Leó pápa algériai apostoli útja elé: Szent Ágoston fiaként érkezem a szülőföldjére
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Algír püspöke Leó pápát már a megválasztása napján meghívta Algériába
XIV. Leó pápa „Szent Ágoston fiának” nevezte magát első Urbi et Orbi apostoli áldása során, 2025. december 25-én, Karácsony napján, amelyet a Vatikáni Szent Péter bazilika külső loggiájáról adott. Ő lesz az első pápa, aki ellátogat arra a földre, amelyen egykor – 354-ben Tagaste városában – megszületett a katolikus egyház egyik legnagyobb teológusa: Hippói Szent Ágoston. Szent Ágoston lesz tehát a vezérfonala és értelmezése kulcsa annak a látogatásnak, amely a találkozás és a testvériség témáira összpontosít, egy olyan országban, ahol a keresztény jelenlétet mindössze 8700 lélek képviseli egy 48 millió muszlim lakosú országban. „Algéria egy törésvonal mentén fekszik” – mondta egykor Pierre Claverie oráni püspök, akit 1996. augusztus 1-jén öltek meg az úgynevezett „fekete évtizedben”: „Észak és Dél, Kelet és Nyugat, a keresztény világ és a muszlim világ között”. Jean-Paul Vesco bíboros, Algír érseke kijelentette, hogy éppen Leó pápa megválasztása napján, tavaly május 8-án, Algéria 19 boldog vértanújának liturgikus emléknapján hívta meg a pápát. Mielőtt pápává választották, Robert Francis Prevost kétszer is ellátogatott Algériába, Szent Ágoston rendjének általános elöljárójaként: 22 éve járt ott először 2004. szeptember 20-a és 26-a között, valamint öt évvel később, 2009. április 15-e és 18-a között.
48 millió muzulmán közt él 8700 katolikus
A Földközi tenger mentén fekvő, észak-afrikai Algéria a Maghreb régióhoz tartozó állam, területének 80 százaléka sivatag. Két millió 342 ezer négyzetkilométerével 25-ször nagyobb Magyarországnál és Afrika legnagyobb területű országa. A mára 48 millió lelket számláló Algéria lakosságának többsége berber származású, akiket az évszázadok során föníciai, római, bizánci, török és mindenekelőtt arab hatások alakítottak. Az arab és berber hivatalos nyelvet beszélő Algéria lakossága magában foglalja a 16. század elején Spanyolországból kiűzött muszlim menekültek leszármazottait is. Jelentős részük azonban a törökök leszármazottai, akiknek jelenléte az oszmán korig nyúlik vissza.
Viharos történelem, vértanúk sora
Algéria történelmét a hosszú francia gyarmati uralom jellemzi 1830-tól 1962-ig, amikor Algéria kivívta függetlenségét. A nyolc évig tartó függetlenségi háború után az 1990-es években Algéria megtapasztalta a „fekete évtizedet”, egy olyan véres polgárháborút, amelyet az Iszlám Felszabadítási Front (FIS) 1991-es választások győzelmét érvénytelenítő katonai puccs váltott ki, amely erőszakos összecsapásokhoz vezetett az állam és a radikális iszlamista csoportok között, melyek több százezer halálos áldozatot követelek, polgári személyek lemészárlását és olyan terror légkörét teremtve, amely értelmiségiek, újságírók és külföldiek meggyilkolását eredményezte. Köztük van 19 katolikus vértanú, köztük 13 szerzetes, egy püspök és 6 szerzetesnővér, akiket 2018. december 8-án boldoggá avattak Oranban, a Szent Kereszt Boldogasszony kegytemplomban. Kiemelkedik a vértanúk sorából az orani püspök, Pierre Claverie domonkos szerzetes tanúságtétele, akit 1996. augusztus 1-jén gyilkoltak meg arab sofőrjével együtt egy autóba rejtett pokolgéppel. Az egész világot megrázta a tibhirine-i hét trappista szerzetes története, akiket 1996. március 26-án éjjel raboltak el az Atlaszi Miasszonyunk kolostorukból és csak két hónappal később találtak rá a levágott fejükre Médea közelében. Nevük fel van jegyezve a mennyben: Paul Favre-Miville, Luc Dochier, Christophe Lebreton, Michel Fleury, Bruno Lemarchand, Célestin Ringeard és Christian de Chergé, akiket 1996. június 4-én temettek el kolostoruk temető kertjében. Vértanúságuk történetét a 2010-ben készült „Istenek és emberek” című film örökíti meg, mely elmeséli, hogy a fenyegető veszély tudatában hosszas megbeszélés, ima és személyes, fájdalmas meglátásaik megosztása után hozták meg döntésüket, hogy maradnak, és így fejezik ki hűségüket azokkal a helybéli fegyvertelen emberek iránt, akikkel egymást kölcsönösen barátaiknak tekintettek és velük együtt megosztották a rájuk leselkedő erőszak veszélyeit. A trappista szerzeteseket egyesítette az algériai nép iránti szeretetük, az iszlám iránti tiszteletük és a szegénység utáni vágyuk.
Ma sem könnyű kereszténynek maradni
Algériában jelenleg 8700 katolikus él, számuk apró csepp az iszlám tengerben. Jelenlétük korántsem veszélytelen, mert Algériában továbbra is korlátozások vonatkoznak mindazokra, akik keresztény hitet vallanak. Algériában az alkotmány szerint az iszlám államvallás, ennek következménye, hogy minden egyéb vallási csoportnak regisztráltatnia kell magát a Belügyminisztériumban, mielőtt bármilyen tevékenységet végezne, és csak az állam által jóváhagyott helyeken gyűlhetnek össze kultikus tevékenység folytatására.
