Leó pápa a bamendai szentmisén: Istennek engedelmeskedjünk és merjünk változtatni!
Gedő Ágnes - Vatikán
A béke és az egység zarándokaként érkezem hozzátok, örülök, hogy meglátogathatom a térségeteket és főként, hogy osztozhatom utatokban, fáradalmaitokban, reményeitekben – kezdte beszédét Leó pápa utalva arra, hogy Kamerun észak-nyugati része tíz éven át a youndéi központi kormány és a szeparatista csoportok fegyveres összecsapásainak színtere volt. A liturgiákon való ünneplés és az örömteli ima, amivel Istenhez fordulnak annak a jele, hogy bizalommal hagyatkoznak az Úrra, aki törhetetlen remény forrása, akinek atyai szeretetébe kapaszkodhatnak, mellettük áll és együttérzően nézi gyermekei szenvedését.
Szegénység, korrupció, idegen kizsákmányolás
Leó pápa ezután felsorolta azokat az okokat és helyzeteket, amelyek a kameruni társadalmat megpróbáltatásoknak teszik ki, megtörik a szíveket és elcsüggesztik őket. A békés, kiengesztelődött jövő reménységét, ahol mindenki méltóságát és jogait garantálják felemésztik a térség problémái: a szegénység, az élelmezési válság, az erkölcsi, társadalmi és politikai korrupció, ami főként a javak elosztását érinti, megakadályozva ezzel az intézmények és struktúrák fejlődését. A nevelési és egészségügyi rendszer súlyos problémái, a tömeges külföldre vándorlás, főként a fiatalok esetében. A belső problémákat tovább nehezíti a gyűlölet és az erőszak, és a kívülről érkező kizsákmányoló erők, akik ráteszik kezüket az afrikai kontinensre, hogy lerabolják azt.
Itt az idő, hogy az egységet építsék
Emiatt félő, hogy tehetetlennek érezzük magunkat és elfogy a bizalmunk. Mégis most van idő a változásra, hogy átalakítsák ennek az országnak a történelmét – mutatott rá homíliájában a pápa. Most van itt az újjáépítés ideje, hogy összeillesszék az egység mozaikdarabjait, Kamerun és Afrika különbözőségeit és gazdagságait, hogy olyan társadalmat építsenek, amelyben a béke és a kiengesztelődés uralkodik. Az Úr szava új tereket nyit meg és gyógyulást hoz, mert képes megindítani a szíveket, felráz a megszokásból és a változás aktív főszereplőjévé tesz minket. Ne feledjük: Isten újdonság, Isten új dolgokat teremt, Isten bátor emberekké tesz minket, akik szembeszállnak a rosszal és a jót építik.
Bátran merjünk változtatni
Ezt látjuk az apostolok tanúságtételében, akik így válaszolnak a főpapnak, aki a nagytanácsban Krisztus nyilvános hirdetése miatt feddi és fenyegeti őket:
„Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek” (ApCsel. 5,29-30). Az apostolok bátorsága lelkiismeretvizsgálatra hív, próféciát hordoz, megnevezi a rosszat: és ez az első lépés a dolgok megváltoztatásához. Istennek engedelmeskedni nem önalávetés, ami elnyomja vagy megsemmisíti szabadságunkat. Ellenkezőleg, az Istennek való engedelmesség szabaddá tesz, mert azt jelenti, hogy rábízzuk életünket és hagyjuk, hogy igéje ihlesse gondolkodásunkat és cselekedeteinket.
Belső szabadság, a jó felismerése
Az evangéliumban Jézus és Nikodémus párbeszédének végét hallottuk, amikor azt mondja: “Aki a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jött, az mindenkinek fölötte van” (Jn 3,31). Aki Istennek engedelmeskedik inkább, mint az embereknek és az emberi és földi gondolkodásnak, az megtalálja belső szabadságát, képes fölfedezni a jó értékét, nem törődik bele a rosszba, újra fölismeri az élet útját, a béke és a testvériség építőjévé válik. Ha Istenre és igéjére bízzuk magunkat, akkor vigaszt találunk a megtört szívekre, lehetővé válik a társadalmi változás.
Istennek engedelmeskedjünk, a tiszta katolikus hitben
Péter apostol felhívását azonban mindig a szívünkben kell őriznünk és eszünkbe idézni: Istennek engedelmeskedjünk, ne az embereknek! Neki engedelmeskedjünk, mert egyedül ő az Isten. Ez pedig arra szólít, hogy elősegítsük az evangélium inkulturációját, hogy éberen őrködjünk saját vallásosságunk felett is, és ne essünk azokba a csapdákba, amelyek összekeverik a katolikus hitet más hiedelmekkel, ezoterikus vagy gnosztikus hagyományokkal, melyek valójában gyakran politikai és anyagi indíttatásúak. Csak Isten szabadít fel, csak az ő igéje nyitja meg a szabadság ösvényeit, csak az ő Lelke tesz új emberekké minket, akik megváltoztathatják ezt az országot – mondta a kameruniaknak Leó pápa, majd imáiról és áldásáról biztosította a helyi egyházat, ahol sok pap, misszionárius, szerzetes és világi dolgozik azon, hogy vigaszt és reményt nyújtson.
