Leó pápa az időskorról: Az élet értékét nem a hatékonyság, hanem a szeretet adja meg

Gedő Ágnes - Vatikán

Kevin J. Farrell bíborosnak címzett – és államtitkára által aláírt - levelében a Szentatya megállapítja: a mai társadalomban az öregség egy összetett és távlatokban gazdag időszak. Az egyház számára pedig, mely mindig is fontosnak tekintette az idősek jelenlétét, kiemelten számít ez a kezdeményezés. Ma a világ sok részén az éltes korúak gyakran még sokat tehetnek a közösség szolgálatára. Ezt számos önkéntességi forma bizonyítja, mely az egyházi élet sok területén alapvető fontosságú.

A gyengeség értéke

Ezen túlmenően az időskor a keresztény élet egy mélyebb és jelentős szempontjára is ráirányítja a figyelmet: a gyengeség értékére. Az átlagéletkor növekedése magával hozza az öregséggel járó törékeny életkor kitolódását is, ez pedig el kell, hogy gondolkodtasson minket a létezésnek erről a korszakáról. Milyen értéket tulajdonítsunk annak a sok évnek, amit egy férfi vagy nő testi vagy szellemi gyengeségben élhet? Milyen keresztény távlattal lehet ezt az időszakot megtölteni? Hogyan hirdessük azt, hogy az emberi élet mindig, minden szakaszában megőrzi végtelen méltóságát? Az időspasztorációval foglalkozó konferencián ezekre a kérdésekre keresték a választ, melyért felelősek vagyunk.

Az élet tanítómesterei

XIV. Leó pápa megállította, hogy a törékenység részét alkotja létezésünk csodájának. Vagyis lelki és közösségi értéke van, hiszen kölcsönös függésben vagyunk egymástól, és szükségünk van Istenre. Ferenc pápa úgy beszélt erről, mint magisztériumról, mely sokat taníthat a mai kor emberének. Az idősek azzal, hogy békésen elfogadják az évek múlásával járó korlátokat, anélkül, hogy elrejtenék vagy ezért szégyenkeznének, az élet tanítómesterei lehetnek. Mindenkinek – és főként a fiataloknak – megmutathatják, hogy a létezés értékét nem a hatékonyság vagy az önellátás mércéjével mérjük, hanem az alapján, hogyan tudunk szeretni és szeretve lenni, adni és kapni. Az öregség így kegyelmi időszakká válik, amit imádságban, szolgálatban, gyöngédségben élünk meg, megőrizve és továbbadva az emlékezetet, áldásként a jövő nemzedékek számára. Szent Pál szavaival így lesz a törékenység teológia: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket. (...) Hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1,27.31).

A hatalom és a háború logikája

A társadalom, amiben élünk a teljesítmény és a versengés logikája szerint működik, ezért az erőt a hatalom mutogatásának fogja föl és hajlamos az önkényeskedésre. Ezt látjuk a nemzetközi színtéren, ahol tragikus módon a háború újra elterjedt stratégiai eszközzé vált. De a mindennapos életben is észrevesszük ezt azon, ahogy egymáshoz viszonyulunk. A hétköznapokban ugyanis egyre gyakrabban találkozunk egy olyan mentalitás jeleivel, amelyik összekeveri az erőt a hatalmaskodással, és a szelídséget a gyengeséggel.

Tisztelet, hála és elismerés

Az egyház az ilyen viselkedésformákkal szemben továbbra is az evangélium üzenetét kínálja föl, mely azt mondja, hogy boldogok a szelídek és az alázatos szívűek. A lefegyverzett és lefegyverző békét hirdeti, mivel Istenben mindenki Atyját látja, ezért a másik ember nem ellenség, hanem testvér. Közösségeink idős tagjai tapasztalatuk és életbölcsességük okán az első és leghitelesebb tanúi ennek az emberről alkotott keresztény felfogásnak – állapította meg levelében a pápa, majd annak a kívánságának adott hangot, hogy a konferencia segítsen előmozdítani az idősek iránti tiszteletet, hálát és elismerést, valamint felébreszteni bennük a felelősséget, hogy a jövő nemzedékeknek egészséges és szilárd értékeket adjanak át.