XIV. Leó a szociális munkásoknak: „Minden szenvedő testvérünkben maga Krisztus van jelen”
Somogyi Viktória – Vatikán
A találkozó során a Barcelonai Karitász képviselője ismertette a szeretetszolgálat munkáját, majd tanúságtételek hangzottak el a szenvedélybetegségek elleni küzdelemről, valamint az emberkereskedelem áldozatainak segítéséről. A résztvevők kérdéseket is intéztek a pápához, amelyekre személyes hangvételű válaszokat adott.
Egy fiatal fiú, Renzo kérdésére válaszolva XIV. Leó elárulta, hogy gyermekkorában nem gondolt arra, hogy egyszer pápa lesz, de már fiatalon érezte a vágyat, hogy életét Istennek szentelje. Hangsúlyozta, hogy minden gyermek „Isten álma”, és a legfontosabb kérdés nem az, hogy valaki milyen hivatást választ, hanem hogy akar-e Jézus barátja lenni. „Jézus barátsága örömet ad, szabaddá tesz bennünket, és segít felismerni azt az utat, amelyet Isten készített számunkra” – mutatott rá Leó pápa.
A szenvedésről
A szenvedés problémájáról szólva a pápa Jézus életére utalt, aki „jót tett és meggyógyított mindenkit”, mégis vállalta a keresztet. Kiemelte, hogy Isten a fájdalom idején sem hagyja magára gyermekeit, hanem erőt ad nekik a nehézségek hordozásához.
Az idősek szerepéről
Külön szólt az idősek szerepéről is. Hangsúlyozta, hogy a nagyszülők pótolhatatlan kincset jelentenek a családok számára, ezért „nem szabad, hogy az idősek magányossága és elhagyatottsága normálissá váljon”. Arra buzdította a fiatalokat, hogy ugyanazzal a szeretettel gondoskodjanak időseikről, amellyel azok egykor róluk gondoskodtak.
A megbocsátásról
A megbocsátásról szólva felidézte Jézus szavait Péter apostolhoz: „Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer” (Mt 18,21-22). A Szentatya hangsúlyozta, hogy a megbocsátás nem a rossz igazolását jelenti, hanem azt, hogy nem engedjük, hogy a gyűlölet uralkodjon a szívünkben. „Jézus azért kér bennünket a megbocsátásra, mert ez az egyetlen út Isten békéjének megtapasztalásához és lelki sebeink gyógyulásához” – hangsúlyozta Leó pápa.
A keresztény szeretetszolgálat küldetéséről
Beszédének második részében XIV. Leó a keresztény szeretetszolgálat küldetéséről elmélkedett. Szent Ágoston templomában arra emlékeztetett, hogy a keresztény élet mindenekelőtt kegyelem és ajándék. A hívők Krisztus misztikus testének tagjaiként összekapcsolódnak mindazok sorsával, akiket Isten szeret és üdvösségre hív. A pápa hangsúlyozta, hogy a keresztény embernek nemcsak kedvesnek és figyelmesnek kell lennie, hanem együttérzőnek is. „A kereszténynek szeretnie kell önérdek nélkül, és mások javát kell keresnie, tudva, hogy minden szenvedő testvérünkben maga az Úr kér, fogad el vagy utasítanak vissza, szeretik vagy megvetik őt.”
Rámutatott, hogy az evangéliumi szeretet ad formát és identitást minden keresztény közösség életének. Ezért az egyházmegyei közösségek feladata, hogy „tapintattal, gyengédséggel és kitartással” közeledjenek a legkisebbekhez és a legsebezhetőbbekhez, enyhítsék szenvedésüket és segítsenek leküzdeni szegénységüket.
Az emberi méltóság védelmezése
A Szentatya különösen fontosnak nevezte napjainkban az emberi személy méltóságának védelmét. Hangsúlyozta, hogy minden ember sérthetetlen méltósága abból fakad, hogy Isten képmására teremtetett, és nem függ sem képességeitől, sem társadalmi helyzetétől, sem anyagi javaktól. „Minden emberi lény méltósága olyan ajándék, amely megelőz bennünket, és Isten soha el nem múló szeretetének kifejezése” (vö. Magnifica humanitas, 50) – fogalmazott a Szentatya.
A keresztény remény hiteles tanúi
Beszéde végén XIV. Leó pápa arra bátorította a karitatív szervezetek munkatársait, hogy továbbra is legyenek a keresztény remény hiteles tanúi. Hangsúlyozta, hogy a rászorulóknak nemcsak anyagi és erkölcsi segítségre van szükségük, hanem Isten barátságára, az Egyház közelségére és a hitben való növekedés lehetőségére is (vö. Evangelii gaudium, 200). A Szentatya végül a Jó Tanács Szűzanyjának közbenjárásába ajánlotta szolgálatukat, kérve, hogy Isten bőségesen áldja meg mindazt a jót, amelyet a legszegényebbekért végeznek.
