„A békét nem kell feltalálnunk” – XIV. Leó pápa beszéde a bamendai béketalálkozón

Somogyi Viktória – Vatikán

XIV. Leó április 16-án Yaoundéból Bamendába utazott, ahol a Szent József-székesegyházban részt vett a békéért tartott találkozón. A pápa a yaoundéi Nsimalen nemzetközi repülőtérről indult, majd mintegy egyórás repülőút után érkezett meg Bamendába. A repülőtéren rövid pihenőt tartott, majd a város központjába hajtatott. A Big Mankon negyedben található Szent József-székesegyház a Bamendai Főegyházmegye székhelye. A templomot 2024-ben kezdték felújítani, megerősített tetőszerkezettel látták el, és 2025 novemberében szentelték fel újra. Az egyházmegyét 1970-ben VI. Pál pápa hozta létre, majd 1982-ben II. János Pál emelte érseki rangra.

A béketalálkozó

Leó pápát a bamendai érsek fogadta a székesegyháznál. A Szentatya először az istentiszteleti hely külső részén található Oltáriszentség kápolnában rövid imádságot mondott. Ezt követően együtt léptek be a székesegyházba. A béketalálkozón énekek, köszöntések és tanúságtételek hangzottak el a különböző vallásokhoz tartozó résztvevőktől. Megszólalt egy hagyományos törzsi vezető, egy presbiteriánus képviselő, egy muszlim imám, egy szerzetesnő és egy országon belüli menekült család is.

A szenvedés nem pusztította el a hitet, hanem megerősítette azt

XIV. Leó pápa a bamendai Szent József-székesegyházban tartott béketalálkozón mondott beszédében mély együttérzéssel és reménnyel fordult a sokat szenvedett közösség felé. Már megszólítása is személyes és közvetlen volt, amikor így kezdte:

„Öröm számomra, hogy veletek lehetek ebben a térségben, amely oly sokat szenvedett.” A Szentatya hangsúlyozta, hogy a jelenlévők tanúságtételei világosan megmutatják: a szenvedés nem pusztította el a hitet, hanem megerősítette azt. Rámutatott: „A szenvedés tapasztalata csak még erősebbé tette meggyőződéseteket, hogy Isten soha nem hagyott el bennünket.”  Majd reményteljes perspektívát nyitott meg, kiemelve az újrakezdés lehetőségét: „Őbenne, az ő békéjében mindig újra tudjuk kezdeni.”  

A békét hirdetni

Beszédében a pápa Ézsaiás próféta szavait (Iz 52:7) idézve a béke hírnökeinek szépségéről szólt, majd ezt a képet a jelenlévőkre alkalmazta. Elismeréssel fordult feléjük: „Mily szépek a ti lábaitok is, porosan ettől a véráztatta, mégis termékeny földtől…”  Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a közösség tagjai, minden szenvedésük ellenére, hűségesek maradtak a jó útján. A pápa külön kiemelte, hogy bár ő a béke hirdetőjeként érkezett, mégis a helyiek tanúságtétele érintette meg: „Én azért jöttem, hogy hirdessem a békét, mégis azt látom, hogy ti hirdetitek a békét nekem és az egész világnak.”

Legyetek „a föld sója”

A Szentatya nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a válság idején a keresztény és muszlim közösségek közelebb kerültek egymáshoz. Rámutatott, hogy vallási vezetőik közösen hoztak létre egy békemozgalmat, amely a felek közötti közvetítést szolgálja. Határozott figyelmeztetést is megfogalmazott: „Jaj azoknak, akik a vallást és Isten nevét saját katonai, gazdasági és politikai érdekeik szolgálatába állítják…” A pápa a boldogmondások fényében értelmezte a jelenlévők életét, és megerősítette őket küldetésükben: „Ti… akik éhezitek és szomjazzátok az igazságot… ti vagytok a világ világossága!” (vö. Mt 5:3-14) Majd Bamenda városát jelképes módon a remény fénylő pontjaként mutatta be: „Ma ti vagytok a hegyen épült város, amely mindenki szemében ragyog.” A Szentatya arra buzdította a jelenlévőket, hogy maradjanak hűségesek ehhez a küldetéshez, és legyenek „a föld sója”, amely ízt ad a világnak. Arra hívta őket, hogy őrizzék meg mindazt a közös tapasztalatot, amely a szenvedés idején összekovácsolta őket, és legyenek „olaj a testvérek sebein”.

A háború urai

Beszéde következő részében külön köszönetet mondott azoknak – kiváltképpen a nővéreknek és segítőknek –, akik a háború okozta traumák gyógyításán dolgoznak. Kiemelte, hogy ez a szolgálat gyakran láthatatlan és veszélyekkel teli. Ezt követően éles kritikával illette a háborúk logikáját és a gazdasági kizsákmányolást, rámutatva: „A háború urai úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy egy pillanat is elég a pusztításhoz, de egy egész élet sem elegendő az újjáépítéshez.” A pápa rámutatott, hogy a világban hatalmas összegeket fordítanak rombolásra, miközben a gyógyításhoz és az oktatáshoz, a helyreállításhoz szükséges források hiányoznak. Ez egy „feje tetejére állított világ” – mondta –, amely ellen minden jóakaratú embernek fel kell emelnie a szavát. Ugyanakkor reményteli képet festett az emberiségről: „A világot néhány zsarnok rombolja, de testvérek sokasága tartja össze.” Ezzel összefüggésben az emberiség egységét hangsúlyozta, amely Ábrahám leszármazottaiként egyetlen nagy családot alkot.

A béke lényege

Beszéde csúcspontján a béke lényegét fogalmazta meg világosan és egyszerűen: „A békét nem kell feltalálnunk: fel kell vállalnunk azáltal, hogy felebarátunkat testvérként ismerjük el.”  Végül Ferenc pápa tanítására utalva arra hívta a jelenlévőket, hogy életüket küldetésként éljék meg, mások szolgálatában. Arra buzdította őket, hogy bátran haladjanak előre, ne veszítsék el a reményt, és mindenekelőtt maradjanak együtt: „Haladjunk előre bátran… mindenekelőtt együtt, mindig együtt! Járjunk együtt szeretetben, mindig a békét keresve.”

XIV. Leó pápa beszéde így a szenvedésből születő remény, a vallások közötti párbeszéd és az egyetemes testvériség erőteljes tanúságtételeként hangzott el Bamendában.

A találkozó végén a pápa galambokat engedett szabadon a béke jeléül és az egybegyűltekhez fordult: „Kedves testvéreim és nővéreim, ma az Úr mindannyiunkat kiválasztott arra, hogy békét hozzunk erre a földre! Imádkozzunk mindannyian az Úrhoz, hogy valóban béke uralkodjon közöttünk, hogy amikor elengedjük ezeket a fehér galambokat – a béke jelképeit –, Isten békéje legyen mindannyiunkon, ezen a földön, és tartson meg minket egyesülve az Ő békéjében. Dicsőség az Úrnak!”