Remény, kétely, hit – a pápa válaszolt a monacói fiatalok kérdéseire
Joseph Tulloch / Somogyi Viktória – Vatikán
A találkozóra délben a Sainte-Dévote-templom előtti téren került sor, ahol a hercegség különböző pontjairól érkezett fiatalok gyűltek össze. Négy fiatal kapott lehetőséget arra, hogy személyesen kérdezze a pápát.
A szeretet ad stabilitást az életnek
Elsőként a 22 éves Benjamin fordult a Szentatyához, aki arra volt kíváncsi, miként lehet bizakodni és megőrizni a reményt a környezeti válságok és a fegyveres konfliktusok idején. XIV. Leó válaszában hangsúlyozta az önmagunkkal és másokkal való egységérzetet, amely a Krisztussal való kapcsolatból fakad. A szeretet az, amely stabilitást ad az életben, mindenekelőtt Isten szeretetének megtapasztalása, majd az ebből fakadó szent és megvilágosító kölcsönös emberi szeretet.
Ima és elmélkedés, hogy lecsendesítsük az állandó tevékenykedést és beszédet
A következő kérdést Andreia, egy Portugáliából származó fiatal nő tette fel, aki arra keresett választ, miként őrizheti meg hitét a kétely és a belső üresség időszakaiban. A pápa kiemelte: fontos „megtisztítani a szív kapuját” a lényegtelen aggodalmaktól, hogy helyet adhassunk a Szentléleknek. Ehhez elengedhetetlen az ima, a csend és az elmélkedés, amelyek segítenek lecsendesíteni a mindennapi tevékenységek és az állandó kommunikáció zaját – az üzenetek, közösségi média és beszélgetések sodrását. Hozzátette: fontos a személyes időtöltés másokkal is, mert csak így tapasztalhatjuk meg igazán az együttlét szépségét.
A remény nem rögtönzés kérdése
A 25 éves Ethan, aki Húsvétkor készül megkeresztelkedni, valamint a 35 éves orvos, Sophia arra kérdeztek rá, hogyan lehet a mindennapokban tanúságot tenni az Evangéliumról. Ethan azon gondolkodik, hogyan tud tanúságot tenni a szeretetről, amely megváltoztatja az életünket. Sophie azt kérdezte, hogyan növekedhet a mások felé irányuló szeretetben. Leó pápa válaszában hangsúlyozta: a hiteles tanúságtétel tettei és szavai nem spontán improvizáció kérdése. Ezek a tettek nem saját erőfeszítéseink gyümölcsei, hanem az Istennel megélt mély kapcsolatból fakadnak. Ha nyitottak vagyunk arra, hogy befogadjuk Isten kegyelmét, akkor „bízhatunk abban, hogy a megfelelő időben megérkeznek a pontos szavak és az erő, amely szükséges a cselekvéshez.
Az önátadás az igazi öröm forrása
A találkozó végén XIV. Leó pápa arra hívta a monacói fiatalokat, hogy teljes életüket ajándékozzák oda Istennek és mások szolgálatára. „Csak így találjátok meg az igazi, maradandó örömöt és az élet egyre mélyebb értelmét” – mutatott rá a Szentatya. Azt javasolta, hogy ez az üzenet nemcsak személyes, hanem nemzeti szinten is érvényesüljön: Monaco ugyan kis ország, mégis a szolidaritás és a remény világító jelévé válhat.
