Leó pápa a kultúra képviselőihez: Az igazi tudás Krisztus keresztfája gyökereiből származik
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az egyetemi kampusz felavatása az emberiségbe vetett hit gesztusa is
A Szentatya beszéde kezdetén megköszönte a kedves gesztust, hogy róla nevezték el a kampuszt, bár tudatában van annak, hogy a megtiszteltetés túlmutat az egyénen, és inkább azokra az értékekre utal, amelyeket közösen szeretnének közvetíteni. Az egyetemi kampusz felavatása az emberiségbe vetett hit gesztusa is: annak megerősítése, hogy érdemes továbbra is befektetni az új generációk oktatásába, hogy az igazságot keressük, és a tudást a közjó szolgálatába állítsuk. Az avatás révén a remény, a találkozás és a fejlődés számára is megnyílik a tér, hiszen minden igazi oktatási intézmény arra hivatott, hogy élő organizmusként növekedjen.
Egyenlítői-Guinea népe számára a ceiba, a nemzeti fa, kifejezi önazonosságukat
Szépen szól az egyetem küldetéséről a fa képe, mert Egyenlítői-Guinea népe számára a ceiba, a nemzeti fa, nagy kifejező értékkel bír. A fa mély gyökereket ereszt, türelemmel és erővel emelkedik az ég felé, és magában hordozza azt a termékenységet, amely csak önmagában nem létezik. Nagysága, törzsének tömörsége, ágainak szélessége arra utal ami egy egyetemi intézmény célkitűzése, vagyis hogy olyan intézmény legyen, amely szilárdan gyökerezik a tanulás komolyságában, egy nép élő emlékezetében és az igazság kitartó keresésében. Csak így tud növekedni és felemelkedni.
A tudás a valóságnak feleljen meg, ne hajlítsuk azt saját mércéinkhez!
A Biblia az emberiség történelmét bizonyos bibliai fák szimbolikáján keresztül is magyarázza: az élet fája mellett áll a jó és rossz tudásának fája, melynek gyümölcsétől eltilt az Isten, de ez nem jelenti a tudás elítélését, mintha a hit tartana az értelemtől. Az ember megkapta a képességet a megismerésre, a megnevezésre, a megkülönböztetésre, a világ csodálására és jelentésének megkérdőjelezésére. A probléma tehát nem a tudásban rejlik, hanem abban, hogy eltér egy olyan intelligencia felé, amely már nem a valóságnak kíván megfelelni, hanem a saját mércéihez hajlítja azt, melyek megfelelnek neki. Így a tudás megszűnik nyitottság lenni, és birtoklássá válik; megszűnik bölcsességhez vezető út lenni, és az önelégültség büszke igenlésévé alakul, utat nyitva a zűrzavarnak, amely embertelenné válhat.
A kereszten olyan igazság tárul fel, mely szeretetből kínálja fel magát
Beszéde második felében Leó pápa a keresztény hagyomány egy másik fájáról, a keresztfáról elmélkedett, mely nem az emberi tudás tagadása, hanem a megváltás jele, ahogy Pál apostol tanítja: „a szeretetben egyesülve eljutunk a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére” (vö. Kol 2,2-3). A kereszten olyan igazság tárul fel, mely szeretetből kínálja fel magát, felemeli az embert kezdeti méltóságára. Keresztény szempontból Krisztus nem úgy jelenik meg, mint egy vakhitű, fideista menekülőút az intellektuális fáradozás elől, mintha a hit ott kezdődne, ahol az értelem véget ér. Épp ellenkezőleg: benne nyilvánul meg az igazság, az ész és a szabadság mély harmóniája. Az igazság olyan valóság, mely megelőzi az embert, kihívást jelent számára, és arra hívja, hogy lépjen ki önmagából, ezért bizalommal kereshető. A hit távol áll attól, hogy lezárja ezt a keresést, de megtisztítja az önelégültségtől, és megnyitja egy olyan teljesség felé, amely felé az ész törekszik, még ha nem is tudja azt teljesen átölelni. Ily módon a kereszt fája visszavezeti a tudás szeretetét eredeti forrásához. Megtanít arra, hogy a tudás azt jelenti, hogy megnyílunk a valóság előtt, magunkévá tesszük annak jelentését és megőrizzük misztériumát. Így az igazság keresése valóban emberi marad: alázatos, komoly és nyitott egy olyan igazságra, amely megelőz minket, hív és túlmutat rajtunk. Ahogy a fát gyümölcséről lehet megismerni, éppúgy egy egyetemet az ott végzett diákok minősítenek, nem pedig a végzettek száma vagy az egyetem mérete alapján. Ez az őszinte vágy a katolikus egyház évszázados oktatási elkötelezettségében öltött testet, nemzedékeken keresztül, amikor a siker puszta látszatán túl oktatott és nevelt. A gyümölcsök most sem fognak sokáig váratni magukra.
Végezetül Leó pápa ismét az Egyenlítői-Guinea ceiba fa jelképére utalt, mely alapján az campus hivatása a szolidaritásban rejlő haladás és hogy a teljes embert nemesítő és fejlesztő tudás gyümölcseit teremje. Arra hivatott, hogy az értelem, a becsületesség, a hozzáértés és a bölcsesség, a kiválóság és a szolgálat gyümölcseit kínálja. Ha itt olyan emberek generációi nevelkednek, akiket mélyen formál az igazság, és képesek életüket mások számára ajándékká alakítani, akkor a ceiba-fa továbbra is beszédes szimbólumként fog állni: e föld legjavában gyökerezik, a tudás nemessége emeli fel, és olyan gyümölcsökkel termékeny, amelyek képesek tisztelni Egyenlítői-Guineát és gazdagítani az egész emberi családot – zárta campus-avató beszédét Leó pápa, majd megáldotta az intézményt, az oktatókat és a diákokat.
