XIV. Leó beszéde az algériai hatóságokhoz: a közjó szolgálata és a béke útja
Somogyi Viktória – Vatikán
Az elnöki palotában tett udvariassági látogatását követően, helyi idő szerint hétfőn délután 1 órakor Abdelmadjid Tebboune elnök fogadta a Szentatyát az algíri Konferenciaközpont, majd együtt érkeztek a terembe, ahol közel 1400-an voltak jelen. Először az algériai államfő szólt a jelenlevőkhöz. Ezt követően XIV. Leó személyes hangon kezdte beszédét az egybegyűltekhez: „Nagyon hálás vagyok a meghívásért, hogy ellátogathattam Algériába, amely péteri szolgálatom legelején érkezett, és köszönöm a szívélyes fogadtatást!” Majd hangsúlyozta látogatásának jellegét és küldetését: „Zarándokként vagyok jelen közöttetek, a béke zarándokaként, vágyva arra, hogy találkozzam a nemes algériai néppel. Testvérek vagyunk, mert ugyanaz az Atyánk a mennyben.” A pápa kiemelte az algériai nép értékeit, különösen a szolidaritást és a vendégszeretetet: „Népetek soha nem tört meg a megpróbáltatások során, mert áthatja a szolidaritás, a vendégszeretet és a közösség lelkülete.” Ezzel összefüggésben az igazságosság és a megosztás fontosságára is rámutatott: „Aki felhalmozza a gazdagságot, és közömbös marad mások iránt, az igazságtalan.” Majd figyelmeztetett: „Az irgalom nélküli vallás és a szolidaritás nélküli társadalom botrány Isten szemében.”
Nemzetközi helyzet
Leó pápa beszédében a nemzetközi helyzetre is kitért, és a párbeszéd sürgősségét hangsúlyozta: „Ha képesek vagytok párbeszédet folytatni mindenki aggodalmairól, és szolidaritást mutatni sok közeli és távoli ország szenvedése iránt, akkor hozzájárulhattok a népek közötti nagyobb igazságosság megtervezéséhez és megvalósításához.” A hatalmon lévőkhöz külön felhívást intézett: „A hatóságok nem uralkodni hivatottak, hanem szolgálni a népet és előmozdítani fejlődését.” Majd hozzátette: „Egy nemzet igazi ereje abban áll, hogy mindenki együttműködik a közjó szolgálatában.”
A fiatalok szerepe
A pápa külön hangsúlyt helyezett a fiatalok szerepére is: „Arra buzdítom azokat, akik felelős pozícióban vannak ebben az országban, hogy ne féljenek ettől a látásmódtól, hanem támogassanak egy élénk, dinamikus és szabad civil társadalmat, amelyben a fiatalokat kiváltképpen elismerik, mint akik képesek tágítani a remény horizontját mindenki számára.”
Mediterráneum
A beszéd egyik legerőteljesebb képe a Földközi-tengerre és a Szaharára vonatkozott: „Jaj nekünk, ha sírokká tesszük ezeket a helyeket, ahol a remény is meghal!” Ezzel összefüggésben a Szentatya a felelősségvállalás szükségességét hangsúlyozta: „Sokasítsuk a béke oázisait; nevezzük meg és távolítsuk el a kétségbeesés okait; és álljunk ellen azoknak, akik mások szerencsétlenségéből profitálnak!”
Vallás és modernitás
A pápa arra is figyelmeztetett, hogy a mai világban a vallás és a modernitás közötti feszültség új kihívásokat hoz: „A vallási jelképek és szavak egyrészt az erőszak és az elnyomás istenkáromló nyelvévé válhatnak, másrészt üres jelekké a fogyasztás hatalmas piacán, amely nem elégít ki bennünket.” XIV. Leó hangsúlyozta: „Az abszurd polarizációk nem szabad, hogy csüggedést okozzanak bennünk. Intelligens módon kell szembenézni velük. Ezek annak a jelei, hogy egy rendkívüli, nagy megújulás korában élünk, amelyben azok, akik nyitva hagyják szívüket és éberen tartják lelkiismeretüket, a nagy spirituális és vallási hagyományokból új világlátási módokat és megingathatatlan életcélt meríthetnek.”
Megbékélés
Végül reményteljes üzenettel zárta beszédét: „Az embereket a kritikus gondolkodásra és a szabadságra, a meghallgatásra és a párbeszédre, valamint arra a bizalomra kell nevelnünk, amely képessé tesz bennünket arra, hogy tőlünk különböző emberekben útitársakat, ne pedig fenyegetést lássunk.” Ezt követően azt javasolta: „Az emlékezet gyógyulásán és a korábbi ellenségek közötti megbékélésen kell dolgoznunk. Ez az az ajándék, amelyet Algériának és egész népének kívánok, akikre a Magasságos bőséges áldását kérem” – mondta beszéde végén a Szentatya.
XIV. Leó pápa az algériai hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testülethez intézett beszédében arra hívta a társadalom vezetőit és minden jóakaratú embert, hogy a közjó szolgálatában, a párbeszéd és a szolidaritás útján dolgozzanak a békéért.
