Leó pápa az algériai keresztény közösséghez: éltető múlt örököse
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A bazilika a Szeplőtelen Fogantatás 1854-ben kihirdetett dogmája után épült egy Mária szobor számára
Az Afrikai Miasszonyunk bazilika a főváros Algír egyik 124 méter magas dombján áll. Története egy bronz Szűzanya szoborhoz kapcsolódik, melyet a város első püspöke, a francia Antoine-Louis Dupuch kapta ajándékba és amit eleinte egy közeli trappista kolostorban őriztek. A Szeplőtelen Fogantatás 1854-ben kihirdetett dogmája nyomán Algír második püspöke kezdte el a bazilika építését 1858-ban és hat év alatt el is készült a bizánci stílusú, többkupolás templom, melyet színes mozaikokkal díszítettek. Itt találkozott Leó pápa hétfőn este öt órakor az észak-afrikai püspöki konferencia tagjaival, a papokkal és diakónusokkal, férfi és női szerzetesekkel, egy imaóra keretében, melyen tanúságtételek hangzottak el.
Jelenlétük nagyon mélyen gyökerezik ebben a földben, ahol tanúk seregének az örökösei
Leó pápa atyai szeretettel szólt hozzájuk, akiknek tapintatos és értékes jelenléte nagyon mélyen gyökerezik ebben a földben, ahol tanúk seregének az örökösei, akik életüket adták az Isten és a felebaráti szeretet jegyében. A pápa különösen is Algéria tizenkilenc szerzetes vértanújára gondol, akik úgy döntöttek, hogy örömben és bánatban mindig e nép mellett állnak. Vérük élő mag, amely soha nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Ti egy még ősibb hagyomány örökösei is vagytok, mely a kereszténység első századaira nyúlik vissza. Ezen a földön visszhangzott Hippói Ágoston buzgó hangja, amelyet édesanyja, Szent Mónika és más szentek tanúságtétele előzött meg. Emlékük fényesen emlékeztetnek arra, hogy a mai keresztények itt a közösség, a párbeszéd és a béke hiteles jelei legyenek. A Szentatya beszédében három keresztény kulcsfogalomról elmélkedett, melyek az imádság, a karitász és az egység.
Az ima egyesít és emberibbé tesz, megtisztítja a szívet
Először is az imádság, amire mindnyájunknak szüksége van, ahogy Szent II. János Pál pápa mondta: „Az ember nem élhet ima nélkül, ahogyan nem élhet lélegzés nélkül”. Így az Istennel való párbeszéd nélkülözhetetlen elem az egyház és minden ember életében is, ahogy azt Szent Charles de Foucauld is megértette, aki hivatását Isten előtti imádságos jelenlétében ismerte fel: „Boldog vagyok, boldog vagyok, hogy minden órában az Oltáriszentség lábánál lehetek”. Erre utalt Ali, az egyik tanúságtevő, hogy sokan azért járnak ide, hogy csendben összegyűljenek, hogy megosszák egymással aggodalmaikat és a szívükben hordozott terheket, majd közülük sokan távoznak békével és örömmel. Az ima egyesít és emberibbé tesz, megtisztítja a szívet, és az algériai egyház az imádságnak köszönhetően emberség, egység, erőt és tisztaság magvait tudja elvetni maga körül.
Segíti őket a mártírok tanúságtétele, akik minvégig hűségesek maradtak a szeretethez
Az egyházi élet második fontos szempontja a karitász, a szeretet. Bernadette nővér beszélt nekünk erről, megosztva tapasztalatait a fogyatékkal élő gyermekek és szüleik segítésében, mely szolgálatot kegyelemként tapasztalt meg. Betegek látogatásával indult a kezdeményezés, amiből egy befogadó rendszer, majd egy mind összetettebb gondozási szervezet, egy igazi közösség nőtt ki, amelyben számtalan ember vesz részt örömteli és fájdalmas eseményekben, akiket a bizalom, a barátság és a meghittség kötelékei egyesítenek. Segíti őket a mártírok tanúságtétele, akik a gyűlölettel és az erőszakkal szemben is hűségesek maradtak a szeretethez, életük feláldozásáig menően, sok más férfival és nővel, kereszténnyel és muszlimmal együtt, ahogy a tibhirinei trappista közösség tagjai tették. Ferenc pápa az ő boldoggá avatásuk alkalmával mondta egyik Úrangyala ima során: „Bátor tanúságtételük remény forrása az algériai katolikus közösség számára, és párbeszéd magva az egész társadalom számára. Legyen ez a boldoggá avatás mindenki számára ösztönző arra, hogy együtt építsük fel a testvériség és a szolidaritás világát”.
A bazilika is az egységnek a jele, mert az élő kövekből álló egy Egyházat szimbolizálja
Leó pápa elmélkedésének harmadik pontja a béke és az egység előmozdítása. Már a látogatás mottója a feltámadt Jézus szavait hirdeti: „Béke legyen veletek!”. A béke és az egyetértés a keresztény közösség alapvető jellemzői a kezdetektől fogva, ahogy Jézus kéri tőlünk: „Arról ismerjen meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Szent Ágoston ezzel kapcsolatban megerősítette, hogy az Egyház „népeket szül, de azok mégis Egynek a tagjai, vagyis az Úré”. Szent Ciprián tanítja: „Istenért a legnagyobb áldozat a köztünk uralkodó béke, a testvéri harmónia és az a tény, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységében egyesült nép vagyunk”. Ez a bazilika is ennek az egységnek a jele, mert az élő kövekből álló egy Egyházat szimbolizálja, ahol az Afrikai Miasszonyunk palástja alatt közösség épül a keresztények és a muszlimok között. Egy olyan világban, ahol a megosztottság és a háborúk fájdalmat és halált hoznak a nemzetek, a közösségek és a családok között is, a békében való együttélés nagyszerű jel. Együtt terjesszétek a testvériséget, a közösség és a megbékélés vágyait és érzéseit keltve, egy olyan üzenettel, amely annál erősebb és világosabb, minél inkább egyszerűségben és alázatban tanúskodnak róla – zárta elmélkedését Leó pápa hétfőn este az algíri Afrikai Miasszonyunk bazilikában.
