„Tartsátok mindig nyitva az egyház ajtaját” – Leó pápa homíliája hivatások vasárnapján
Vertse Márta - Vatikán
Kedves testvéreim! Ez egy élettel teli vasárnap! Még ha körül is vesz bennünket a halál, Jézus ígérete máris valóra válik: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen (Jn 10,10) – kezdte homíliáját a Szentatya, megállapítva, hogy a készséges fiatalok, akiket ma az egyház pappá szentel, nagylelkűek és lelkesek. Ilyen sokan az egyetlen Mester köré gyűlve olyan erőt tapasztalunk meg, amely megújít bennünket. A Szentlélek az, aki a szabadságban egyesíti a személyeket és a hivatásokat, hogy senki se éljen többé önmagáért. Minden vasárnap kihív bennünket az elszigeteltség, a bezártság „sírboltjából”, hogy találkozzunk a szeretetközösség kertjében, amelynek őrzője a Feltámadott.
A papi élet első titka a személyes találkozás Jézussal
A Szentatya ezután a papi szolgálatról elmélkedett, amely a közösség szolgálata. A papi élet első titkáról megállapította, hogy a „bőséges élet” akkor érkezik el hozzánk, amikor személyesen találkozunk a Fiú személyével, és ez a találkozás azonnal felnyitja szemünket egy testvérekből álló nép előtt, akik már megtapasztalják, vagy még keresik az „Isten fiaivá válás erejét” (Jn 1,12).
Az igazi érzelmek idővel érlelődnek meg és válnak gyümölcsözővé
Kedves szentelendők! Minél mélyebb a Krisztussal való kapcsolatotok, annál radikálisabb az emberi közösséghez való tartozásotok – hangsúlyozta Leó pápa, hozzátéve, hogy nincs sem ellentét, sem versengés a menny és a föld között: Jézusban örökre egyesülnek. Ez az élő és dinamikus misztérium a szívet felbonthatatlan szeretetre kötelezi és megtölti. Csakúgy, mint a házastársak szerelme, úgy az Isten Országáért vállalt cölibátust ihlető szerelem is megőrzésre és állandó megújításra szorul, mert minden igazi érzelem idővel érlelődik meg és válik gyümölcsözővé. A szentelendő papok arra kaptak meghívást, hogy sajátos és érzékeny módon szeressenek és hagyják, hogy szeressék őket. Így nemcsak jó papokká, hanem becsületes, segítőkész polgárokká, a béke és a társadalmi barátság építőivé is válnak.
Az élet Ura hív a papi szolgálatra
A pápa utalt az evangéliumi szakasz (Jn 10,1–10) meglepő szavaira, amikor Jézus agresszív idegenekről, tolvajokról és rablókról szól, akik átlépik a határokat: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”, és mindenekelőtt idegen a hangjuk, nem olyan, mint Jézusé. Nagy realizmus van az Úr szavaiban, mivel ismeri annak a világnak a kegyetlenségét, amelyben velünk együtt jár – fejtette ki Leó pápa. Jézus fizikai, de főként a lelki agresszió formáira utal, amely azonban nem tartja vissza attól, hogy életét adja. A vád nem válik lemondássá, a veszély nem készteti menekülésre. A pápa rámutatott a papi élet második titkára: a valóság nem éleszthet félelmet bennünk, mivel az élet Ura hív minket. A szentelendők közvetítsék annak a békéjét, aki a veszélyek között is tudja, miért van biztonságban.
A leendő papok Isten népével együtt vesznek részt az üdvösségtörténetben
Ma a biztonság iránti vágy agresszívvá teszi a lelkeket, a közösségeket bezárkózásra készteti, az emberek ellenségeket és bűnbakokat keresnek. Gyakran félelem van körülöttünk és talán mibennünk is – mutatott rá Leó pápa. A szentelendők Jézus életében, halálában és feltámadásában érezzék biztonságukat, abban az üdvösségtörténetben, amelyben Isten népével együtt vesznek részt. Ez az üdvösség már működik a jó szándékú emberek között csendesen végzett sok jó cselekedetben, a plébániákon és azokban a környezetekben, amelyekhez útitársként közel kerülnek. Amit hirdetnek és ünnepelnek, az meg fogja őrizni őket a nehéz helyzetekben és időkben is.
Közösségeikben egységben kövessék Jézust, a Jó Pásztort
Azok a közösségek, ahová elküldenek benneteket, olyan helyek, ahol a Feltámadt Úr már jelen van, ahol sokan már példaadóan követték Őt, amelyek segítenek majd, hogy szentek legyetek! Ti pedig segítsétek őket abban, hogy egységben járjanak Jézus, a Jó Pásztor nyomában, hogy legyenek olyan élet kertjei, amelyek újjászületnek és kapcsolatot teremtenek – folytatta szentbeszédét Leó pápa. Gyakran hiányzik az embereknek egy olyan hely, ahol megtapasztalhatják, hogy együtt lehet jobban és szépen élni. A találkozások elősegítése, az ellentétek egymáshoz közelítése egybeforr az Eucharisztia és a kiengesztelődés ünneplésével.
