Kiállítás Rómában a torinói Szent Lepelről, az Evangélium tükörképéről – Vertse Márta írása
Vertse Márta – Vatikán
A „Ki a Szent Lepel férfija?” című, június 10-ig megtekinthető vándorkiállítás a Krisztus kínszenvedéséhez, passiójához használt eszközöket bemutató rekonstruált tárgyakból, mint a töviskoszorú, a szögek, a korbács, továbbá panelekből, fotókból, műalkotásokból és filológiai kiadványok reprodukcióiból, valamint a Szent Lepel tökéletes másolatából áll. Reina bíboros reményét fejezte ki, hogy akik megtekintik ezt a kiállítást, eljutnak a teljes hitvallásra. Amikor átlépünk a Szent Péter bazilika Szent Kapuján, úgy érezzük, hogy egy új élet kegyelmébe léptünk be – mondta a Római Egyházmegye általános helynöke.
A Kereszt ereje
Baldassare Reina bíboros a kiállításon elhangzott beszédében hangsúlyozta: „mindannyian látjuk, hogy milyen nagy nehézséget jelent tovább vinni életünkben a hit tapasztalatát. Sokan vannak, akik különböző okokból, például betegség, gyász vagy egyéb nagy megpróbáltatás miatt elfordulnak a Jézus Krisztusba vetett hittől”. A fájdalom férfiját látva, aki jól tudta, hogy mit jelent a szenvedés, visszatérünk Őhozzá, Annak az igazságához, akinek arca annyira eltorzult, hogy szégyenletes lett. És éppen Ő a mi hitünk kincse – mutatott rá Reina bíboros. Egy hit, amely nem egy világi hatalommal rendelkező, arany trónra ültetett, a beszéd erejével érvényesülő emberben gyökerezik. A mi hitünk egy feszületből születik, egy olyan személyből, akit megaláztak, leköpdöstek, tövissel megkoronáztak, magára hagytak, akit végül keresztre feszítettek, akinek holttestét eltemették és a végeredmény a feltámadás lett. A szenvedés, a fájdalom, Krisztus kínszenvedése és kereszthalála témájához kapcsolódva Reina bíboros utalt Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelére, amely szerint egyesek a bölcsességet keresik, mások a dicsőséget, „mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük”. Ami mások számára szégyenletes, az számunkra a bölcsesség, az erő forrása.
Kutatás és igazság
P. José Enrique Oyarzún Tapia professzor, a Regina Apostolorum Pápai Egyetem rektora köszöntő beszéde után Emanuela Marinelli professzor, a Vallástudományok Felsőfokú Intézetének (Apra) meghívott előadója, sindonológus szakértő, majd Rafael Pascual professzor, az „Othonia” kutatócsoport igazgatója és a Filozófiai Kar tanára szólalt fel. Ismertették a felbecsülhetetlen értékű torinói ereklye rendkívüli tulajdonságait, majd a legrégebb óta tartó vitát, a Szent Lepel hitelességének kérdését állították az előadás középpontjába.
A torinói Szent Lepel képe az egyetlen, amelyet nem emberi kéz készített
Emanuela Marinelli professzor, világhírű lepelkutató, akinek eddig már több mint 20 könyve jelent meg ebben a témában és aki Domenico Repice teológus atyával társszerzője a „A lepel szemlélése” (Contemplare la Sindone) című kötetnek is, a Vatican News-Vatikáni Rádió mikrofonjainál összefoglalta e nagy misztérium legfontosabb szempontjait. Az egyetlen kép, amely egészen biztosan acheiropoiéton, (acheropita), vagyis nem emberi kéz által keletkezett, az a torinói Szent Lepel. Valójában egyetlen tudós sem tudta megmagyarázni, hogy Jézus teste hogyan hagyott rajta nyomokat. Vannak vérfoltok, de ez érthető egy olyan holttestnél, amelyet megkínoztak, és amelynek vérző sebei voltak, így logikus, hogy mindez nyomot hagyott a lepedőn – fejtette ki az interjúban Emanuela Marinelli professzor.
