilon kurátora, valamint online bekapcsolódott Giovanna Zabotti, művészeti igazgató, a Fondaco Italia (művészeti tanácsadó cég) alelnöke.
Kollektív intelligencia
José Tolentino de Mendonça bíboros kifejtette, hogy az idei biennálé nemcsak a mesterséges intelligenciáról szól, hanem tágabb értelemben az emberi, a természetes és a kollektív intelligenciát járja körül. A szentszéki pavilon a gyakran elfelejtett, de alapvetően fontos közösségi intelligenciára reflektál. Együtt intelligensebbek vagyunk: olyan megértéseket és vágyakat aktiválunk, amelyeket egyedül nem tudnánk megteremteni. Ez a megfontolást alapvetően a Laudato si’- k. enciklika ihlette, mely idén tíz éves. Ferenc pápa szavai konkrét utat mutatnak nekünk: Nem az a fontos, hogy tereket foglaljunk el (gyarmatosítsunk), hanem hogy folyamatokat indítsunk el. A szentszéki pavilon két kulcsszava: helyreállítani és megjavítani. Egy évek óta bezárt épületet felújítani azt jelenti, hogy begyógyítjuk a sebeit, de egyben megnyitjuk az élet és a kapcsolatok előtt. Megjavítani azt is jelenti, hogy gondjainkba vesszük a környezetünket, a helyi társulatokat, a kapcsolatokat a személyek között, a helyi és a nemzetközi dimenzió között.
Kéz és szív
Egy régi tervet gondozni, helyrehozni és megnyitni a világ előtt egy generációs cselekedet – mutatott rá a vatikáni bíboros. A szentszéki pavilonnak helyet adó épület volt az első kórház, ahol a velencei zarándokokat ápolták, ma pedig újraéled, bevonva minden korosztályt. Ferenc pápa arra emlékeztet minket, hogy létezik a kéz és a szív intelligenciája is, nemcsak az elméé. A kéz, a fej és a szív segítségével együtt építjük a társadalmi és kulturális élményt. A „Nyitott Mű” felhívás a cselekvésre, nyitás a világ felé.
