Leó pápa az olasz Irgalmasság Művek Nemzeti Szövetségéhez: szívből jövő önkéntes szolgálat
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Misericordia művek évszázados múltra tekintenek vissza, amikor a középkorban a világi keresztény élet három fontos dimenzióját testesítették meg: a lelkiséget, a szolgáló szeretetet és az adott kor szükségleteire való odafigyelést. Az Irgalmasság Művek a lelkiségét kezdetektől fogva elsősorban tagjainak megélt hitéből és szentségi gyakorlatából merítette – emelti ki a pápa. Így született meg a mű a 13. századi Firenzében, a polgári és egyházi közösségeken belüli háborúk és belső viszályok közepette, amikor néhány világi hívő úgy döntött, hogy a lelki áhítat és a testvéri szolgálat sajátos útját választja. Egyszerű és követhető példájuk hamar elterjedt először Itáliában, majd Európa sok országában, főként Portugáliában.
Nagy elkötelezettséggel ápolják a keresztény nevelést, az imádságot, a katekézist…
A kezdetben elvetett majd nagyra nőtt mag a keresztség révén szentségi jellegű, ezért erkölcsi és aszketikus – állapította meg a pápa. Ez a tagok számára azt a feladatot jelenti, hogy nagy elkötelezettséggel ápolják a keresztény nevelést, az imádságot, a katekézist, a szentségek vételét, ahogy erre Szent II. János Pál emlékeztette a Szövetség tagjait: „A szentségek szorgalmas vételével egy hiteles keresztény lét örömteli tanúi lesztek, és támogatást kaptok az élet Urát követő lépteitekben, aki rajtatok keresztül akarja kinyilatkoztatni a mai világnak, e csodálatos és nyugtalan kor embereinek Isten igazi, irgalomban gazdag arcát. Ennek az ápolását végzik a Misericordia soraiban az Irgalmasság Őrei, azok ez elkötelezett világiak, akik laikus társaik lelkiségét erősítik.
A valódi hitélet szükségszerűen törődik a felebarát szükségleteivel és annak szolgálatába áll
Leó pápa beszéde második szempontjaként a közösség tevékeny szeretetéről szólt. Történetük tanúsítja, a valódi hitélet nem maradhat testetlen spiritualizmus, hanem szükségszerűen törődik a felebarát szükségleteivel és annak szolgálatába áll. A Misericordia művei éppen ezért jelen vannak a rendkívüli vészhelyzetekben, háborús övezetekben, valamint a mindennapi szolidaritás ezernyi rejtett szolgálatában, „hogy tanúságot tegyenek – ahogy Ferenc pápa mondta – a szeretet evangéliumáról a betegek, az idősek, a fogyatékkal élők, a kiskorúak, a bevándorlók és a szegények között”. A Szolidaritási Áruházláncok, az Élelmiszerbankok, az otthon-gondozás, a meghallgatási és támogató szolgáltatások révén bizalmi kapcsolatokat építenek ki az emberekkel, amelyek messze túlmutatnak a szokványos egyszerű szolgáltatásokon. A szolgálat alapja nem annyira a „másikért” végzett tett, hanem inkább az „együtt-járás vele”, mely felismeri a másikban a testvért, mindegyiket saját méltóságával és történelmével.
Az „együtt” és a „szeretetből” végzett munka ösztönzi a szabad és kreatív cselekvést
Végül Leó pápa a jelen kor szükségleteire való odafigyelést emelte ki. Az Irgalmasság műve a szilárd lelki és közösségi alapoknak és a mások java iránti buzgalomnak köszönhetően, évszázadok óta tanúja az alkalmazkodás és a megújulás képességének, ami azt bizonyítja, hogy az „együtt” és a „szeretetből” végzett munka ösztönzi a szabad és kreatív cselekvést. Ennek konkrét jele az adakozás kultúrája, többek közt a véradással, de éppúgy szervek és szövetek adományozásával. Befejezésül Leó pápa arra buzdította őket, folytassák tovább elkötelezettségüket, intenzíven éljék a hitet, gyakorolják a szeretetet, törekedjenek a lélekben való növekedésre, örömmel és egyszerűséggel szolgáljanak. Köszönöm, amit tesztek, imádságomban megemlékezem rólatok, és szívből adom apostoli áldásomat rátok és családjaitokra – zárta az olasz Irgalmasság Művek Nemzeti Szövetségéhez intézett beszédét Leó pápa.
