Leó pápa záró homíliája Tenerife szigetén: Nyissátok meg a szeretet tengerét mindenki előtt”

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A szív titka bensőséges hívás a kivonulásra és a találkozásra

Kegyelemnek nevezte Leó pápa a találkozást ezen a napon, amikor Jézus Szíve megengedi, hogy a történelem szíveként szemléljük. A Szentatya hálát ad a hitért és a szeretetért, amelyről oly sokan tettek tanúságot apostoli útja során, és ami a szépségéről és vendégszeretetéről ismert szigetcsoportot olyan hellyé teszi, ahol a Feltámadt Úr előttünk jár és kinyilatkoztatja magát. A tenger és az ég egyaránt a végtelent idézi, de mindenekelőtt azt a végtelen vágyat, amely Isten szívét oly sok ember szívével egyesíti, akiknek örömei és reményei, bánatai és szorongásai visszhangra találnak az Egyház szívében. Senki sem sziget, mint ahogy ennek az egyházmegyének a földrajzi elhelyezkedése és a lelkipásztori kihívásai arról tanúskodnak, hogy találkozásra születtünk, és hogy nincs akadály, távolság, veszély vagy fenyegetés, amely megakadályozhatna mindannyiunkat az utunkon. Akár egy életen át ugyanazon a helyen maradunk, akár távozni kényszerülünk, senki sem maradhat mozdulatlan, mert a szív titka a bensőséges hívás a kivonulásra és a találkozásra. Jézus Szíve azonban feltárja azt is, hogyan ne vesszünk el egy terméketlen dinamizmusban: „Isten elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9).

Akkor van élet, amikor életet adunk, különben ürességben forgunk

Akkor van élet, amikor életet adunk, különben ürességben forgunk. A Vatikáni Zsinat arra emlékeztet minket, hogy „az ember az Istennel való közösségre hivatott, és saját beteljesülését csak önmaga őszinte odaajándékozásában találja meg” – ahogy Leó pápa is írta enciklikájában. Mindez vonatkozik az itt nyaralókra és az itt lakókra is. Ám végtelenül fontos, hogy a szív keresése ne szorítkozzon a kereskedelemre és a profitra. „Azok, akik megbecsülik az élet minden pillanatát, akik abbahagyják az egyik dologról a másikra ugrálást, a folytonos hiány keresését, akik megtapasztalják, mit jelent minden embert és mindent értékelni, azok megtanulnak kapcsolatba lépni másokkal és értékelik a legegyszerűbb dolgokat is. Ennek eredményeként kevesebb kielégítetlen szükségletük van, kevésbé fáradtak és kevésbé gyötrődnek. Így értelmezzétek a befogadásra szóló hivatásotokat – kérte a pápa.

Hagyjuk, hogy azok evangelizáljanak minket, akiket segítünk

A mai evangélium a szegények gazdagságára emlékeztet minket, ami egy paradoxon, mely közvetlenül Jézus életére, igazságára és útjára mutat, melynek követésére kér minket. Jézus áldja az Atyját a kicsinyekért, a legkisebbekért, akikben Isten kinyilatkoztatta magát. Gazdaggá tette őket azzal, hogy rejtve maradnak azok előtt, akiket csodálat és siker vesz körül. Ez a misztérium egyedülálló módon visszhangzik ezeken a szigeteken, a migrációs útvonalak szívében, ahol kimondhatatlan veszélyeknek és erőszaknak vanna kitéve. Szemben azokkal, akik kihasználják a helyzetüket, mi, keresztények, többet nyújthatunk annál, mint hogy csupán az Úr tükörképét kínáljuk nekik, aki azt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). A legnagyobb kegyelem az, hogy hagyjuk, hogy azok evangelizáljanak minket, akiket segítünk, hogy felismerjük Isten titokzatos bölcsességét, amely testükben van leírva: „A szegények, akik mély szegénységben nőttek fel, megtanultak túlélni a legnehezebb körülmények között, bíztak Istenben azzal a bizonyossággal, hogy senki más nem veszi őket komolyan, segítették egymást a legsötétebb pillanatokban, sok mindent megtanultak, amit szívük titkában őriznek”.

A látszat mögé nézzetek, ismerjétek fel a nyugtalan szívek mélységét!

Beszéde végén Leó pápa megköszönt az ott lakóknak, hogy a szigetet olyan hellyé tették, ahol Krisztus szívével találkozhatnak az ide érkezők a befogadó arcán. „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16). Bárcsak ez a hitvallás, mindig ragyogna bennetek, és inspirálna benneteket imádságra és cselekvésre. Figyeljetek a fiatalokra és a felnőttekre, a gazdagokra és a szegényekre, a helybéliekre és a vendégekre: mindegyiküket olyan tekintettel kell megismerni, amely a látszat mögé lát, ami felismeri nyugtalan szívük mélységét, amely gyakran már – talán tudattalanul is – Isten országa és annak igazságossága felé fordul. Legyen kézzelfogható közöttetek, hogy „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Jn 4,16). Ez az evangélium szíve, Krisztus szíve. Aki elmerül benne, az már nem önmagának él. Nyissátok meg ezt a szeretet tengerét mindenki előtt! Ez az én kívánságom és imádságom értetek és mindazokért, akikkel az utatokon találkoztok – zárta homíliáját Leó pápa a Tenerife szigetén bemutatott búcsúszentmise során.