44 évvel ezelőtt II. János Pál pápa történelmi látogatása a Rimini Meetingen

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az ő Országának életében azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb esemény az a 44 évvel ezelőtti látogatás, melynek keretében II. János Pál pápa felkereste a harmadik Rimini Meetinget. Akkor egészen más világ járta, mint most, nemcsak azért, mert az ateista kommunizmus – minden látszat ellenére – már a végét járta, hanem mert olyan erők voltak születőben, melyek óriási energiát szabadítottak fel bennünk.

1981: Merénylet a pápa és a hazája ellen

Hiába is akarták „szürke farkasok” eltenni láb alól az „Ígéret emberét”, aki „egy távoli országból jött”, aki a saját bőrén tapasztalta meg „a barna és a vörös diktatúrát”, és akit az 1981. május 13-i merénylet során a Fatimai Szűzanya mentett meg a haláltól. Őszre már felépült, sőt éppen a mi római Német-Magyar kollégiumunkban tett látogatásával pontosan azzal folytatta apostoli tevékenységét, amiben a merénylet megakadályozta. A következő évben ismét szeretett volna hazalátogatni szeretett lengyel Pátriájába, de miután 1981. december 13-án Wojciech Jaruzelski tábornok és pártfőtitkár bevezette a hadiállapotot és börtönbe záratta az akkor már tíz millió tagot számláló Szolidaritás szakszervezet több ezer vezetőjét, köztük az alapító Lech Walesát, a Szentatya elnapolta a látogatását. Emlékszem arra az 1981-es Karácsonyra, a Szent Péter téren tartott imaórákra, amikor – többnyire éppen az olasz Comunione e Liberazione egyházi diákmozgalom szervezésében – azért fohászkodtunk, hogy ne vesszen kárba az a drága megvetés, mely új holnapot ígért lengyel, de éppúgy magyar földön is.

Enciklika az emberi munkáról  

Azon az őszön, 1981. szeptember 14-én jelent meg „Laborem Exercens” címmel II. János Pál pápa harmadik enciklikája. Ez volt pápaságának első társadalmi enciklikája, amelyet XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikájának kilencvenedik évfordulójára írt. A dokumentumot a Szentatya teljes egészében az emberi munka és a dolgozó ember személyi méltóságának szentelte. A lengyel pápa a világ szociális problémáját legfőbb vonásában éppen az emberi méltó munka lehetőségének megteremtésében és a munka gyakorlásában – laborem exercens – látta. Bátor kiállás volt ez a dolgozó emberek milliói mellett, akik példaként tekinthettek a kétkezi munkás Józsefre és az ács nevelt fiára, Jézusra. A pápa nem szociális munkáról, hanem egyszerűen a munkáról beszélt.   

Ebben az összefüggésben került sor a – tervezett lengyelországi látogatás helyett – a rimini útra. A Rimini-meeting a don Giussani milánói egyetemi lelkész alapította Comunione e Liberazione, Közösség és Megszabadulás egyházi egyetemi diákmozgalom szervezésében született 1980-ban, hogy „a népek közötti barátságot” szolgálja a Rimini vásár területén tartott évenként, augusztus-végi nemzetközi nagytalálkozójával. A többnapos rendezvényre mintegy százezer fiatal érkezik a világ számos országából, hogy aktívan bekapcsolódjanak a színes vallási, kulturális, művészeti és politikai témájú programokba. A résztvevők zömmel katolikusok, de a találkozónak van ökumenikus és vallásközi jellege is. Politikai síkon főként az olasz közélet vezető személyiségei vesznek részt és a fórumokon különféle indíttatású politika nézetek képviselői vitatkoznak egymással, aminek Olaszországban különösen is nagy hagyománya van. Minden találkozónak van egy olyan sajátos alapgondolat-mottója, mely köré szerveződik az összes program, hogy annak tartalmát sokirányú megközelítés jegyében bontsák ki minél gazdagabban.

