Leó pápa Egyenlítői-Guinea vezetőinek: Becsüljük meg azt, aki hisz a békében és így politizál
Gedő Ágnes - Vatikán
Szent II. János Pál pápa az ország – lényegében – 1979 óta hivatalban lévő elnökét (Teodoro Obiang Nguema Mbasogo) úgy jellemezte, mint akitől a nép a valódi szabadság, igazságosság, tisztelet és emberi jogok légkörének helyreállítását várja, és azt, hogy javuljanak az életkörülmények. Szavai ma is érvényesek és minden felelőshöz szólnak. Másfelől “az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben” (Gaudium et Spes, 1.). A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes – k. dokumentuma jól rávilágít az okokra és érzésekre, melyek Leó pápát Egyenlítői-Guineába vezették, hogy megerősítse a hitben és vigasztalja ezt a népet, mely egy gyors átalakulást él meg.
Isten városa és a földi város
Szent Ágoston kétféle várost különböztetett meg: Istenét, mely örök és a feltétel nélküli szeretet, valamint a felebarát iránti szeretet jellemzi. A másik város földi, átmeneti hajlék, ahol az ember haláláig él. A mi döntésünk, nap mint nap, hogy melyikhez akarunk tartozni. A pápa utalt rá, hogy az afrikai ország új fővárost épített magának, melyet a bibliai Jeruzsálemet visszhangozó Ciudad de la Paz-nak (a Béke Városa – a szerk.) nevezett. Szóljon e döntés mindenki lelkiismeretéhez, hogy milyen várost akar szolgálni! Ahogy a pápa az év elején a szentszéki diplomáciai testülethez intézett beszédében megállapította: Szent Ágoston számára a földi város a büszkeségre, a hataloméhségre és a világias dicsőségre koncentrál, ami pusztításhoz vezet.
Tartós és múlandó: kövessük az egyház társadalmi tanítását
Ágoston azt is állítja, hogy a keresztényeket Isten arra hívta, hogy a földi városban úgy éljenek, hogy közben szívüket és elméjüket az égi város, valódi hazájuk felé fordítják. Minden ember értékelni tudja az ősi bölcsességet, miszerint csak átmenetileg élünk itt, a földön. Fontos, hogy különbséget tegyünk a tartós és a múlandó dolgok között, így megszabaduljunk a jogtalan gazdagságtól és a hatalom illúziójától. Az egyház társadalmi tanítása segítséget nyújt mindenkinek, hogy szembenézzen a bolygónkat és az emberi együttélést aláásó új dolgokkal, elsősorban Isten Országát és az ő igazságosságát keresve. Ez az egyház küldetésének alapvető része: hozzájárulni a lelkiismereti neveléshez azáltal, hogy hirdeti az evangéliumot, erkölcsi szempontokat és hiteles etikai elveket nyújt, tiszteletben tartva minden egyén szabadságát, a népek és kormányaik autonómiáját. A társadalmi tanítás célja, hogy a problémamegoldásra neveljen, hogy minden generáció szembe tudjon nézni az új kihívásokkal.
XIII. Leó pápa a társadalmi kirekesztés
XIV. Leó pápa ezután párhuzamot vont a mai kor és névadó elődje, XIII. Leó kora között, amikor is a Rerum novarum – kezdetű enciklikában arról írt, hogy a kirekesztés a társadalmi igazságtalanság új arca. A maroknyi kisebbség és a túlnyomó többség közötti szakadék drámai módon mélyült. Paradox módon a föld, az élelem, az otthon és a méltó munkahely hiánya együtt jár az új technológiákkal való hozzáféréssel, mely a globális piacokon keresztül terjed mindenütt. A mobiltelefonok, a közösségi háló és még a mesterséges intelligencia is elérhető milliók számára, beleértve a szegényeket is. Ebből fakadóan a civil hatóságok és a jó politika felelőssége elhárítani az akadályokat az átfogó emberi fejlődés elől, amelyben a javak egyetemes elosztása és a szolidaritás alapvető elvek.
Harc a nyersanyagokért
A rendkívül gyors technológiai fejlődés felerősítette a nyersanyagszükségletet és ez a spekuláció háttérbe szorítani látszik a teremtett világ és a helyi közösségek jogainak megóvását, a munka méltóságát, a közegészség megőrzését. Leó pápa megismételte Ferenc pápa egy évvel ezelőtti felhívását: „Nemet kell mondanunk a kirekesztés és az egyenlőtlenség gazdaságára. Ez a gazdaság öl”. Ma még nyilvánvalóbb, hogy a fegyveres konfliktusok elszaporodásának egyik fő oka a kőolaj- és ásványlelőhelyek megszerzése, tekintet nélkül a nemzetközi jogra és a népek önrendelkezési jogára. Az új technológiákat is háborús célokra használják ahelyett, hogy mindenki fejlődését szolgálnák.
Egyenlítői-Guinea fejlődjön, a jog és az igazságosság útján
A Szentatya figyelmeztetett: ha nem változtatunk a politikai felelősségvállaláson és nem tartjuk tiszteletben az intézményeket és a nemzetközi egyezményeket, akkor tragikusan romboljuk az emberiség jövőjét. Isten nem akarja ezt. Szent nevét nem szennyezheti be a hatalomvágy és a diszkrimináció; soha nem használhatják halálos döntések és cselekedetek igazolására. Egyenlítői-Guinea jelölje ki magának a fejlődés útját és tagozódjon be a nemzetközi világba a jogot és igazságosságot szolgálva. Fiatal országról van szó, mely az egyházban segítségre talál a szabad és felelős lelkiismeretek nevelésében. A népek ma igazságra szomjaznak. Becsülni kell azt, aki hisz a békében és mer árral szemben politizálni, a közjót tartva szem előtt. Új szemléletre és nevelési paktumra van szükség, ami teret ad a fiataloknak. Isten városa, a béke városa felülről jövő ajándék, amely egyben ígéret és feladat. Haladjunk előre bölcsen és reménnyel telve Isten városa felé, ami a béke városa – zárta Malabóban mondott beszédét a pápa.
