Látogatás egy fogvatartási intézményben: Isten irgalma felülmúlja a gyarlóságainkat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Tanúságtételeket meghallgatva Leó pápa elismerően szólt a börtönlelkészek és az önkéntesek szolgálatáról, Minden ember „méltóságot hordoz” mert „Isten akarja, teremti és szereti őt”. Nincs tehát olyan helyzet, ami arra késztetné az Urat, hogy elfordítsa rólunk a tekintetét. Ez egy vigasztaló igazság, amely mindenkor elkísér minket, és emlékeztet arra, hogy irgalmas szeretete mindig nagyobb minden jónál vagy rossznál, amit tettünk. Mindez igaz a fogvatartottakra, akik a szeretteitektől való távollét terhét viselik és szenvednek is jelenlegi állapotuk miatt. Amikor kisebbrendűnek érzik magukat vagy lemondanak a reményről, „nézzenek fel Őrá”, Jézusra, aki oly sok ember jelenlétén keresztül soha nem szűnik meg megmutatni nekik szeretetét és közelségét.
Életünk tévedései nem határozzák meg véglegesen az ember identitását
Nehézségeink ellenére soha ne feledjük, hogy az életünk tévedései nem határozzák meg döntően az ember identitását. Szent Ágoston tanítja, hogy életünkben a múlt nem ítéli el a jövőt, hanem lehetőséget kínál arra, hogy változtassunk döntéseinken. Adjunk helyet az Úrnak a szívünkben, és keressük az arcát, hogy szeretete kísérjen minket. Ragaszkodjunk hozzá, aki szüntelenül reményre hív minket, így ma továbbra is szól hozzánk lelkiismeretünk mélyén, hogy segítsen felfedezni, hogy közöttünk lakik. Isten úgy szeret titeket, amilyenek vagytok, de arról álmodik, hogy jobbak legyetek! Az Úr mindannyiunknak megengedi, hogy mindig újrakezdjük, mert az emberség és a kereszténység nem abban áll, hogy soha ne hibázzunk, hanem abban, hogy növekedjünk a megtérés, a bűnbánat, a jóvátétel, és mindenekelőtt a kiengesztelődés és a megbocsátás képességében. Az Irgalmasság Anyja közbenjárására bízlak benneteket, és kérem az Urat, hogy áldjon meg benneteket – zárta köszöntését Leó pápa.
