„Legyen bátorságunk az Evangélium lényegéhez!” – XIV. Leó beszéde az olasz püspökökhöz

Somogyi Viktória – Vatikán

A Szentatya beszéde elején szeretettel köszöntötte az olasz püspököket, és rajtuk keresztül az egész olasz egyházi közösséget: a papokat, diakónusokat, szerzeteseket, családokat, hitoktatókat, fiatalokat, időseket, szegényeket és betegeket. Különösen azokra utalt, akik „talán anélkül, hogy tudnák, szívükben Isten utáni szomjúságot hordoznak”.

A mai kor kihívásai

A pápa rámutatott: korunkat „összetettség” jellemzi, amelyben sokan fáradtságot, széthullást és magányt tapasztalnak. Saját közelmúltbeli látogatásait – Pompejit, Nápolyt és Acerrát – felidézve hangsúlyozta: „Közösségeinkben néha érezzük a hit továbbadásának fáradságát és az új nemzedékek megszólításának nehézségét.” Ugyanakkor az Evangélium új látásmódot ad: „Jézus, amikor a tömegekre tekint, nem megoldandó problémát lát, hanem aratnivalót, Isten földjét.” Ezért a pápa szerint az első feladat: „Elsajátítani az Úr tekintetét.” Majd figyelmeztetett: „Ne csak a megkeményedett talajokra panaszkodjunk, és ne álljunk meg pusztán a statisztikai adatoknál. Tudjuk meglátni a Feltámadott szemével azt az aratást, amelyet maga Isten készít elő számunkra.”

Leó pápa az olasz püspökökkel   (ANSA)

Az Evangélium legyen újra a középpontban

A Szentatya hangsúlyozta, hogy az Egyház elsődleges feladata ma is az Evangélium hirdetése. Assisi Szent Ferencre, VI. Pál Evangelii nuntiandi és Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű dokumentumaira utalva így fogalmazott: „A prioritás az Evangélium.” Majd hozzátette: „A hit az Evangéliumból születik, ami élő találkozás Krisztussal, aki meghalt és feltámadt.” Leó pápa szerint az Egyháznak újra fel kell tennie az alapvető kérdéseket: „Milyen Isten-arcot teszünk láthatóvá prédikációnkban, katekézisünkben, liturgiánkban és szeretetszolgálatunkban?” Továbbá: „Hogyan segítjük elő a Krisztussal való találkozást?”

A keresztény beavatás és a keresztség jelentősége

A beszéd egyik központi része a keresztény beavatásról szólt. Leó pápa hangsúlyozta: „A keresztény beavatás nem gondolható pusztán a szentségekre való felkészítésként.” Hanem: „Az a ‘méh’, amelyben a közösség a hitre nevel, bevezet a húsvéti életbe az Úrral való szeretetközösségben, az egyházi testvériségben.” Ezt követően rámutatott: „Újra fel kell fedezni a keresztséget, mint élő és egzisztenciális valóságot.” A pápa szerint a hit ott növekszik, ahol élő közösségek vannak: „A hitet ott adják tovább és ott növekszik, ahol élő és befogadó közösségek léteznek.” Majd részletesen leírta, milyennek kell lennie egy ilyen közösségnek: „Olyan közösségeknek, amelyek képesek imádkozni és meghallgatni.” „Ahol Isten Igéje megvilágítja a döntéseket.” „Ahol az Eucharisztia valóban forrás és csúcspont.” „Ahol a szegények nem külső kedvezményezettek, hanem testvérek, akikben maga az Úr szól hozzánk.”

XIV. Leó beszédet intéz az olasz püspöki konferencia tagjaihoz   (ANSA)

A fiatalok, a családok és a sebek

A Szentatya külön hangsúlyt fektetett a fiatalok és családok helyzetére. „A fiatalok arcok, hangok és történetek, akikkel párbeszédet kell folytatni.” Majd hozzátette: „A családokat nem szabad magukra hagyni.” A sebekről pedig így beszélt: „A sebeket nem elrejteni kell, hanem alázattal az Úr elé vinni.” Leó pápa szerint a hitnek konkrét társadalmi következményei is vannak: „A hitnek tényleges elköteleződéssé kell válnia a társadalomban, a politikában és a kultúrában.”

