Leó pápa az angolai egyháznak: Képzés, szemlélődés, hitelesség a béke útján
Gedő Ágnes - Vatikán
A Szentatya látva életerős keresztény közösségeiket, örömét és háláját fejezte ki mindazoknak, akik az evangéliumot szolgálják Angolában. Köszönet evangelizáló munkájukért, amiért elhintették Krisztus reményét a nép szívében, és a szeretetszolgálatért, amit a szegényeknek nyújtottak. Köszönet kitartásukért, mellyel hozzájárulnak ahhoz, hogy Angola a kiengesztelődés és a béke szilárd alapján haladjon tovább.
Krisztus mindent nekünk ad és magára veszi bűneinket
Az Úr megjutalmazza majd őket, soha nem szegi meg ígéretét. Érdemes tehát teljesen megnyitni szívüket Krisztusnak. Talán megkísértheti őket a gondolat, hogy elvehet tőlük valamit, de ne feledjék: „Ő semmit nem vesz el, Ő mindent odaad. Aki odaajándékozza magát, százszor annyit kap. Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt és megtaláljátok az igaz életet” (XVI. Benedek pápa). Ezek a szavak különösen a szemináriumokban tanuló sok fiatalnak szólnak. Ne féljenek igent mondani Krisztusnak, egészen az övé szerint alakítani életüket. Ne féljenek a holnaptól, ők már teljesen az Úrhoz tartoznak. Megéri követni őt az engedelmességben, a szegénységben és a tisztaságban. Az egyetlen dolog, amit elvesz tőlünk és magára vesz, az a bűn. Tőle mindent megkapnak: a földet és a családot, ahol születtek; a keresztséget és a hivatást.
A katekéták az egyházi élet fontos részei
XIV. Leó pápa így buzdította az angolai egyházat: Az Úr nektek adja az örömöt, hogy tanítványai és misszionáriusai lehettek; az erőt, amivel legyőzhetitek a gonosz ármánykodásait, nektek adja az örök élet reményét. Ez az ajándék nemesít és naggyá tesz, de egyben elkötelezettséget és felelősséget kíván. A legnagyobb ajándék a Szentlélek, mely a keresztségben szívükbe kiáradt, elővételezve a küldetést, ami egészen hasonlóvá tette őket Krisztushoz és elküldte, hogy az evangéliumból kiindulva építsék a szabad, kiengesztelődött, szép és nagy angolai társadalmat. Ebben a küldetésben fontos szerep hárul a katekétákra. Afrikában a hitoktatók az egyházi élet alapvető részei, amiből a világ minden táján ihletet meríthetnek a katolikus közösségek.
Krisztushoz tartozni
Szent Pál azt tanítja: „Minden a tiétek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok” (1Kor 3,23) Ötven évvel Angola függetlensége után az apostol szavai azt üzenik, hogy az ország jelene és jövője az egyháziakhoz tartozik, de ők Krisztushoz tartoznak. Minden angolai lakosnak joga van ezt az országot építeni, és egyenlően részesülni javaiból. Az Úr tanítványainak azonban kötelessége a szeretet törvénye szerint cselekedni. Ebben áll egyediségük. Ők e föld sója és világossága, és Krisztus testének tagjaiként gesztusaik, szavaik és cselekedeteik az ő szeretetét visszatükrözve építik belülről a közösséget az örökkévalóságra. Legyenek szorosan egyek az Úrral, a többi jön majd magától. Leó pápa utalt rá, hogy az angolai egyház hároméves lelkipásztori programja zajlik, melynek mottója: „Hűséges tanítványok, boldog tanítványok” (vö. ApCsel 11,23-26), ami az imádságra és az elmélyülésre hív a papságról és a szerzetesi életről. A legfontosabb a Krisztushoz való hűség, ehhez pedig meg kell erősíteni az állandó képzést, őrködni a következetes élet felett és hirdetni a béke evangéliumát.
Állandó képzés és hiteles élet
Fontos a jó alapképzés, a nevelők személyes odafigyelése, az egyházmegyei, kongregációs és intézményi programok, a komoly tanulás, hogy a híveket megóvják a babona veszélyes illúziójától. De a képzés ennél sokkal tágabb: magában foglalja a benső élet egységét, az önmagunkra és Isten ajándékára való odafigyelést az irodalom, a zene, a sport és a művészetek gyakorlásán keresztül, de elsősorban is a szentségimádás és a szemlélődés révén. Különösen a csüggedés és a próbatétel pillanataiban fontos letérdelni az Oltáriszentség előtt, hagyni, hogy belépjen életünkbe és új élettel töltsön el minket. Enélkül a szemlélődő dimenzió nélkül nem leszünk hiteles követői az evangéliumnak és nem tudjuk visszatükrözni a feltámadás erejét.
Egységben, tesvérekként
A kortárs ember szívesebben hallgat tanúkat, mint mestereket – állapította meg 50 évvel ezelőtt Szent VI. Pál pápa. A Krisztushoz való hűséget megkönnyíti az egyháziak egysége, püspökök, papok, szerzetesek között. Keressék a testvériséget őszintén és átlátszó módon, ne engedjenek az elnyomásnak és az önfererencialitásnak, ne szakadjanak el Isten népétől, főleg a szegényektől, ne keressenek kiváltságokat! Leó pápa arra is emlékeztetett, hogy a papi és szerzetesi család mellett fontos az otthon, ahol felnőttek és megérlelődött hivatásuk. Maradjanak mindig hűek az evangéliumhoz és ne akarjanak előnyre szert tenni egyházi szolgálatukon keresztül! Szüleik kísérjék őket imáikkal és jó tanácsaikkal, hogy szentek legyenek és ne feledjék: Krisztushoz hasonlóan mindenki szolgái.
A béke szolgálatában
A béke hirdetése Angolában és az egész világon ma különösen fontos. A helyi egyház már eddig is sokat segített a háborútól szenvedő lakosságnak, az újjáépítésben, a fegyveres konfliktus békés lezárásában. Most arra van szükség, hogy kiengesztelődésre és egyetértésre, főképpen pedig megbocsátásra neveljenek. Továbbra is emeljék föl szavukat az igazságtalanság ellen, a keresztény szeretet válaszát kínálják, legyenek nagylelkű egyház. Nagyon fontos az oktatásban és az egészségügyben végzett szolgálatuk. A Szentatya megemlékezett a hősies misszionáriusokról, akik életüket adták az angolai népért és az evangéliumért; nem árulták el az igazságosság, az igazság, az irgalmasság, a szeretet és a béke krisztusi útját. Kövessék példájukat testvéreik életéért és üdvösségéért – buzdította az angolai egyházi közösséget a pápa.