A Szent Arcot ábrázoló ikonok a Szent Lepel hű másolatai
Utalt az olasz Energiatudományi Kutatóközpont, az Enea tudósainak véleményére, miszerint ezt csak úgy lehetne megmagyarázni, ha elfogadnánk azt a tényt, hogy Jézus teste valamikor ultraibolya sugárzást bocsátott ki. És ezzel elérkeztünk a feltámadás misztériumának küszöbéhez – folytatta a professzor asszony. Egyetlen más kép, tárgy sem rendelkezik a torinói Szent Lepelhez fűződő rejtéllyel és varázzsal. Az egyéb, úgynevezett acheropita alkotások kétségkívül szent képek, amelyeket nagy áhítat vesz körül mind készítői, mind tisztelői részéről, de ezek emberi művek, amelyeket gyakran a Szent Lepelről másoltak le. Emanuela Marinelli lepelkutató a VIII. századból származó, a toszkán ékszerdoboznak is nevezett város, Lucca ereklyéjét hozta fel példának. A fából készült feszületen ábrázolt Szent Arc szeme, orra, szája tökéletesen fedi a Szent Lepel képét. Ebből következik, hogy a toszkán ereklye valójában a Szent Lepel hű másolata, amelyet képletesen szintén acheropitának neveznek.
A Szent Lepel elterjedése a művészetben és a Mandylion
A torinói Szent Lepel iránti mély áhítatról, a Lepelhez fűződő hagyományról több műalkotás, főként festmény tanúskodik. Ezek közé tartozik az edesszai úgynevezett Mandylion, a Szent Arc ikon. Ezen az arcon „olyan redők vannak, amelyekről amerikai tudósok megállapították, hogy megegyeznek a torinói Szent Leplen látható redőkkel” - magyarázta Marinelli professzor. Ezek a redősorok megerősítik azt, amit Ian Wilson brit történész állított: a halotti leplet úgy hajtogatták össze, hogy csak az arc maradt látható. Úgy gondoljuk, hogy a Mandylion valójában maga a Lepel, amelyből az igazi ikon, az igazi arc hagyománya származik.
Jelek, amelyek bizonyítékokká válnak
A torinói Szent Lepelhez fűződő számos megcáfolhatatlan különleges részlet közül Emanuela Marinelli sindonológus elsőként azt hozta fel példának, hogy ritka szövésű lenvászonról van szó, amelyet a történelmi források finom, halszálkás szövetnek neveznek. Ezt csak gazdag emberek engedhették meg maguknak. Egy keresztre feszített ember, akit nem egy tömegsírban temetnek el, hanem ilyen finom gyolcs lenvászonba van begöngyölve, csakis Jézus lehet. Az első három évszázadban Jézus arcát csak jelképesen, mint fiatalembert, mint a jó pásztort ábrázolják. A negyedik századtól olyan hírek kezdtek elterjedni, miszerint Jézus arcát hangsúlyos arccsontok, nagy szemek, hosszúkás orr, hosszú haj és szakáll jellemzi. Ezek azok a Szent Lepelre visszavezethető vonások, amelyekkel minden freskón, ikonon és Jézus ábrázoláson találkozunk – mondta rádiónknak adott interjújában Marinelli professzor, lepelszakértő.
A Szent Lepel képekben tükrözi az Evangéliumot
A torinói szent lenvásznon a Kálvária és Krisztus halála jeleinek lenyomatai látszódnak. Egy I. századi valódi római birodalombeli keresztre feszítésről van szó, mert a szögeket a csuklókba verték, hogy megtámasszák a testet, mivel Jézus idejében nem használtak lábtámaszt. A művészek által ábrázolt lábtámaszt az I. század második felében kezdték el alkalmazni, amikor a keresztre feszítéseket a cirkuszban tartották, és a látvány kedvéért le kellett lassítani a haláltusát. Ezért illesztették be ezt az elemet a lábak alá. Ezzel szemben a Szent Lepel tanúsága szerint Jézust közvetlenül a kereszthez szegezték, testét a csuklókban lévő szögek tartották.
