„Hálával tartozunk az időseknek” – XIV. Leó pápa látogatása a saurimói idősek otthonában
Somogyi Viktória – Vatikán
A Szentatya hétfőn a reggeli órákban érkezett a Lunda Sul-i tartomány székhelyére, majd röviddel a repülőtéri fogadtatás után az idősek otthonába hajtatott. Az intézmény udvarán az igazgatónő és az egészségügyi minisztérium képviselője fogadták, jelen voltak az otthon lakói és dolgozói is. A találkozó ünnepélyes, ugyanakkor családias légkörben zajlott: köszöntő ének, az igazgatónő beszéde, egy idős lakó tanúságtétele, énekek és további tanúságtételek vezették be a Szentatya beszédét, amelyet áldás, ajándékcsere és záróének követett.
Az otthon, mint család
Leó pápa beszédében rögtön a béke ajándékát kérte az intézmény közösségére: „Igazgató Asszony, kedves testvéreim, béke ennek a háznak és mindazoknak, akik benne laknak!” Háláját fejezte ki a fogadtatásért, amely mélyen megérintette. Különösen fontosnak tartotta azt, ahogyan az otthon lakói nevezik ezt a helyet: „Megérintett, amikor hallottam, hogy ezt a helyet ‘otthonnak’ (lar) nevezitek, ami a családról beszél.” Annak a reményének adott hangot, hogy ez a közösség valóban családi légkörben élhessen, amennyire csak lehetséges.
Jézus jelenléte a mindennapokban
A Szentatya beszédének középpontjában az a gondolat állt, hogy Krisztus konkrét módon jelen van az emberi kapcsolatokban. Felidézte, hogy Jézus szeretett barátai házában tartózkodni, majd ezt a jelenlétet az otthon közösségére alkalmazta: „Úgy gondolom, hogy Jézus itt is lakik, ebben a házban.” Majd részletesen kifejtette, mikor válik ez a jelenlét valóságossá: „Ő köztetek lakik minden alkalommal, amikor megpróbáljátok szeretni egymást és segíteni egymásnak, mint testvérek.” A pápa hangsúlyozta, hogy a megbocsátás és az ima alkalmával is Jézus közöttük él: „Valahányszor egy félreértés vagy egy kisebb sérelem után képesek vagytok megbocsátani egymásnak és kibékülni. Valahányszor egyesek közületek vagy mindannyian együtt, egyszerűen és alázattal imádkoztok.”
Az idősek értéke a társadalomban
A pápa ezt követően az idősek méltóságára és szerepére irányította a figyelmet. Elismerését fejezte ki az állami és egyházi kezdeményezésekért: „Kifejezem elismerésemet az angolai hatóságoknak az idősek érdekében tett kezdeményezésekért.” Majd hangsúlyozta: „A törékeny emberekről való gondoskodás nagyon fontos jele egy országban a társadalmi élet minőségének.” Kiemelte, hogy az idősek nem csupán gondozásra szorulnak: „Az időseket nemcsak gondozni kell, hanem mindenekelőtt meg kell hallgatni.” Ennek okát is megnevezte: „Mert ők őrzik egy nép bölcsességét.” És elismerésükre hívott: „Hálával tartozunk nekik, mert nagy nehézségekkel néztek szembe a közösség javáért.”
Búcsú és áldás
Beszéde végén a pápa személyes hangon búcsúzott: „Szívemben fogom őrizni a veletek való találkozás emlékét.” Majd a Szűzanya oltalmába ajánlotta a közösséget: „A Boldogságos Szűz Mária, aki hittel és szeretettel töltötte meg a názáreti házat, őrködjön mindig e közösség fölött.” Végül apostoli áldását adta mindazokra, akik az otthonban élnek és dolgoznak.
XIV. Leó látogatása a saúrimói idősek otthonában világosan megmutatta: az Egyház küldetésének középpontjában az ember áll, különösen a legsebezhetőbb. A pápa tanítása szerint az igazi otthon nem pusztán fizikai hely, hanem olyan közösség, ahol jelen van a szeretet, a megbocsátás és az imádság – mert ezekben válik valóságossá Krisztus jelenléte az emberek között.
