XIV. Leó az Úrangyala elimádkozásakor: Krisztus az a kincs, amely kitágítja az életet
Somogyi Viktória – Vatikán
Leó pápa elmélkedésének kiindulópontja a vasárnapi evangélium (vö. Mt 13,44-52) volt, amely Isten országát a szántóföldben elrejtett kincshez és a nagy értékű igazgyöngyhöz hasonlítja. XIV. Leó rámutatott, hogy Jézus tanításának középpontjában Isten országának titka áll. „A példabeszédek annak meglepetését érzékeltetik, aki olyasmit talál, amit remélni sem mert, olyannyira, hogy mindent eladni vagy hátrahagyni már nem lemondásnak, hanem nyereségnek látszik” – fogalmazott a Szentatya. A pápa emlékeztetett arra, hogy az evangélisták Jézus követésére szóló meghívását már az evangéliumok első lapjain ellenállhatatlanként mutatják be. Ez a meghívás természetesen szabad, ugyanakkor sürgető is: olyan kész választ vált ki, amelyet a vágy és a Krisztussal való találkozás öröme indít el.
Isten közelsége
XIV. Leó ennek alapján Isten közelségének egyik lényeges vonását emelte ki. Amikor az ember találkozik Isten országával, élete fordulóponthoz érkezik. „Az Isten országával való találkozás olyan fordulat, amely nem leszűkíti, hanem kitágítja az életet. Ha valaminek most meg kell változnia, az nem a lehetőségek csökkenéséért, hanem növekedéséért történik.” A keresztény életben tehát az evangéliumi lemondás nem öncélú veszteség. Az ember azért hagyhat maga mögött bizonyos dolgokat, mert nagyobb jót, teljesebb életet és mélyebb örömet talált Krisztusban.
Isten országa mindenkit megszólít
A pápa ezután az evangéliumi példabeszédek szereplőinek sokféleségére irányította a figyelmet. A szántóföldben rejtőző kincset feltehetően egy földműves találja meg, a nagy értékű gyöngyöt pedig egy kereskedő, talán egy utazó ismeri fel. Más példázatokban halászok, írástudók, kenyeret dagasztó vagy a házat rendbe tevő asszonyok, háborút tervező királyok, tornyot építő emberek, intézők, pásztorok és földművesek jelennek meg. E képek azt mutatják, hogy Isten országa különböző életutakon és élethelyzetekben válik felismerhetővé. „Isten országa különböző utakon tárja fel felbecsülhetetlen szépségét, de mindenkit – férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat – mély megújulásra hív. Mindenki képes megérteni, és mindenkit vonz.”
Egység a sokféleségben
A Szentatya szerint az Egyház ma is különböző származású, kultúrájú, képzettségű és felelősségi szinten álló emberek közössége. Mindezek a különbségek azonban nem akadályai az egységnek, mert valamennyien arra kaptak meghívást, hogy Krisztusban egynek ismerjék fel magukat. „Ő az elrejtett kincs, az értékes igazgyöngy és a háló, amely összegyűjti a szétszóródottakat.” Jézus kezdettől fogva olyan embereket hívott maga köré, akik más körülmények között talán soha nem kerültek volna kapcsolatba egymással. Ezzel mutatta meg, hogy Isten nem személyválogató. Választásában különleges előszeretettel él a kicsinyek és a kirekesztettek iránt.
Felismerni, mi számít igazán
A pápa ezután arra buzdította a híveket, hogy Salamon királyhoz (vö. 1Kir 3,5.7-12) hasonlóan kérjék Istentől a megkülönböztetés ajándékát: annak képességét, hogy felismerjék a nagy értékű gyöngyöt és azt a kincset, amelyért érdemes mindent odaadni. Ez a megkülönböztetés különösen fontos napjaink fogyasztói kultúrájában. A Szentatya figyelmeztetett: a fogyasztási ipar folyamatosan új igényeket kelt, majd olyan válaszokat próbál eladni, amelyek valójában nem képesek betölteni az ember szívét. „Miközben a fogyasztás ipara átalakítja ízlésünket, folyton új szükségleteket ébreszt, hogy aztán olyan válaszokat adjon el nekünk, amelyek nem lakatnak jól, sőt olykor megmérgezik a szívet, meg kell tanulnunk felismerni azt, ami valóban számít” – mutatott rá a Szentatya.
A valódi kincs az Istennel való kapcsolat
A valódi kincs az Istennel való kapcsolat. Ez nyitja meg az embert az örömre, és teszi képessé arra is, hogy emberi kapcsolatait teljesebben, igazabban és szeretetteljesebben élje meg. „Meg kell tanulnunk felismerni azt, ami valóban számít: az Istennel való kapcsolat kincsét, amely megnyit bennünket az örömre, és segít abban, hogy a lehető legjobban éljük meg egymással való kapcsolatainkat.”
Beszédét Leó pápa Szűz Máriához, a Bölcsesség Székéhez intézett fohásszal zárta, kérve, hogy a Szűzanya irányítsa az embernek az élet utáni vágyát Jézus felé, és így ez a vágy elérhesse valódi beteljesedését.
