Leó pápa üzenete: Az oratóriumok létfontosságúak a fiatalok számára az elszigeteltség leküzdésében

Somogyi Viktória – Vatikán

Az olasz-svájci határtól mindössze nyolc kilométerre fekvő kis lombard városban, Olgiate Comascóban, a régi „San Giovanni Bosco” oratórium hamvaira helyezett alapkő szilárdsága ezen intézmények vitalitásának jele, amelyek elengedhetetlenek az egyház és az egész társadalom életéhez. Ezek az oratóriumok olyan helyek, amelyek arra hivatottak, hogy „hiteles kötelékeket” építsenek, amelyek képesek legyőzni „korunk elszigeteltségét”, kiváltképpen a fiatalok körében. XIV. Leó pápa üzenetében jókívánságait fejezte ki a szalézi rend alapítójáról elnevezett új oratórium alapkövének letétele alkalmából, amelyre március 1-jén, vasárnap, Oscar Cantoni bíboros, Como püspökének jelenlétében került sor.

A testvériség és a képzés terei

A Szent Hippolütosz és Szent Cassianus templom mellett épül az új ifjúsági központ. Flavio Crosta atyához, a plébánoshoz intézett üzenetében a pápa reményét fejezte ki, hogy az oratórium az „igazi emberi testvériség és keresztény képzés tereit” kínálja majd. A pap vasárnapi beszédében emlékeztetett arra, hogy a fiatalok számára nem elég, ha értékelik őket: „tudniuk kell, hogy szeretik őket”. Az alapkő letétele egyben „egy hosszú, várakozásokkal és összetett átmenetekkel teli út végét” is jelentette, amely a régi oratórium 2017-es bezárásával kezdődött. A nosztalgia jellemezte nyolc éven át azokat, akik a gondtalan gyermekkor emlékeivel nőttek fel, egészen november 18-ig, amikor Lazzaro You Heung-sik bíboros, a Papi Dikasztérium prefektusa véglegesen jóváhagyta az új épület építését.

A közösség újrafelfedezése a „Sohaország” korában

Az új oratórium projektjét Alessandra Mastrogiacomo építész tervezte és Carlo Valentini építész hagyta jóvá. A korábban különálló és olykor praktikusnak nem mondható tereket barátságos, többcélú terekké alakították át. A „tegnapi fiatalok” – mára már befutott szakemberek és fiatal nyugdíjasok – önkéntes hozzájárulása is kulcsfontosságú volt a projekt létrehozásában. Nagylelkűen felajánlották képességeiket a Bizottságnak a plébános támogatására. Hozzájárultak a mai fiatalok is, akik elgondolkodtató szavakkal fordultak a jelenlévőkhöz az ünnepségen: „Tényleg elvesztünk? A „Sohaország” (a Pán Péter mesében szereplő fiktív hely, így hívják azt a mágikus helyet, ahol a gyerekek soha nem nőnek fel) korában újra felfedeztük önmagunkat közösségként. Falak nélkül megtanultunk összetartani; tető nélkül megtanultunk otthont teremteni magunknak. Mert egy oratórium nem betonból születik, hanem azok tekintetéből, akik felismernek egy fiatalban valami értékeset.”