Búcsút vettek Kinga nővér hamvaitól a római Villa Mater Redemptoris zarándokházban
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Így kezdődött április 8-án szerdán este fél hétkor a Tamagno utcai rendház kápolnájában a hálaadó búcsúszentmise, melyet Melo Lajos domonkos-rendi szerzetes atya, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika gyóntatója mutatott be, aki évtizedek óta vezette lelkileg az ottani kis szerzetes-közösséget, napi szentmisével és gyóntatással. Részt vett és koncelebrált a szentmisén Horvát Zoltán budapesti belvárosi főesperes és a szombathelyi egyházmegyés Perger Gyula atya, az Ecclesia igazgatója, mindketten Kinga nővér régi ismerősei.
A szentmise különlegessége, hogy a Szent Péter bazilika Magyarok Kápolnájában tartott hivatalos gyászmise után most eljöttek erre az alkalomra azok az olasz helybéliek, akik az utcáról, a közeli boltokból ismerték Kinga nővért, aki mintegy ötven éve él a Megváltósok házában. Szép jele volt a keresztény testvéri összetartozásnak, hogy még a környék templomának olasz plébánosa is eljött a búcsú-szentmisére. Lajos atya éppen ezért olasz és magyar nyelven mutatta be a szentmisét.
Homíliájában megemlékezett a festéssel is foglalkozó Kinga nővér egyik ikonjáról, mert főként ikonokat szeretett festeni. Úgy ábrázolta a Pantokrátor Krisztust, aki Mindenhatóként az idők végén eljön ítéletet tartani, hogy az Úr jobbjával áldást ad, míg bal keze a Mennyország kulcsát tartja.
Mindez a szokatlan ikonográfiai ábrázolás Kinga nővér lelkületét tükrözi, mert számára Jézus Krisztus maga az áldás, egyúttal pedig a Mennyek Kapujának a megnyitója. Ha arra gondolunk, hogy Kinga nővér az Isten Megváltóról nevezett rend tagja, akkor éppen jól, rendi hivatásának megfelelően ismerte az Urat, akiről az ősi Te Deum énekli: „Halál mérgét megtiportad, mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.” És mennyire illik a fohász a himnusz következő két sora: „Téged azért, Uram, kérünk, Mi megváltónk, maradj vélünk, Szentjeidhez végy fel égbe, Az örökös dicsőségbe!”
Kinga nővér hamvait hazaviszik és a Szülőföldjén temetik el.
