XIV. Leó pápa az egykori Hippóba látogat, amely Szent Ágoston püspöki székhelye volt
Somogyi Viktória – Vatikán
Leó pápa Annabába tett egynapos látogatása során elsőként a hippói régészeti lelőhelyre érkezik, ahol a bejáratnál a helyszín felelőse fogadja. Ezen a helyen ma is láthatók az ókori város maradványai: a fórum, a színház, a fürdők és a gazdagon díszített mozaikok, valamint a keresztény korszak emlékei, köztük az a bazilika, ahol Szent Ágoston hirdette az evangéliumot. A Szentatya végighalad a romok között, majd a látogatás végén koszorút helyez el, miközben az annabai Zenei Intézet kórusa énekeket ad elő. Végül a Szentatya egy rövid csendes imádságra is megáll, ezzel is kifejezve tiszteletét Szent Ágoston öröksége és az ősi keresztény közösség tanúságtétele előtt.
Hippó
Annaba, az egykori Hippó – latin nevén Hippo vagy Hippo Regius – Algéria északkeleti részén fekvő tengerparti város, nem messze a tunéziai határtól. Föníciai gyarmatként alapították, és gyakran a numídiai királyok székhelyéül szolgált. A római birodalom idején jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül. Már a III. században püspöki székhely volt; legismertebb püspöke Szent Ágoston volt, aki Kr. u. 396 és 430 között vezette az egyházmegyét, és itt halt meg, amikor a várost Genseric vandál seregei ostromolták.
A várost 533-ban a bizánci Belizár tábornok foglalta vissza a ticameroni csata után. A VII. században az arabok végül elpusztították, majd Annaba néven újjáépítették. Fennmaradtak a római város maradványai – kövezett fórum oszlopcsarnokokkal, színház, piac, Severus-kori fürdők, ciszternák, mozaikok –, valamint a keresztény korszak emlékei, köztük az úgynevezett Basilica Pacis, ahol Szent Ágoston szolgált, és a hozzá tartozó keresztelőkápolna.
Szent Ágoston
Hippói Szent Ágoston (Tagaste, 354. november 13. – Hippó, 430. augusztus 28.), püspök és kiemelkedő Egyházdoktor, a nyugati egyházatyák egyik legnagyobb alakja. A neoplatonikus gondolkodást a keresztény hittel ötvözte, és olyan alapvető kérdéseket tárgyalt, mint a belső lelki élet, a rossz problémája, a kegyelem, a teremtés és az idő lineáris felfogása. Hosszú keresés és nyugtalan ifjúság után tért meg a katolikus hitre – édesanyja, Szent Mónika több mint tizenhét éven át imádkozott ezért –, majd Milánóban Szent Ambrus püspök keresztelte meg. Hazatérve szülőföldjére, Tagastéba, barátaival aszketikus életet élt, Istennek és a Szentírás tanulmányozásának szentelve magát.
Később Hippó püspökévé választották, és harmincnégy éven át vezette híveit, akiket beszédeivel és számos művével tanított: filozófiai, apologetikai, dogmatikai, erkölcsi és lelkipásztori, valamint bibliai és vitairataival. Utóbbiak azokat az eretnekségeket célozták, amelyek akkoriban az Egyház egységét veszélyeztették: a manicheizmust, a donatizmust és a pelagianizmust.
Hetvenöt éves korában halt meg, amikor Hippót a vandálok ostromolták, és testét a bazilikában temették el. A későbbi megszentségtelenítések elkerülése érdekében a VI. század elején – feltehetően száműzött afrikai püspökök – Szardíniára, Cagliariba vitték. 723 körül Liutprand longobárd király megvásárolta ereklyéit, és Paviába vitette, ahol a San Pietro in Ciel d’Oro bazilikában őrzik.
