Leó pápa az algériai néphez a Vértanúk Emlékműve előtt: a kölcsönös tisztelet útján járjunk
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szentatya esős időben érkezett a Mártírok Emlékművéhez. A Maqam Echahid, a Mártírok Emlékműve egy ikonikus beton emlékmű, amelyet 1982 februárjában avattak fel Algéria függetlensége 20. évfordulóján. A több mint 90 méter magas emlékmű három összefonódó stilizált pálmalevelet ábrázol, tisztelegve a francia gyarmatosítás elleni küzdelemben elesettek előtt. Hosszú lépcsősor vezet fel az emlékmű közepére, ahol örökmécse lángja ég az áldozatok emlékére.
Algéria egy nagy ország, hagyományokban gazdag történelemmel
Kedves algériai testvérek, a béke legyen veletek, As-salamu alaykom! – tette hozzá arabul a Szentatya köszöntő beszéde elején. Hálát adok Istennek a lehetőségért, hogy Péter apostol utódjaként ellátogathatok az országotokba, miután korábban már kétszer is jártam itt, mint ágostonrendi szerzetes. Mindenekelőtt azonban testvérként vagyok most itt, és örülök, hogy ezen a találkozón megújíthatjuk a szívünket összekötő szeretet kötelékeit. Rájuk tekintve a pápa egy erős és fiatal nép arcát látja, aminek vendégszeretetét és testvériségét már többször is megtapasztalta. Az algériai emberek szívében a barátság, a bizalom és a szolidaritás nem pusztán szavak, hanem valódi értékek és amelyek melegséget és erőt adnak az együttélésnek. Algéria egy nagy ország, hagyományokban gazdag történelemmel, amely Szent Ágoston idejéig és még jóval azelőttre nyúlik vissza. Fájdalmas is ez a történelem, amelyet az erőszak korszakai jellemeztek, de amiket a rájuk jellemző nemes lelkülettel bátran és becsületesen le tudtak győzni – szólt elismeréssel a pápa. Megállni ennél az emlékműnél tisztelgést jelent e nép történelmének lelkülete előtt, amely a nemzet függetlenségéért, méltóságáért és szuverenitásáért harcolt.
A kölcsönös tisztelet jelenti az utat a népek számára, hogy együtt járjanak
Ezen a helyen arra emlékezünk, hogy Isten békét kíván minden nemzet számára: olyan békét, amely nem pusztán a konfliktus hiánya, hanem az igazságosság és a méltóság kifejeződése. És ez a béke, mely lehetővé teszi számunkra, hogy kiengesztelődött lélekkel nézzünk szembe a jövővel, csak a megbocsátás által lehetséges. A felszabadulásért folytatott igazi küzdelmet csak akkor lehet véglegesen megnyerni, ha megteremtődik a szív békéje is. A pápa tudja, milyen nehéz megbocsátani, mégis, ahogy a konfliktusok egyre szaporodnak szerte a világon, az ember nem halmozhat neheztelést neheztelésre, nemzedékről nemzedékre. A jövő a béke embereinek sajátja. Végül az igazságosság mindig győzedelmeskedik az igazságtalanság felett, ahogy az erőszaké sem lesz soha az utolsó szó, minden látszat ellenére. Ezen a földön, a kultúrák és vallások útkereszteződésében, a kölcsönös tisztelet jelenti az utat a népek számára, hogy együtt járjanak. Algéria, erős gyökereivel és fiataljai reményével, továbbra is járuljon hozzá a stabilitáshoz és a párbeszédhez a nemzetek közösségében és a Földközi-tenger partvidékén.
Legyünk mindig egymás testvérei és Isten gyermekei
Minden nép egyedi történelmi, kulturális és hitbéli örökséggel rendelkezik. Algéria is rendelkezik ezzel a gazdagsággal, amely nehéz időkben is támogatta fejlődését, és továbbra is irányítja jövőjét. Ebben az örökségben az Istenbe vetett hit központi helyet foglal el: megvilágítja az emberek életét, támogatja a családokat, és testvériségérzetet teremt. Az Istent szerető nép birtokolja a legigazibb gazdagságot, és az algériai nép őrzi ezt a drágakövet a kincstárában. Világunknak szüksége van ilyen hívő emberekre, akik szomjazzák az igazságosságot és az egységet. Ezért nagy ajándék és áldott elkötelezettség számunkra a testvériségre és a megbékélésre vágyó emberiség előtt, hogy erővel állítsuk magunkról, legyünk együtt mindig testvérek és Isten gyermekei! Azoknak, akik múlandó gazdagságra vágynak, amely megtéveszti és csalódást okoz, és amely sajnos gyakran megrontja az emberi szívet, irigységet, rivalizálást és konfliktust szül, Jézus megismétli a kétezer évvel ezelőtt feltett kérdést: „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved?” (Mt 16,26). Erre az alapvető kérdésre az itt tisztelt halottak válaszoltak, amikor elvesztették életüket, de más értelemben pedig népük iránti szeretetből adták oda azt. Történetük támogassa az algériai népet és mindannyiunkat utunkon: mert az igazi szabadságot nem csak megörököljük, hanem mindennap újból választjuk is. Végül Leó pápa Jézus Boldogmondásait idézte a Hegyi beszédből, majd megköszönve a fogadtatást, Isten áldását kérte mindnyájukra