Pilátus kettős ítélethozatala
A torinói Szent Lepelen látható nyomok közül Marinelli professzor kiemelte a jobb arcfélen látható botütést. Tudjuk, hogy Jézus kapta ezt az ütést, amelyet az evangéliumban latinul pofonként, görögül azonban ράπισμα (rapisma) néven említenek, vagyis egyfajta bottal történt verésről van szó, amelytől Jézus egész arca feldagadt és az orra összetört. A Szent Lepel mindent magába foglal, amit az Evangélium ránk hagyott, sőt még többet is. Nincs például feljegyzés arról, hogy hány ostorcsapást mértek Jézusra, míg a lepel szerint 120 nyom lelhető fel – mutatott rá Marinelli professzor, hozzáfűzve a következő magyarázatot: Pilátus meg akarta menteni Jézust, ezért nem egy klasszikus, könnyebb fajta ostorozásra ítélte el, hanem bőséges megkorbácsolást rendelt el azzal a céllal, hogy kivívja a tömeg szánalmát, azonban erre nem került sor. Így Pilátus, Júdea római prefektusa is hagyja magát meggyőzni, hogy feszítsék Jézust keresztre. A Szent Lepel ezt a kettős ítélethozatalt tárja elénk.
Az oldalseb
Folytatva a Vatican News számára adott interjúját Marinelli lepelszakértő utalt egy teológusnő állítására, miszerint az oldalseb pusztán jelképes, amit azért találtak ki, hogy a szentségek, az Eucharisztia vérének és a keresztvíznek értelmét adjon, tehát vagy János evangelista vagy egyenesen a tanítványok közösségének a találmánya, azért, hogy az Egyház Krisztus oldalából szülessen meg. Marinelli professzor cáfolta ezt az állítást, ugyanis a Szent Lepel őriz egy olyan sebet, amelyből alvadt vér és víz folyt ki, ahogyan János evangelista írja: „egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek” (Jn 19,35). Miért ragaszkodik ehhez az evangelista? Furcsa, hogy egy holttestből vér és víz folyik ki, de Jézus a halála pillanatában felkiáltott, tehát szívrohamban halt meg. Ma a kardiológusok szerint már a Getszemáni kertben elkezdett szenvedni, ahol vért izzadt, és abban a végső pillanatban, mindazok után, amit elszenvedett, felkiáltott, mivel szíve kettérepedt, a szívburokját elárasztotta a folyadék, felkiáltott a lándzsaszúrás fájdalma miatt. A szív véredénye kinyílik és először a vér jön ki, majd a folyadék. Mindez megerősíti számunkra az Evangéliumot, és mindazok, akik megpróbálták hitelteleníteni a Szent Leplet, nem jártak sikerrel – szögezte le Marinelli professzor.
A hamis vádak megsemmisültek
A híres, 1988-ban elvégzett C-14-es radiokarbon vizsgálat a középkorra datálta a lepel eredetét – idézte fel a lepelszakértő. Ezt a kormeghatározást később teljesen megcáfolták: a mintát ugyanis nem az eredeti lenvászonból, hanem annak egy olyan sarkából vették, amelyeket az évszázadok során megfoltoztak (Az 1532-ben Chamberyben bekövetkezett tűzvészben elégett részeket pótolták.) Az elemzés elsődleges adatait, amelyeket a British Museumban őriztek titkosítva, egy korzikai kutató, Tristan Casabianca rendelkezésére bocsátották. A 700 oldalas hatalmas dossziét, később Benedetto Torrisi, a Cataniai Egyetem statisztika professzora tanulmányozta, aki munkatársával, Giuseppe Pernagallóval együtt kimutatta, hogy abban a kis három centiméteres mintadarabban 150 évnyi eltérés mutatható ki. „Túl sok ahhoz, hogy egy 4,41 méteres lepel eredete számára reprezentatív legyen. Tehát a lepelnek ez a hamis datálása megdőlt” – szögezte le Marinelli professzor.
A vércsoport
A leplen található vérnyomok AB vércsoportjáról szólva a lepelkutató különösnek nevezte, hogy a tudományosan megvizsgált eucharisztikus csodák esetében is mindig ugyanezt a csoportot állapítják meg, amelyik a legritkább, mivel a lakosságnak mindössze 5%-a rendelkezik vele. Ugyanahhoz a vércsoporthoz tartozik, mint a Buenos Aires-i és a lengyelországi csodák. A tudományos kutatás közelebb visz minket a hithez – hangsúlyozta Marinelli professzor. Bár látszólag ennek éppen az ellenkezőjére lehetett volna számítani, azonban a legújabb és legfejlettebb tudományos vizsgálatok egyre inkább a lepel valódiságának megerősítése felé irányulnak. Marinelli sindonológus János evangéliumát felidézve utalt arra a kisebb kendőre, ami Jézus halotti szemfedője volt és amelyet a spanyolországi Ovideo székesegyházában őrizenek. („Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. (Jn 20,3-8).)
