Leó pápa San Marino egyházi közösségének: Isten szent akaratának tiszteletére építsetek!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Találkozás San Marino polgári hatóságaival
A polgári hatóságokkal való találkozás után a Szentatyát a város bazilikájában Domenico Beneventi püspök, a San Marino-Montefeltro egyházmegye püspöke és Marco Mazzanti plébános fogadta. A látogatást szentségimádás vezette be, majd a pápa lerótta tiszteletét Szent Marinus ereklyéi előtt. Ezután a Szentatya beszéddel fordult a papokhoz, a megszentelt személyekhez és a helyi egyház képviselőihez.
Az alapítást a szabadság, a kölcsönös tisztelet és a közösség keresztény elvei jellemezték
A San Marino-Montefeltro egyházmegye a hit és a bátorság gazdag történelmének örököse, hiszen Szent Marinusz és Szent Leó 18 évszázaddal ezelőtt a keresztény üzenet „új távlatait és értékeit hozták ide, ami révén olyan kultúra és civilizáció született, amelynek középpontjában az emberi személy, Isten képe áll” – idézett a Szentatya beszéde kezdetén XVI. Benedek pápa prédikációjából, melyet 15 éve tartott San Marinóban. Az alapító szentek eredetileg kőfaragók voltak, akik az evangélium üzenetét egy új közösségi és társadalmi modellé tudták alakítani, amelyet a szabadság, a kölcsönös tisztelet és a közösség keresztény elvei jellemeztek – mindmáig. Leó pápa beszédében az azóta megtett út néhány fontos szempontjára mutatott rá. Először is a fiatalokhoz fordulva ismét Benedek pápától idézett: „Ne álljatok meg a részleges, azonnali válaszoknál, amelyek talán elsőre könnyebbek és kényelmesebbek, néhány pillanatnyi boldogságot és mámort ígérnek, de nem vezetnek el az élet igazi öröméhez”, majd hozzátette: „A szívetek egy ablak, amely a végtelenre nyílik!” Most Leó pápa azt kérte a San Marino-i fiataloktól, hogy tartsák nyitva ezt az ablakot! Lelkükkel kövessék azokat az ösvényeket, amelyeket a szépség, a jóság és az élet iránti nagy vágyak jelöltek ki a szívükben. Ha gondosan figyelnek e vágyak a hangjaira, akkor azok felfelé viszik őket, az Istennel való találkozáshoz.
A béke tanúságtétele szóljon a fiatalok által a világhoz
Második felhívásában arra kérte őket, hogy lelkesen öleljék át küldetésüket a világban! Először is mindenki keresse a saját egyéni hivatását, majd szenteljék magukat neki. Ne féljetek olyan igényes döntéseket hozni, mint a házasság, az Istennek szentelt élet, a papi szolgálat, a szakmai élet, a társadalmi és politikai elkötelezettség! Vegyetek részt a szeretet és az igazságosság kezdeményezéseiben, mert így ti is hozzájárultok ahhoz, hogy „a béke tanúságtétele szóljon a világhoz”, ahogy a pápalátogatás mottója is jelzi. A Szentatya köszönetet mondott a papoknak, a hitoktatóknak és minden nevelőnek, akik különféle programokon és kezdeményezéseken keresztül a gyermekek emberi és keresztény fejlődéséért dolgoznak. Munkájuk a szülőket segíti, akik elsősorban felelősek gyermekeik hitbéli neveléséért. Valóban, a család a hitre nevelés elsődleges helye, mint egy anyaméh, ahol az evangéliumot gyermekkortól fogva tanulják. Ezért fontos, hogy erős együttműködés alakuljon ki a családok és az egyházi közösségek között a nevelés területén. A keresztény életbe való beavatás közvetítse elsősorban a keresztségi és szentségi élet szépségét és örömét, hogy a közösségekben megszülethessenek és megerősödhessenek a szentség útjai, és mindenkiben kialakulhasson a saját prófétai, papi és királyi méltóságának tudatossága. A II. Vatikáni Zsinat szellemében a liturgiát gondosan kell ápolni, és a híveket arra kell nevelni, hogy azt egységes testként, egyetlen élő test közös cselekvéseként éljék meg, amelyben minden tag az Úr asztalától merít erőt, hogy világosságát elvigye a világ ösvényeire. A pápa meggyőződése, hogy az evangélium által a szabadság útján mindenki végleges választ talál kérdéseire Jézus Krisztusban.
Segítsük a testvéreinket, hogy találkozzanak az emberré lett Istennel
Éppen ezért a legnagyobb ajándék, amelyet a testvéreinknek adhatunk, ha segítjük, hogy találkozzanak Vele, az emberré lett Istennel, aki meghalt és feltámadt értünk. Korunk nyugtalanító jelenségeivel szembesülve a hívő ember válasza csak az lehet, hogy még nagyobb meggyőződéssel járjunk az evangélium útján. Ahogy Szent II. János Pál pápa tanította itt a San Marino-ban tett 1982-es látogatása során: „Olyan társadalmat építsünk, amely „a saját és mások szabadságának tiszteletben tartásán, de mindenekelőtt Isten szent akaratának tiszteletén alapul”. Egymás kölcsönös támogatása és a közelség lelkületével segítsék a legeldugottabb területek kis közösségeit az elnéptelenedéssel és a szolgáltatások hiányával szemben. Ezek a látszólag kicsi gesztusok olyan lángok, amelyekből meríthetünk, hogy újra és újra fellobbantsuk mindenkiben a szilárd, ősi és mindig jelenlévő értékek tüzét. Ezek a tapasztalatok tanúskodnak annak a nagyszerű emberségnek a melegéről, amelyre törekednünk kell, hogy legyőzzük egy bizonyos nagyvárosi és fogyasztói kultúra individualizmusát, valamint a bizalmatlan és megosztó lokalitás más formáit, és új életet leheljünk a testvériség és a béke reményébe.
Közösségeinkben tegyünk tanúságot az egységről!
Végül Leó pápa a szívéhez legközelebb álló témáról, a közösségről szólt. Közösségeinkben tegyünk tanúságot az egységről: a plébániák között, és azokon belül a papok és hívek között, a különböző karizmák és szolgálatok között. Ez is része a megélt evangélium örökségének, amelyet a városalapítók hagytak ránk, hogy kitartással és odaadással folytassuk azt, amit ők elkezdtek. Közbenjárásukra áldjon meg benneteket az Úr, és mindig tartson meg titeket utatokon. Szívből köszönöm a fogadtatást! Imádságaimban magammal viszlek benneteket, és biztos vagyok benne, hogy ti továbbra is imádkozni fogtok a pápáért. Köszönöm! – zárta XIV. Leó pápa a San Marino-i egyházi közösséghez intézet beszédét.
