A montecassinói bencés apát Leó pápa látogatásáról: ajándék és megerősítés

Antonella Palermo / Somogyi Viktória – Vatikán

„Ez egy teljesen váratlan ajándék volt, mivel a látogatás szigorúan magán jellegű volt, ezért arra kértek minket, hogy tartsuk teljesen titokban” – nyilatkozta Luca Fallica apát a vatikáni médiának. „Valójában csak vasárnap erősítették meg, ezért csak néhány órával a Szentatya érkezése előtt tudtam értesíteni a közösséget. Így valóban mindent a nagy egyszerűség és a meghittség jellemzett.” A világ legnagyobb és Olaszország második legrégebbi kolostorában, a Santa Scolastica és a subiacói kolostor után, a pápának lehetősége volt arra is, hogy ezen a különleges alkalmon vendégeket és turistákat üdvözöljön, számolt be róla a montecassinói apát. Leó pápa elimádkozta a napközi imaórát a szerzetesek közösségével, megtekintette a levéltárat és a könyvtárat, majd együtt ebédelt a bencésekkel, mielőtt visszatért Castel Gandolfóba, nyári rezidenciájára. „Úgy hiszem, a pápa örült, hogy meglátogathatta ezt a helyet, ahol sok évvel ezelőtt járt, amikor – mint mondta nekem – még diák volt Rómában” – osztotta meg az interjúban az apát. 

Azon a helyen, ahol VI. Pál Benedeket „Pacis Nuntius”-nak nyilvánította

Leó pápa Szent Benedekre bízta a békét, ugyanazon a helyen, ahol Szent VI. Pál 1964-ben imádkozott, amikor odalátogatott, hogy újra felszentelje a székesegyházat a háború alatti elpusztítása után. Montini pápa akkor nyilvánította Szent Benedeket Európa fővédőszentjének, Pacis Nuntius-nak, vagyis tanúságtevőnek, a béke hírnökének nevezve őt. „Ahogy akkor VI. Pál, és mint a későbbi pápák, II. János Pál és XVI. Benedek, Leó pápa is a béke zarándokaként ment fel Montecassinóba.” És meggyújthatta azt a béke lámpását is, amelyet maga VI. Pál vitt a bencés apátságba 1964-ben.

Imádkozni a békéért és tanúságot tenni róla

A békét kérő ima mindennapi elkötelezettsége ezeknek a bencés szerzeteseknek alapítójuk közbenjárása által. Ez különösen igaz ebben a pillanatban, a 2029-es jubileumi évre való hároméves felkészülés kezdetén, amikor a hagyomány szerint Montecassino alapításának 1500. évfordulóját ünneplik majd. Ahogy Dom Fallica felidézte, Szent Benedek Kr. u. 529-ben érkezett ide Subiacóból, és az évfordulót már mostantól a béke témájáról szóló elmélkedések jellemzik, majd a világosság és a remény témái követik. „Apátságunk nagy bejárati kapuján a PAX (béke) felirat látható, és mindig azt mondom, hogy ez a felirat egyrészt üdvözli a békét azokban, akik felmennek Montecassinóba, de üzenetté is válik, amelyet mindenkinek felkínálunk, aki eljön ide, majd haza indul innen. Nemcsak a béke üzenetének befogadásáról van szó, hanem arról is, hogy tanúivá, hirdetőivé váljunk annak, bárhol is éljünk” – hangsúlyozta az interjúban a bencés apát. Mindössze tíz nappal ezelőtt Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája itt kapta meg a Pacis Nuntius-díjat, amelyet a jubileumra való felkészülés jegyében adtak át.

A második világháború sebeire emlékezve

Egy ilyen helyen békéért imádkozni annyit tesz, mint a második világháború bombázásainak sebeire emlékezni. Montecassinónak egyedülálló hivatása van arra, hogy a béke jele legyen, pontosan a történelme miatt: a béke emberei építették újjá ezeket a falakat – mondta itt Montini pápa. „Ismerve a háború borzalmait, még mélyebben, nagyobb együttérzéssel és irgalommal értjük mindazok szenvedését, akik ma fenyegetettségben és a háború, a konfliktusok szorításában élnek – hangsúlyozta a bencés közösség apátja. „Ezért, még inkább, nemcsak az imánkról van szó, hanem magáról a béke iránti elkötelezettségről is, amelyet elsősorban közösségként igyekszünk megélni, hogy tanúságtételünkkel és imánkkal sugározzuk azt” – magyarázta a montecassinói bencés apát.

A pápa jelenléte: ajándék és elkötelezettség az emberiség iránt

„Megerősítést és bátorítást éreztünk mind szerzetesi, mind tágabb egyházi elkötelezettségünkben” – összegezte Fallica apát az interjúban a pápa látogatásának lényegét. A Péter utódjával töltött néhány óra ajándéka most egy olyan küldetéssé válik, „amely gyümölcsöt teremhet az Egyház és az egész emberiség javára”.

Montecassino története

Szent Benedek a hegy lábánál fekvő ókori Cassinum város akropoliszán telepedett meg 529-ben, Apollo temploma helyén felépítve monostorát. Itt fogalmazta meg Reguláját, itt fejezte be földi életét, s követői itt emeltek sírja fölé újra meg újra díszes templomot. A monostort 577-ben a longobárdok rombolták le – a Rómába menekülő szerzetesek révén ekkor indult el a Regula és a bencés életforma terjedése egész Európában –, 883-ban pedig a szaracénok martalékává lett. Harmadik pusztulását egy földrengés okozta 1349-ben.

Végül negyedik lerombolása 1944 februárjában következett be, amikor a dél felől közelítő szövetséges csapatok úgy ítélték meg – mint kiderült, tévesen –, hogy a hegyre épült monostor az ellenálló német sereg erődítményévé válhat, ezért földig bombázták. XII. Piusz hiába igyekezett elkerülni a pusztítást, de legalább a monostor felbecsülhetetlen kincseit sikerült a Vatikán falai között biztonságba helyezni. A romokat a németek immár valóban megszállták, ezért kellett 1944 májusában szövetségesek – köztük lengyelek – ezreinek életét áldoznia a hegy bevételekor.

A háborút követően Montecassinót az „ahol volt – ahogy volt” elve szerint nyomban elkezdték újjáépíteni az olasz állam költségén. A bazilika felszentelését – akárcsak a korábbiakét – a pápa végezte, 1964. október 24-én. VI. Pál ekkor nyilvánította Szent Benedeket Európa fővédőszentjévé.