Leó pápa a katolikus közösséghez: Védjétek az életet a fogantatástól a természetes végéig!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz”
Az imaóra szentleckéjéhez fűzte gondolatatait Leó pápa: „Gyermekeim, azért írom ezeket, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz” (1Jn 1,1-2). Jézus Krisztus, az igaz, aki közbenjár az emberiségért az Atyánál, megbékéltet minket Vele és egymással, ő a közösség szószólója. Nem azért jön, hogy elítélő ítéletet hozzon, hanem hogy mindenkinek felajánlja irgalmát, amely megtisztít, gyógyít, átalakít, és így együttérző és irgalmas természete a szegények és bűnösök „szószólójává” teszi őt. Jézus gesztusai egyszerre szolgálják az ember fizikai és lelki gyógyulását, és helyes társadalmi és politikai felelősségvállalását is, amennyiben a gyógyult embert teljes méltóságával visszahelyezi abba az emberi és vallási közösségbe, amelyből – gyakran éppen betegsége vagy bűne miatt – ki volt zárva.
Az Egyház lényegi jele a közösség, mint Isten szeretetének tükörképe
Az Egyház lényegi jele ez a közösség, mint Isten szeretetének tükörképe. Leó pápa kiemelte, hogy a Monacói Hercegségben az egyház nagy gazdagsággal rendelkezik, mert benne mindenkit szívesen látnak és így otthonra lelnek. A Monacói Hercegség valójában egy kis állam, melyben monacóiak, franciák, olaszok és sok más nemzetiségű emberek élnek együtt. Ebben a kis kozmopolita államban azonban a származás sokfélesége más társadalmi-gazdasági különbségekkel párosul, ami az Egyházban nem lehet a megosztottság oka, hanem éppen ellenkezőleg, mindenkit Isten gyermekeként fogadnak be. Ez a kegyelmi ajándék kölcsönös szeretetre indít, mert Krisztustól származik, aki a mi szószólónk az Atya előtt, ahogy Pál apostol tanítja: „nincs többé zsidó, sem görög; nincs többé szolga, sem szabad; nincs többé férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban” (Gal 3,28).
Jézus „szószólóként” megvédi az egész ember és minden ember jogát
Leó pápa a „Krisztus a mi szószólónk” téma második szempontjaként az emberiség védelmét érintette. Jézus „szószólóként” áll ki főként azok védelmében, akiket Isten elhagyottnak, elfeledettnek és marginalizáltnak talál, és Isten irgalmas hangjaként és arcaként „megvédi az elnyomott jogait”. Ám az Egyház hivatása is arra indítja őt, hogy „szószóló” legyen, azaz megvédje az emberiséget: az egész személyt és minden embert. Ez az evangélium hirdetésének első szolgálata, hogy megvilágítsa az embert és a társadalmat saját identitásáról, az emberi élet értelméről, a létezés végső céljáról és történelmi sorsáról. Leó pápa ennek jegyében arra buzdította a monacói híveket, hogy hirdessék az élet, a remény és a szeretet evangéliumát; vigyék el az evangélium fényét mindenkinek, hogy megvédjék minden ember életét a fogantatástól egészen a természetes halálig, segítsék helyes irányadással megfékezni a szekularizmus nyomását, amely az embert individuumra, egyedre fokozza le, míg társadalmi életét pusztán csak a gazdagság megszerzéseként értelmezi. Ebben a küldetésben segítse őket védőszentjük, Szent Devota szűz és vértanú, együtt a Legszentebb, Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárásával – zárta homíliáját Leó pápa a Monacói Hercegség katolikus közösségének tagjaival együtt végzett imaóra során.
