XIV. Leó pápa a Kanári-szigetek egyházi képviselőihez: Építsük a szeretet civilizációját!
Somogyi Viktória – Vatikán
A Szentatyát José Mazuelos Pérez püspök fogadta, két gyermek virágot nyújtott át neki. Leó pápa a Legszentebb Oltáriszentség-kápolnában rövid imádságra vonult vissza, ezt követően pedig tanúságtételek és az evangélium felolvasása után intézett beszédet a jelenlévőkhöz. Hangsúlyozta, hogy a „szeretet civilizációjának” építéséhez két magatartásra van szükség: Krisztus keresztjének átölelésére és az eucharisztikus lelkiség ápolására.
A Szentatya örömét fejezte ki, hogy együtt lehet a Kanári-szigetek egyházi közösségével, amelyben – mint mondta – visszhangra találnak „a mai emberek örömei és reményei, szomorúságai és aggodalmai, különösen a szegényeké és a szenvedőké” (Gaudium et spes, 1). Hangsúlyozta, hogy testvérként és atyaként érkezett közéjük, hogy megerősítse őket közös küldetésükben: Krisztusra, a „szegletkőre” (vö. 1Pt 2,6-8) építve együtt építeni az Egyházat, összehangolni a különbözőségeket és egységben szolgálni minden embert (vö. Magnifica humanitas, 11-14).
Krisztus keresztjének átölelése
Beszédének középpontjába a keresztény élet két lelki magatartását állította, amelyek szerinte nélkülözhetetlenek a „szeretet civilizációjának” építéséhez. Az első: Krisztus keresztjének átölelése. A Kanári-szigetek tengerrel körülvett világából kiindulva Szent Ágoston egyik gondolatát idézte, aki az emberi életet a hazától elválasztó tengerhez hasonlította. Az egyetlen biztos eszköz a túlpartra jutáshoz Krisztus keresztje. „Senki sem kelhet át ennek a világnak a tengerén, ha nem Krisztus keresztje hordozza” (János evangéliumának 2,2 kommentárja) – idézte a hippói püspököt. Át kell ölelni Krisztus keresztjét, hogy eljussunk a mennyei hazába.
Tiszteletreméltó Antonio Vicente González kanári pap
XIV. Leó ezután rámutatott, hogy a szentek életében mindig jelen volt az Isten utáni vágyakozás, ugyanakkor a kereszt vállalása is. A viharok és bizonytalanságok közepette Krisztusba kapaszkodtak, ezért tudtak eljutni a célhoz. A pápa külön megemlékezett Tiszteletreméltó Antonio Vicente González kanári papról, akit „a Kanári-szigetek jó pásztorának” neveznek, és akinek példája ma is arra ösztönzi az Egyházat, hogy hűségesen tanúságot tegyen az evangéliumról.
A Szentatya háláját fejezte ki mindazoknak, akik nap mint nap a szenvedő emberek mellett állnak. „Ti naponta cirenei Simonként segítitek sok testvéreteknek hordozni életük keresztjét” – mondta, megköszönve a papok, szerzetesek és lelkipásztori munkatársak szeretetszolgálatát.
Az eucharisztikus lelkiség ápolása
A második alapvető magatartásként Leó pápa az eucharisztikus lelkiség ápolását emelte ki. Felidézte a székesegyház régi hagyományát, amikor Urunk mennybemenetelének ünnepén virágszirmokat hullatnak az Oltáriszentség elé. Ez a gesztus arra emlékeztet, hogy földi zarándokutunk célja a Krisztussal való találkozás. Ő a keresztény élet középpontja, aki előtt térdet hajtunk, aki köré közösségként összegyűlünk, és akivel együtt önmagunkat is felajánljuk az Atyának.
Az Eucharisztia az egyházi egység forrása
Leó pápa hangsúlyozta, hogy az Eucharisztia az egyházi egység forrása. A II. Vatikáni Zsinat tanítását idézve emlékeztetett arra, hogy a hívek az eucharisztikus áldozatban nemcsak Krisztust ajánlják fel az Atyának, hanem önmagukat is (Lumen gentium, 11). Ezért az eucharisztikus lelkiség ápolása egyben azt jelenti, hogy elmélyítjük „az egyházi egység lelkiségét a szeretetben” (Magnifica humanitas, 234). „Tegyük életünket Jézus imájára adott válasszá: hogy mindnyájan egy legyenek” (Jn 17,21) – buzdított XIV. Leó.
A keresztény szolidaritás
A pápa szerint a szeretetközösség lelkiségének egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása a keresztény szolidaritás. Emlékeztetett XVI. Benedek tanítására, miszerint „Krisztussal való egységünk egyben egység minden emberrel, akinek Krisztus önmagát ajándékozza” (XVI. Benedek, Deus caritas est, 14). Ezért arra kérte a Kanári-szigetek egyházi közösségeit, hogy továbbra is a befogadás, a meghallgatás, a közelség és a gondoskodás helyei legyenek, különösen a legsebezhetőbbek számára. Felidézte Jézus szavait: „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok” (Mt 25,35-36).
Maradjanak szilárdan Krisztusban gyökerezve
Beszéde végén XIV. Leó pápa arra buzdította a Kanári-szigetek Egyházát, hogy maradjon szilárdan Krisztusban gyökerezve, és bátran hajózzon tovább korunk új kihívásai között. Amikor nehézségekkel találkoznak, emeljék fel tekintetüket a Szentlélekre, és kérjék a hit, a remény és a szeretet kegyelmét, amelyek – Szent II. János Pál szavaival – „olyanok, mint három csillag, amelyek lelki életünk egén ragyognak, hogy Isten felé vezessenek bennünket” (Szent II. János Pál, katekézis, 2000. november 22). A Szentatya végül a Boldogságos Szűz Mária, a Stella Maris, a Tenger Csillaga oltalmába ajánlotta a Kanári-szigetek egyházi közösségét, kérve, hogy vezesse el őket a Krisztussal való végső találkozás biztos kikötőjébe.