Érezzék magukat a szenvedő emberiség részének, amely „bőséges életre” vár
Az evangéliumi szakaszban jelentőségteljes az a kép, amellyel Jézus egy „Pásztorként” mutatja be magát, de hallgatói úgy tűnik, nem értik. Ezért más hasonlatot használ: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára” (Jn 10,7). A Szentatya emlékeztetett rá, hogy Jeruzsálemben volt egy kapu a Beteszda-tó közelében, amelyet éppen így neveztek, „a juhok kapuja”. Ezen keresztül léptek be a templomba a juhok és a bárányok, amelyeket előbb vízbe merítettek, majd feláldoztak. „Én vagyok az ajtó” – mondja Jézus – folytatta homíliáját a pápa, felidézve a Jubileumi szentévet, amely megmutatta, hogy ez a kép még mindig milliók szívéhez szól. Évszázadok óta a kapu hívta meg az embereket, hogy lépjék át az egyház küszöbét. Egyes esetekben a keresztelőmedencét a templomon kívül építették, mint az ókori Beteszdai medencét, amelynek árkádjai alatt „sok beteg, vak, sánta és béna feküdt” (Jn 5,3). A pápa arra buzdította a szentelendőket, hogy érezzék magukat a szenvedő emberiség részének, amely a bőséges életre vár. Amikor másokat bevezetnek a hitbe, saját hitük is megújul. A hívekkel együtt minden nap átlépnek a Misztérium küszöbén, amelynek arca és neve Jézus. Soha ne rejtsék el ezt a szent kaput, ne akadályozzák azokat, akik be akarnak lépni. „Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok” (Lk 11,52) – idézte Lukács evangéliumának szavait a pápa, rámutatva, hogy ez Jézus keserű szemrehányása mindazoknak, akik elrejtették a kulcsot egy bejárathoz, amelynek mindenki számára nyitva kellett volna állnia.
Mindenkihez tartoznak és mindenkinek szól szolgálatuk
Ma, sokkal inkább, mint valaha, arra van szükség, hogy nyitva tartsák az ajtót az emberek és az egyház között! Legyen ez küldetésük alapvető vonása. A pápa megjelölte a leendő papok életének újabb titkát: „ti csatornák vagytok, nem szűrők”. Sokan azt hiszik, hogy már tudják, mi van azon a küszöbön túl. Emlékeket hordoznak magukkal, talán egy távoli múltból; gyakran van valami élő, ami nem aludt ki, és vonzza őket; néha azonban van más is, ami még vérzik és taszít. Az Úr tudja ezt, és vár. Legyenek Jézus türelmének és gyengédségének tükörképei, annak tudatában, hogy mindenkihez tartoznak és mindenkinek szól szolgálatuk.
Az egyház kapuja nyitva áll
Jézus hangsúlyozza: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál” (Jn 10,9). Ő nem fojtja el a szabadságunkat. Vannak olyan közösségek, amelyek fojtogatóak, olyan társaságok, amelyekbe könnyű belépni, de szinte lehetetlen kilépni belőlük. Ez nem így van az Úr egyházával, nem így van a tanítványai társaságával. Aki üdvözült – mondja Jézus – az „ki- és bejár, s legelőre talál”. Mindannyian menedéket, pihenést és gondoskodást keresünk: az egyház kapuja nyitva áll. Nem azért, hogy eltávolodjunk az élettől: az élet nem merül ki a plébánián, az egyesületben, a mozgalomban, a csoportban. Aki üdvözült, „kijön és legelőt talál”.
Hallgassanak a Jó Pásztor ismerős hangjára
„Lépjetek ki, és fedezzétek fel a kultúrát, az embereket, az életet! Csodáljátok meg mindazt, amit Isten szaporít, anélkül, hogy mi vetettük volna el. Azok, akiknek papjai lesztek, a világi hívek és a családok, a fiatalok és az idősek, a gyermekek és a betegek, olyan legelőkön élnek, amelyeket meg kell ismernetek” - hangzott a pápa buzdítása. Mindig hallgassanak a Jó Pásztor ismerős hangjára. Ma sokan úgy érzik, hogy utat vesztettek és már nem tudnak tájékozódni. Nincs tehát értékesebb tanúságtétel annál, amely így bizakodik: „zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel, és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven” (Zsolt 23,2-3) – idézte a pápa a 23. Zsoltár szavait. Az ő neve Jézus: „Isten üdvözít”! Ennek vagytok a tanúi. „Igen, jóság és hűség kísérnek engem életem minden napján” (Zsolt 23,6 „Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át”). Kedves testvérek, kedves fiatalok: így legyen! – mondta végül XIV. Leó pápa a Szent Péter bazilikában tartott papszentelési szentmise homíliájában.
A tíz újonnan szentelt pap neve:
Guglielmo Lapenna, Giorgio Larosa, Jos Emanuele Nleme Sabate, Giovanni Emanuele Nunziante Salazar, Antonino Ordine, Yordan Camilo Ramos Medina, Daniele Riscica, Cristian Sguazzino, Armando Roa Miao és Selwyn Loyce Pinto,
