A szeretet győzelme a félelem felett – XIV. Leó szentmiséje Monacóban
Somogyi Viktória – Vatikán
Monacóban, a II. Lajos Stadionban bemutatott szentmisén XIV. Leó pápa homíliájában a hit, a remény és az isteni irgalom erejéről beszélt, a jelen kor kihívásaira is reflektálva. A Szentatya János evangéliumának Lázár feltámasztásáról szóló szakaszából kiindulva arra mutatott rá: Jézus halálos ítélete nem a sors vak játéka volt, hanem tudatos emberi döntés, amelyet félelem és hatalomvágy vezérelt.
A pápa felidézte: a főtanács tagjai politikai alapon attól féltek, hogy Jézus reményt ébreszt az emberekben és szomorúságukat örömmé alakítja, ez veszélyezteti a fennálló rendet, a rómaiak jönnének és elpusztítanák a nemzetet. Ezért inkább az ártatlan elítélése mellett döntöttek. A félelem mögött azonban a hatalom megtartásának szándéka húzódott meg. Mégis, Isten gondviselése ezt a gyilkos döntést a legnagyobb szeretet kinyilatkoztatásává tette.
Isten örök igazságossága új életet ad
Homíliájában XIV. Leó pápa hangsúlyozta a két egymásnak feszülő erő jelenlétét: egyrészt Isten kinyilatkoztatása, aki úgy mutatkozik be, mint a Mindenható Úr és Üdvözítő, másrészt a hatalommal rendelkező hatóságok titkos terve, akik fenntartások nélkül képesek gyilkolni. Ez ma is jelen van a világban – figyelmeztetett a Szentatya. Ma is számtalan ártatlan élet kerül veszélybe, gyakran hamis indokokkal igazolva. Mégis, Isten örök igazságossága új életet ad, ahogyan Lázárt is kiemelte a sírból. Az Úr megszabadít a fájdalomtól minket azáltal, hogy reményt ébreszt bennünk.
A Szentatya külön kitért az irgalom jelentőségére, amelyet az isteni mindenhatóság igazi arcának nevezett. Az irgalom az, amely megmenti a világot, és amely minden emberi életet oltalmaz – a fogantatástól az elmúlásig. Ezzel összhangban emlékeztetett Ferenc pápa tanítására is, aki a „kiselejtezés kultúrájával” szemben az irgalom kultúráját hirdette.
Jézus életében példát adott az alázatra és a szeretetre
Az ószövetségi olvasmány (Ez 37,23) kapcsán a pápa Ezékiel próféta szavait idézte, rámutatva: Isten műve a felszabadulással és a megtéréssel kezdődik. Ez a folyamat minden hívőt személyesen és közösségileg is érint. A bálványoktól való megszabadulás kulcsfontosságú lépés ezen az úton. A pápa szerint a „bálvány” mindaz, ami beszűkíti látásunkat, és elvonja figyelmünket Istentől – legyen az hatalom, pénz vagy hiúság. Ezek nemcsak Istent torzítják el, hanem az embert is rabságba taszítják. Isten azonban nem hagyja magára az embert a kísértések idején: Jézus életében példát adott az alázatra és a szeretetre. Nem büntetéssel, hanem szeretetével győzte le a gonoszt, és új irányt adott a történelemnek – a haláltól az élet felé vezetve az embert.
A pápa erőteljesen szólt a mai világot sújtó háborúkról is. Figyelmeztetett: ezek gyökere gyakran a hatalom és a pénz bálványozása. Minden kioltott élet Krisztus testét sebzi meg. Ezért arra hívott, hogy ne szokjunk hozzá a háború képeihez és a fegyverek zajához. A béke nem pusztán erőegyensúly, hanem megtisztult szívek műve, amelyek a másik emberben testvért látnak, nem legyőzendő ellenséget.
A monacói egyház legyen a békében élés és az öröm tanúja
A monacói egyházhoz fordulva XIV. Leó pápa arra buzdított, hogy legyen a békében élés és az öröm tanúja, amely a megosztott szeretetből fakad. A hitből fakadó valódi öröm nem önmagunkért, hanem mások szolgálatában bontakozik ki. Különösen fontos, hogy figyelemmel és szeretettel forduljunk a legkiszolgáltatottabbak felé: a gyermekekhez, az idősekhez, a betegekhez és a magányosokhoz.
Homíliája végén a pápa a nagyböjti időszakra utalva emlékeztetett: bár a világban jelen van a rossz és a közöny, az Úr már készíti a Húsvét örömét. Ennek jelei maguk az emberek: Lázár, aki új életet kapott; a bűnbocsánatban részesülő hívők; és maga a feltámadt Krisztus, aki „az út, az igazság és az élet”. Ő vezeti az Egyház küldetését, amelynek célja, hogy Isten életét ajándékozza a világnak.
XIV. Leó pápa monacói szentmiséjén elhangzott homíliájának üzenete arra emlékeztet bennünket: a világ félelmei és konfliktusai közepette a keresztény ember hivatása, hogy az irgalom, a remény és a szeretet tanúja legyen.
