Leó pápa a spanyol püspököknek: zarándokúton Mária földjén az Ige és a Kenyér eledelével
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az utazás kísértése, hogy hátrafelé figyelünk, elzárva magunkat az előttünk álló újdonságtól
Az Egyház a maga sajátos szinodális útján Isten hangjára figyel, aki az egyházi közösségen keresztül szól az ő népéhez. Ennek megértéséhez Leó pápa egy olyan képzelt utazás képét használta, mely lelkipásztori útja mottójának megfelelően Istenre emeli fel a tekintetét és hagyja, hogy a helyben maradás ellenére a szív azért szárnyaljon. Az utazás kísértése, hogy hátrafelé figyelünk, elzárva magunkat az előttünk álló újdonságtól, illetve, hogy haszontalan dolgokat cipelünk magunkkal a poggyászunkban. Az elinduláshoz szabadság és bátorság kell, ami mellől nem hiányozhat az Ige és az Eucharisztia Kenyere. A szentségi élet úgy kíséri létünk ritmusát, mint ahogy egy gyermek kap ételt az anyjától, mint ahogy egy sportoló méri fel a célba éréshez szükséges erejét. Útközben gyakran nehézséget okoz a másokkal való kommunikáció. Ha korábban azt mondtuk, hogy el kell hagynunk mindent, ami visszatart és eltávolít minket a céltól, most az a feladat, hogy örökségünk minden eszközét és lehetőségét hasznosítsuk a párbeszédre azokkal, akikkel utunk során találkozunk. Leó pápa az utazás leírásához az El Camino tájképeit használta, a hatalmas kasztíliai síkságokat, ahol a zarándok csak idős emberekkel vagy vendégmunkásokkal találkozik. Időről-időre szükséges alkalmazkodni egy-egy új evangelizációs modellhez, hogy új valóságot építhessünk, mint ahogy az a múltban történt, amikor megtanultuk egymás nyelvét, hogy ezáltal legyünk képesek átadni saját hittapasztalatainkat.
A püspökök legyenek a látható közösség forrásai legyenek, mindenekelőtt egységben Krisztussal
Leó pápa képzelt útja a nagy síkságok után nagyvárosokba tér be, ahol a csend és a távolság már nem fizikai, hanem lelki jellegű. A válaszok eltérőek, de az odavezető folyamatok hasonlóak: meghallgatás, megértés, tisztelet, nagylelkűség és őszinteség. A pápa ebben a feladatban a püspöki szolgálat egyedülálló felelősségére utalt. Arra kaptak meghívatást, hogy látható közösség forrásai legyenek, mindenekelőtt a Krisztussal való közösségben, szeretettel megőrizve a kapott hitet, Isten Igéje és az Egyház élő Hagyománya iránti engedelmességben, közösségben Péter utódjával és az egyetemes Egyházzal, a papsággal és a saját egyházmegyei hívő közösségével, a megszentelt élet és a mozgalmak tagjaival, az egyesületekkel és minden hiteles karizmával, amelyet a Lélek a közös épülésre adományoz. A püspökök küldetése megköveteli tőlük, hogy őrizzék az egységet, segítsék a párbeszédet, gyógyítsák a töréseket, és kísérjék a gondjaikra bízott emberek útját. Az így megtapasztalt közösség missziós erővel is rendelkezik, egy belsőleg megbékélt Egyház ugyanis nagyobb szabadsággal tud szólni más keresztény felekezetekhez és vallásokhoz, a nem hívőkhöz, a polgári hatóságokhoz és minden jóakaratú emberhez, aki a közjóért dolgozik.
A papi hivatás forrásai élő közösségek, örömteli papok, hűségről tanúskodó családok
Beszéde zárórészében a pápa a hivatásgondozás lehetőségeiről szólt. A papi hivatás élő közösségek, örömteli papok, a hűség szépségéről tanúságot tevő családok révén fakad, egy olyan Egyházból ered, mely tanúsítja, hogy Krisztus követése kitágítja az ember életét. Ahol az evangéliumot örömmel, szolgálattal és közösségben élik meg, az Úr hívása az élet ígéreteként ma is újra hallható. A szemináriumoknak joguk van a lehető legjobb képzéshez, az Egyháznak pedig joga van a jól képzett papokhoz. A pápa szólt a világi munkatársak alkalmazásáról, akik a szerzetesi közösségek munkájába segítenek be, és kérte, hogy segítsék őket abban, hogy úgy tekintsenek saját egyházi szolgálatukra, mint Isten hívására.
„Mária földjén” az ő oltalma alatt
Végül Leó pápa a képzelt zarándokutat – Szent II. János Pál szavával – „Mária földjének” nevezte. A Boldogságos Szűz az első útitársuk és a legnagyobb kincsük a spanyol püspököknek, aki az életével mutatta meg, hogyan fogadjuk be az Igét és őrizzük meg szívünkben, hogyan kísérjük a tanítványokat ezen az úton, és hogyan maradjunk jelen az Egyház útján. A Szentatya Őrá bízza a püspökök szolgálatát és kéri tőle a segítséget számukra. Ebben a közbenjárásban segítse őket Avilai Szent János, a spanyol papság védőszentje, akinek papszentelése ötödik centenáriumára idén emlékeznek – zárta a spanyol püspökökhöz intézett beszédét Leó