Új maronita boldog: Elia Hoayek pátriárka
Az Úrangyala elimádkozását követően XIV. Leó pápa mindenekelőtt a libanoni maronita egyház új boldogjáról emlékezett meg. Előző nap Libanonban boldoggá avatták Elia Hoayek pátriárkát, aki 1899 és 1931 között vezette az antióchiai maronita egyházat, és megalapította a Szent Családról Nevezett Maronita Nővérek Kongregációját. A pápa kiemelte, hogy az új boldog több mint harminc éven keresztül nagy odaadással és lelkipásztori érzékenységgel szolgálta a maronita egyházat. A párbeszéd és a remény emberének nevezte, aki egyházi, társadalmi és politikai téren egyaránt világító példakép lett, ezért „Nagy-Libanon atyjának” is nevezték. A Szentatya azt kérte, hogy az új boldog imája és közbenjárása kísérje a világ minden részén élő maronita híveket, és esdje ki a béke ajándékát az egész libanoni nép számára, amely – mint fogalmazott – különösen kedves a szívének.
Felhívás a Szentföld és a Közel-Kelet békéjéért
Ezt követően Leó pápa aggodalmát fejezte ki a Szentföldön folytatódó és egyre súlyosbodó erőszak miatt, amelynek az elmúlt időszakban Ciszjordániában és Gázában is számos polgári áldozata volt. „Szívből jövő felhívást intézek mindenkihez, hogy térjenek vissza az igazságos politikai megoldásról folytatott tárgyalásokhoz, amely minden ember egyenlő méltóságán és egyenlő jogain alapul.” A pápa az újabb katonai műveletek és az egyoldalú döntések elutasítását kérte, különösen azokét, amelyek sértik a különböző vallások szent helyeinek tiszteletét és fennálló jogi (status quo) helyzetüket.
Sürgősen nyissanak újra teret a párbeszédre és a diplomáciára
A Szentatya az egész Közel-Keletért is felemelte szavát. Rámutatott, hogy a katonai műveletek fokozódása ismét erőszakot és pusztítást hozott a térségbe, súlyos veszélybe sodorta számos civil életét, és tovább növelte az ivóvíz- és áramhiányt. „Szívem mélyéből arra kérem valamennyi érintett felet, hogy szüntessék be a támadásokat, és sürgősen nyissanak újra teret a párbeszédre és a diplomácia számára, hogy mielőbb elérkezhessen az egész régió által olyannyira vágyott béke.” XIV. Leó arra kérte a híveket, hogy továbbra is imádkozzanak a világban a háborúk miatt szenvedő népekért. Azt kívánta, hogy az Úr érintse meg a felelősök szívét, világosítsa meg értelmüket, és vezesse el őket a kiengesztelődéshez és a békéhez.
Közelség az erdőtüzek áldozataihoz
A pápa megemlékezett a Franciaország és Spanyolország több térségét sújtó pusztító erdőtüzekről is. Kifejezte közelségét az érintett lakossághoz, és arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak mindazokért, akik veszteségeket szenvedtek, valamint a mentőegységek és tűzoltók munkájáért.
„Én azonban soha nem feledkezem meg rólad”
A Szentatya ezután a Nagyszülők és idősek hatodik világnapjára irányította a figyelmet. Az idei világnap mottója Izajás próféta könyvéből származott: „Én azonban soha nem feledkezem meg rólad” (Iz 49,15). A pápa arra buzdított, hogy a hívek együtt adjanak hálát az Úrnak azért az ajándékért, amelyet az idősek jelentenek az Egyház és az egész társadalom számára. „Kötelezzük el magunkat amellett, hogy tiszteletben tartjuk és megbecsüljük értékes szerepüket, és mindig biztosítjuk számukra a megfelelő figyelmet és gondoskodást.”
Köszöntések és a trasteverei Szűz Mária körmenet
XIV. Leó végül szeretettel köszöntötte a Szent Péter téren jelen lévő rómaiakat, az Olaszország különböző vidékeiről és a világ más országaiból érkezett zarándokokat. Külön üdvözölte az Egyház Művéhez tartozó híveket és az őket kísérő püspököket. Ez egy pápai jogú katolikus intézmény, amelyet 1959-ben alapítottak, és amelynek célja az egyház titkának elmélyítése, valamint a pápával és a püspökökkel való együttműködés. Szeretettel köszöntötte az ukrajnai Csórtkiv „Irgalmasság Háza” gyermekeit, akik a Nocera Superiore-i Szent Mihály arkangyal-plébánia vendégeiként érkeztek. Megemlítette a manerbiói plébánia kamaszait, a Szent Johanna Antida Thouret halálának 200. évfordulójára szervezett nemzetközi ifjúsági találkozó résztvevőit, a belgiumi maldegemi katolikus diákszervezet fiatal zarándokait, továbbá a Velletriből érkezett csendőriskola növendékeit, akiket lelkészük és tisztjeik kísértek.
A pápa köszöntötte a Kameruni Katolikus Férfiak Szövetségének tagjait, valamint külön szeretettel szólt a Castel Gandolfó-i őszibarackünnep résztvevőihez, akik terméseiket áldásra vitték magukkal. Végezetül emlékeztetett arra, hogy vasárnap este Rómában, a Tevere folyón tartják a „Madonna fiumarola”, vagyis a folyón érkező Szűzanya hagyományos körmenetét. „Szűz Mária, Jézus Anyja esdje ki e szép hagyomány résztvevői és mindannyiunk számára, hogy minden nap az Evangélium tanítása szerint éljünk!” A Szentatya végül mindenkinek szép vasárnapot kívánt.