Ezen a szemfedőn is ugyanaz az AB-csoport vére hagyott nyomot, mint a lepel esetében. Sok virágpor is megegyezik. Ketté hajtva tökéletesen befedi az Arcot, de nincs rajta kép, csak vérnyomok. Ezt a kendőt akkor használták, amikor Jézus még a kereszten volt, és amint meghalt, betakarták vele az arcát, majd levették a szemfedőt, amely tele lett a Jézus szájából és orrából kiömlő vérrel.
Egy friss felfedezés
Marinelli professzor az interjúban kifejtette, hogy a Szent Lepel korunk jele. A lepel igazi felfedezése a fényképezés megjelenésével történt. A fotónegatívon sokkal jobban látjuk az egész testet, mint magán a leplen, mert a leplen negatív lenyomatot hagyott. Tehát a negatívot a klasszikus fényképezőgéppel lefényképezve visszatértünk a pozitívhoz, és itt a tudósoknak el kellett fogadniuk, hogy ez valami megmagyarázhatatlan dolog. És még mindig megmagyarázhatatlan, hacsak nem fogadjuk el a Frascatiban működő olasz kutatóközpont, ENEA tudósainak állítását, hogy ezt a képet egy nagyon erős fény alakította ki. Itt azonban megáll a tudomány, mert egy holttest nem bocsát ki fényt – hangoztatta Marinelli professzor.
A Szent Lepellel együtt járjunk remény útján
Nehéz időket élünk, amikor sokan még hihetetlen dolgokat, a legabszurdabb álhíreket is hajlandóak elhinni. De miért olyan nehéz felismerni Istent? „Nagy az összevisszaság” – válaszolta a kérdésre Emanuale Marinelli. „Vannak ateisták, akik hisznek a horoszkópokban, mert valamiben hinni kell. Volt egy író, aki azt mondta: „Ha már nem hiszel Istenben, akkor minden másban hiszel”. Ez valóban így van, mert még Margherita Hack, a nagy ateista csillagász is azt mondta egyszer, hogy a mágusok helyett jobb hinni Istenben. Még a művelt emberek részéről is nagy tudatlanság figyelhető meg. Sokan megmaradnak a katekizmus szintű vallásos műveltségnél, holott a vallási kultúrában éppúgy előre kell lépnünk, mint az általános kultúrában. Ha valaki élni akar, járnia kell. És a járáshoz fel kell készülni, edzeni kell magunkat.
A remény zarándokaiként imádkozzunk a Szent Lepel képmása előtt a jubileumi évben
Emanuela Marinelli professzor asszony a Vatican News – Vatikáni Rádió számára adott interjúját a következő gondolatokkal zárta: „Ebben az évben a remény zarándokai vagyunk. Előbbre kell haladnunk. A lepel ma Szent Tamás tisztelőinek szól. Gyere és nézd meg, tedd rá a kezed, gyere, látogasd meg ezt a kiállítást a firenzeiek római templomában, a Keresztelő Szent János bazilikában. Közel vagyunk a Szent Péter bazilikához, zarándokúton vagyunk egy jubileumi bazilikában, ahol megnézhetünk egy nagyszerű kiállítást a Szent Lepelről, amely a tablókon és művészeti alkotásokon keresztül az elmélkedéshez vezet el minket. Roberto Repole bíboros, torinói érsek bejelentette, hogy idén nem kerül sor a Szent Lepel közszemlére tételére. De mi sindonológusok elhatároztuk, hogy széles körben megrendezzük ezt a kiállítást, elvisszük minden templomba, ahol erre igényt tartanak. Elhozzuk a lepel másolatát és kiállítjuk. Ez másolat, nem az eredeti, de a másolat előtt is tudunk imádkozni, elmélkedni, szemlélődni, elgondolkodni, hogy megéljük a szent jubileumot, egy szent nagyböjtöt. Mindenekelőtt a remény időszakát, amire olyan nagy szükségünk van”.
