XIV. Leó pápa: Az etikus szervadományozás a szolidaritás, a remény és a testvériség jele
Gedő Ágnes - Vatikán
Rómában tartotta március 24-25-én találkozóját az Olasz Transzplantációs Hálózat, amelynek munkáját figyelemmel követi a Pápai Életvédő Akadémia is. Jelenlétük tanúskodik annak a sok egészségügyi dolgozónak, orvosnak és önkéntesnek a munkájáról, aki hozzáértőn és odaadással szolgálja az emberi életet a legkiszolgáltatottabb pillanataiban – kezdte beszédét Leó pápa, majd egy fontos évfordulóra emlékeztetett.
Boldog don Gnocchi tanúságtétele
Hetven évvel ezelőtt valósult meg az első szervadományozás Olaszországban, amikor Boldog Carlo Gnocchi azt kérte, hogy halálát követően szaruhártyáját távolítsák el és ültessék át alapítványa két fiatal vak gyermekének szemébe, akik így újra visszanyerték látásukat. Gesztusa, amelyet egy olyan időszakban tett, amikor még nem létezett Olaszországban erre vonatkozó szabályozás, széles körben elgondolkodtatta az olasz társadalmat, és hozzájárult a törvényi szabályozás kidolgozásának elindításához.
XII. Piusz pápa értékelte a transzplantációs gyógyászat fejlődését
Néhány héttel don Gnocchi gesztusa után XII. Piusz pápa elsőként adott erkölcsi útmutatást ezekhez a témákhoz, elismerve a terápiás célokra történő szervkiemelés jogszerűségét, az emberi test méltóságának és az érintett személyek jogainak tiszteletben tartásával. Az egyház a kezdetektől fogva nyomon kísérte a transzplantációs gyógyászat fejlődését, elismerte értékét és ezzel együtt rámutatott a szükséges etikai szempontokra is.
Szent II. János Pál etikai megfontolásai
Azóta a tudományos kutatások és az emberi odaadás gazdag fejlődése révén az Olasz Transzplantációs Hálózat nagyszerű eredményeket ért el, amelyeket nemzetközi szinten is elismertek. Ez egyrészt szakmai tudás, másrészt a felelősség és a bizalom kultúrája is, amit őrizni és támogatni kell. Szent II. János Pál pápa Evangelium vitae – k. enciklikájában emlékeztetett rá, hogy a szervadományozás különösen is elismerésre méltó, amennyiben etikailag elfogadható formában történik. Olyan cselekedetről van szó ugyanis, ami egyesíti az adományozás nagylelkűségét az erkölcsi felelősséggel. A Katolikus Egyház Katekizmusa erre vonatkozóan megállapítja, hogy a “szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására” (2296). Figyelmeztet ugyanakkor, hogy ehhez szükséges a donor vagy rokonai beleegyezése és az emberi személy méltóságának tiszteletben tartása. Őrködni kell azon, hogy elkerüljék az emberi test áruba bocsátásának minden formáját, és garantálják a jogszerű és átlátható transzplantációs feltételeket.
Ingyenes felajánlás
A szervátültetés gyógyászati ága emlékeztet minket, hogy a gondoskodás, a bizalom és a kölcsönös felelősség kapcsolata alapfeltétele annak, hogy a transzplantáció megvalósuljon. Akkor lehet ugyanis szervátültetéssel megmenteni emberi életeket, ha a donorok nagylelkűen felajánlják szerveiket.
Ferenc pápa aláhúzta, hogy az adományozás nemcsak társadalmilag hasznos cselekedet, hanem az egyetemes testvériség kifejeződése. Mindig ingyenes kell, hogy maradjon, tanúskodva a segítség, az adományozás, a remény és az élet kultúrájáról. Ez a felhívás ma különösen értékes, hiszen korunkban félő, hogy az ár, a hatékonyság vagy az érdek logikája szerint mérnek mindent – figyelmeztetett Leó pápa.
„Megragadom az alkalmat, hogy bátorítsam a tudományos kutatást, mely továbbra is fontos távlatokat nyit meg a transzplantációs gyógyászatban” – fordult az Olasz Nemzeti Szervátültetési Központ találkozójának résztvevőihez a Szentatya. A kutatás feladata, hogy egyre hatékonyabb megoldásokat fejlesszen ki azért, hogy válaszoljon a betegek szervigényére és szükségleteire egy olyan közegben, ahol a kereslet még mindig nagyobb a kínálatnál. Mindig felelős megfontolás kísérje a tudományos fejlődést, hogy az a személy átfogó javát és méltósága tiszteletben tartását szolgálja.
Tájékoztatni és érzékenyíteni
Leó pápa háláját fejezte ki munkájukért, mely igényes és gyakran rejtve történik, szakértelmet, szigorúságot követel, de ezzel együtt lelkiismeretes, kiegyensúlyozott és emberséges hozzáállást. Ötvöződik benne a klinikai felelősség, a kényes döntések és azok a kapcsolatok, amelyek a legnehezebb pillanatokban érintik az emberek életét. Folytassák hűen és odaadóan munkájukat, mindig a páciens javát tartva szem előtt! Végül XIV. Leó pápa az intézményeket és az önkénteseket arra buzdította, hogy tájékoztassák és érzékenyítsék a közvéleményt, hogy növekedjen a szervadományozás kultúrája, egyre tudatosabban, szabadabban vállaltan, felismerve ebben a gesztusban a szolidaritás, a testvériség és a remény jelét.