Az ember erőforrásai: munka és család

Az 1980-as év mottója „Le risorse dell’uomo – Az ember erőforrásai”. II. János Pál pápa hosszú és tartalmas beszédében először a találkozás szót értelmezte, mely éppen a hazájában zajló drámai események miatt, minthogy felfüggesztették a találkozókat, különleges értelmet nyert. A Meeting Rimini fiataljainak a spontán kezdeményezéséből, „egy csoport keresztény fiatal barátságából született ebben a városban”. Ennek alapja a találkozás Krisztussal, mely halálának és feltámadásának szentségi emlékezetében állandóan megújul és képessé tesz minket arra, hogy találkozzunk testvéreinkkel és többi emberrel. Az ember erőforrásai közt a pápa elsőként arra mutatott rá, ami segíti őt az önfenntartása és a Föld feletti uralma erőfeszítéseiben, melyek csak akkor válnak igazán emberi erőforrássá, amikor munkán keresztül valósul meg. Munka révén gondoskodik az ember önmagáról és a földről, annak kincseit saját életére használja, ugyanakkor fejleszti és védi a földet. Valójában az ember csak belső lényén keresztül kommunikál a külső valósággal. Elméjének és szívének belső erőforrásai révén tud a dolgok fölé emelkedni. A munka mellett az ember egy másik alapvető erőforrása a család. Az ember azért dolgozik, hogy eltartsa magát és családját. Ha a munka a léttel való törődést, Isten teremtő munkájában való együttműködést jelent, akkor ez az általános elv a legtöbb ember számára abban válik nyilvánvalóvá és egzisztenciálisan konkréttá, hogy a munkával az ember szerettei személyéről gondoskodik. A munka, amelyen keresztül az emberiség uralja a természetet, az egész emberi közösség munkája minden generáción keresztül. Ezen generációk mindegyikének feladata a Föld gondozása, a jövő generációinak átadása, amely egyre inkább alkalmas arra, hogy az emberiség otthona legyen.

A teremtettségünk – mint erőforrás

A munka és család mellett különös figyelmet kell fordítanunk arra az erőforrásra, amelyet az ember önmagában hordoz, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi természetében. Szent Ágoston közismert szavaival: „Fecisti nos ad te”: „Uram, magadnak teremtettél minket; és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”. Igen, az Úrért teremtettünk, aki belénk véste hatalmának és szeretetének halhatatlan lenyomatát. Az ember nagy erőforrásai innen fakadnak, itt vannak, és csak Istenben találnak védelmet. Az ember az intelligenciája által nagy, amelyen keresztül ismeri önmagát, másokat, a világot és Istent; Az ember az akarata által nagy, amelyen keresztül szeretetben átadja magát. Ezek az erőforrások az ember elfojthatatlan vágyakozásának alapjai: az értelemnek az igazság utáni vágya, és az akaratnak a szabadság utáni vágya.

A teremtettségünkben rejlő erőforrás, amely által minden ember valóban ember, a kultúrán nyugszik. „Az ember a kultúra révén él igazán emberi életet, másképpen a kultúra teszi az embert igazán emberré, mert annak többlete hozzáférést biztosít az ember létéhez, ahhoz, hogy van, nem pedig ahhoz, amije van. A kultúra megnyilvánulásai tekintetében az anyagi kultúra alkotásai mindig az anyag „szellemivé válását”, az anyagi elem szellemi alárendeltségét mutatják, másrészt pedig a lelki kultúra alkotásai konkrétan a szellem „anyagiasodását”, a lelki megtestesülését mutatják meg. A kultúra úgy válik az ember erőforrásává, ha gyarapítja mind a lelki, mind az anyagi lehetőségeit.

A megváltottságunk – mint erőforrás

Ezek előre-bocsátásával érkezett el II. János Pál pápa lényegi üzenetéhez: Az ember legnagyobb „erőforrása” Krisztus, Isten Fia és az Ember Fia. Benne fedezzük fel az új ember vonásait, a maga teljességében megvalósulva. A megfeszített és feltámadt Krisztusban az ember számára feltárul a lehetőség és a mód, hogy mély egységben magára öltse teljes természetét. Ebben áll a Rimini Meeting minden programját átfogó egyesítő alapelv: az ember erőforrása a feltámadt Krisztus, mint kimeríthetetlen forrás és ebből fakad itt a találkozón is az eucharisztikus áldozat ünneplése – zárta 44 évvel ezelőtt az 1982-es Rimini Meettingen elmondott beszédét Szent II. János Pál pápa.