Leó pápa homíliája Saurimóban: Őszintén, érdekmentesen keressük Jézust, a Megváltónkat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Vannak torz okok Krisztus keresésére, különösen akkor, ha gurunak vagy szerencsehozónak tartják
Az Egyház szerte a világon a Megváltó nyomdokain járó népként él, akinek evangéliuma, mint a vér folyik az ereinkben, és fenntart minket az úton, ma éppen köztetek – kezdte beszédét a Szentatya. Az emberré lett Isten Fia ékesszóló gesztusokkal fejezi ki az Atya akaratát, tanít és gyógyít, s akik hallanak ezekről a tettekről, keresni kezdik Jézust. Ugyanakkor az Úr a szívünkbe lát, és megkérdezi tőlünk, hogy hálából vagy önérdekből, számításból vagy szeretetből keressük-e őt. Ez akkor történik, amikor az igazi hitet babonás érdek váltja fel, amelyben Isten bálvánnyá válik, akit csak akkor keresünk, amikor és amíg szükségünk van rá. Vannak tehát torz okok Krisztus keresésére, különösen akkor, ha gurunak vagy szerencsehozónak tartják.
Az Úr a mindennapit is bőségesen megsokszorozza, és arra tanít minket, hogy imádságban kérjük
A tömeg célja elégtelen, mert a vezetőt a saját hasznuk miatt keresik. Jézus mégsem utasítja el az őszintétlen keresést, hanem inkább a megtérésre buzdít. Nem űzi el a tömeget, hanem mindenkit lelkiismeretvizsgálatra és szabadságra hív, nem szolgákat vagy klienseket akar, hanem testvéreket keres. Nem elég hallani Jézusról, el kell fogadnunk szavai jelentését és követnünk kell őt. Figyelmeztetése egyúttal felhívás is: „Ne a romlandó eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért!”. Nem arra hív minket, hogy közömbösek legyünk a mindennapi kenyerünkkel szemben, amelyet ehelyett bőségesen megsokszoroz, és arra tanít minket, hogy imádságban kérjük.
Ő az élő kenyér, amelyet mindig megad nekünk, az Eucharisztia
Megtanít minket arra, hogyan keressük helyesen az élet kenyerét, azt az eledelt, amely örökre fenntart minket. Ajándéka fényt derít jelen korunkra, ahol sok ember vágyát meghiúsítják az erőszakosak, kizsákmányolják a hatalmasok, és becsapja a gazdagság és így mindenki kenyere kevesek tulajdonává válik. E gonoszságok láttán Krisztus meghallja az emberek kiáltását, és megújítja történelmünket: minden bukásból felemel minket, minden szenvedésben megvigasztal, küldetésünkben bátorít. Ő az élő kenyér, amelyet mindig megad nekünk, az Eucharisztia, mely eltávolítja a halált a történelmünkből, mert a Feltámadott Krisztus Szentlelke erejével él, ő a mi Megváltónk és a Feltámadásunk. Ő elhozta nekünk a megszabadulást a gonosztól és a haláltól, minden gonoszág ellenére.
Higgyünk a Küldöttben és odaadással szolgáljuk népünket
Hogy mit is kell tennünk, azt Ő maga tanítja nekünk: „Az Isten cselekedete, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött” (Jn 6,29). Igen, hiszünk! Ma együtt mondjuk ezt erővel és hálával neked, Urunk Jézus – kérte a Szentatya. Téged akarunk követni és szolgálni felebarátainkban: a te Igéd számunkra az élet szabálya, az igazság kritériuma. Jézus követésében az egyházi út mindig a „feltámadás és a remény szinódusa”, mert az út, amelyet Isten nyitott meg előttünk, soha nem vall kudarcot. Az Úr ugyanis mindig a mi tempónkban jár, hogy mi haladhassunk az ő útján: maga Krisztus ad irányt és erőt az úthoz, egy olyan úthoz, amelyet, ha meg akarunk tanulni, egyre inkább úgy élni, ahogyan annak lennie kell, azaz szinodálisan. Az Egyház az Úr Igéinek a hirdetésével és életének a tanúságtételével hirdeti az evangéliumot. Az Eucharisztia, az örök élet kenyerének megosztásával arra kaptunk hivatást, hogy odaadással szolgáljuk népünket, mert ő minden bukásból kiemel minket, újjáépíti azt, amit az erőszak elpusztít, és örömmel osztozik a testvéri kötelékekben. Különösen a megtapasztalt hivatások vitalitása jelzi az Úr ajándékának megfelelést, amely mindig bőséges azok számára, akik tiszta szívvel fogadják. Az Új Élet Kenyerének köszönhetően, amelyet ma megosztunk, továbbléphetünk az egész Egyház útján, amelynek célja Isten Országa, világossága a hit, lelke pedig a szeretet – zárta homíliáját Leó pápa a Saurimóban hétfőn délben bemutatott szentmisén.
