„Az idealista Szent Bernát” – Erik Varden trappista püspök hétfő délelőtti elmélkedése
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Milyen ember volt Szent Bernát? Honnan származott? – tehetjük fel a kérdést magunknak. Egy biztos, hogy kiemelkedett a 12. századi ciszterci mozgalomban, hatalmas karizmájú ember volt, óriási munkabírással. Sokan, köztük olyanok is, akiknek jobban kellene tudniuk, úgy vélik, hogy ő alapította a rendet. Ez biztosan nem így van, bár valóban nagy port kavart, amikor 1113-ban, 23 évesen, harminc társával megérkezett. A 1098-ban alapított cîteaux-i vállalkozás egyszerre volt újítás és reform. Az alapítók „novum monasterium”-nak, új monostornak nevezték otthonukat. Tervük elsősorban nem valami vagy valaki elleni reakció volt – és hála Istennek – ezért is maradt meg, mivel a reakciós tervek előbb-utóbb semmivé válnak. Első pillantásra a ciszterci terv konzervatív volt, mégis a kezdeményezők újításokat vezettek be, ilyen volt elsők között a gyümölcsöző párbeszéd
Gyümölcsöző párbeszéd
A saját ítélőképességébe vetett bizalom Bernátot időnként rugalmassá tette bizonyos eljárások betartásában, amelyeket egyébként állítása szerint követett. Az egyház szükségleteiről alkotott elképzelése néha merev álláspontok felvételére késztette, ami heves pártpolitikai szellemhez vezetett. Azonban nem volt képmutató. Őszintén alázatos, Istennek odaadó, gyengéd kedvességre képes, hűséges barátvolt, aki képes volt összebarátkozni korábbi ellenségeivel is, és Isten szeretetének meggyőző tanúja lett. Magával ragadó figura volt, és marad is.
Thomas Merton és Szent Bernát: van bizonyos hasonlóság a jellemükben
Dom James Fox, aki az USA északi részén fekvő Getszemáni ciszterci apátság vállalkozó szellemű apátja volt 1948 és 1967 között, egyszer dühösen írta szerzetestársáról, Thomas Mertonról: „Olyan elektromos az elméje!” Merton irritálta Foxot ötleteivel, megérzéseivel és kitartásával. Fox azonban tudta, hogy Merton őszinte. Tisztelte őt, élvezte a társaságát és az apátságban töltött idejének nagy részében éppen Merton atyánál végezte el szentgyónásait. Természetesen nem lehet Thomas Mertont Clairvaux-i Bernáthoz hasonlítani, de van bizonyos hasonlóság a jellemükben. Bernát nyilván nem ismerhette az elektromosságot, de természete szeszélyes is volt, így hát neki hatalmas feszültségeket kellett hordoznia és kiegyensúlyoznia.
Egyre inkább Isten irgalmas igazságosságát csodálta
Szent Bernátnak a megtérésről szóló tanítása páratlan bibliai kultúrájából és átgondolt teológiai meglátásaiból ered. Ám az idő múlásával egyre inkább abból a személyes küzdelméből is fakadt, amivel megtanulta, hogy ne abból induljon ki, hogy az ő útjai mindig helyesek, hiszen tapasztalatai, sebei, és az őt ért kihívások arra tanították, hogy megkérdőjelezze előítéleteit és egyre inkább megcsodálja Isten irgalmas igazságosságát. Szent Bernát kiváló társ mindazok számára, akik nagyböjti exodust, kivonulást vállalnak az énközpontúságukból és a büszkeségükből, abban a vágyban, hogy az igazságot kövessék, miközben tekintetüket Isten mindent megvilágító szeretetére szegezik.