A meghallgatás 

A püspökök feladatáról szólva XIV. Leó hangsúlyozta a meghallgatás fontosságát: „Mély meghallgatásra vagyunk hivatva.” Majd részletezte: „Meg kell hallgatni Isten Igéjét, Isten népét, és meg kell hallani az idők jeleit.” Sőt: „Arra is figyelni kell, ami megkérdőjelezi lelkipásztori szokásainkat.” A pápa szerint az igazi meghallgatás missziós közösséget hoz létre: „Ahol a meghallgatás valódi, ott a közösség nem zárul be önmagába, hanem a megkülönböztetés és a küldetés helyévé válik.”

Szinodális út

„Ez annak a szinodális útnak az értelme, amelyet végigjártatok, és amelynek – ahogyan hangsúlyoztátok – most állandó stílussá kell válnia” – szögezte le Leó pápa. A II. Vatikáni Zsinat emlékeztetett bennünket arra, hogy Isten úgy akarta megszentelni és üdvözíteni az embereket, hogy nem külön-külön és egymás közötti kapcsolat nélkül, hanem néppé formálva őket, amely az igazságban ismeri fel Őt és az életszentségben szolgál neki (vö. Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 9). "A szinodális Egyház olyan Egyház, amelyben mindenki – saját hivatása szerint – felajánlhatja a Lélektől kapott ajándékot a közös épülésre" - emlékeztetett a Szentatya. A részvétel tehát nem engedmény: a szeretetközösség és a küldetés követelménye, ezért módszerré, felelősséggé és állandó vizsgálattá kell válnia, a különböző karizmák és szolgálatok bevonásával, valamint a püspök sajátos feladatának tiszteletben tartásával. Ezt követően XIV. Leó hangsúlyozta, hogy az Olaszországi Egyház szinodális útjának összefoglaló dokumentuma emlékeztet a részvételi testületek értékére mint olyan helyekre, ahol a közösségek megkülönböztetése konkrét formát ölthet. Nem elég azonban, hogy ezek az eszközök létezzenek – azt is meg kell vizsgálni, hogy valóban működnek-e.

Az olasz püspöki konferencia közgyűlésén Leó pápa is beszédet mond   (ANSA)

Megújulás

Ebben a folyamatban az Olasz Püspöki Konferencia különböző struktúrái arra hivatottak, hogy továbbra is a szeretetközösség, az összehangolás, a megkülönböztetés és a támogatás szolgálatát végezzék az olaszországi egyház javára. “Éppen e szerepe miatt a püspöki konferencia szervezetét a küldetés igényeihez és a megváltozott történelmi körülményekhez kell alakítani” – állapította meg a pápa. “Nem arról van szó, hogy külső szervezeti modelleket utánozzunk, vagy mindent adminisztratív hatékonyságra redukáljunk, hanem arról, hogy megkérdezzük: milyen arculat segíti ma leginkább a pásztorokat és a helyi egyházakat abban, hogy jobban hirdessék az Evangéliumot, együtt járjanak az úton, és lehetővé tegyék a valódi, rendezett és termékeny részvételt. Amikor ezt a vizsgálatot a Lélekben végzik, az nem gyengíti, hanem megtisztítja a szeretetközösséget” – mutatott rá Leó pápa.

„Legyen bátorságunk az Evangélium lényegéhez!”

Beszéde végén a pápa erőteljes lelkipásztori buzdítást intézett az olasz püspökökhöz. „Legyen bátorságunk az Evangélium lényegéhez!” Majd sorra nevezte meg azokat a területeket, ahol erre szükség van: „Legyen bátorságunk olyan közösségekhez, amelyek kevésbé aggódnak mindennek a megőrzése miatt, és szabadabban hirdetik Krisztust.” „Legyen bátorságunk olyan katekézishez, amely beavatás és állandó keresztény képzés.” „Legyen bátorságunk befogadó és missziós plébániákhoz.”  „Legyen bátorságunk meghallgatni a fiatalokat anélkül, hogy megszelídítenénk kérdéseiket.” „Legyen bátorságunk hagyni, hogy a szegények evangelizáljanak bennünket.” Végül az olasz Egyház küldetéséről így szólt: „Olaszországnak szüksége van erre a tanúságtételre.” Beszéde végén az olasz püspöki konferenciát a Szűzanya közbenjárásába ajánlotta, majd apostoli áldását adta a főpásztorokra és az olasz egyházi közösségekre.