Leó pápa az imahét lezárásakor: Egyek vagyunk! Már azok vagyunk! Tegyük nyilvánvalóvá!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A neve is megváltozott, miután a Feltámadt Úrral találkozott
Az első korinthusi levélben Szent Pál „önmagát az apostolok közt a legkisebbnek tartja” (1Kor 15,9). Méltatlannak érzi magát erre a címre, mert korábban üldözte Isten Egyházát. Mégsem a múltjának a foglya, hanem ő az „az Úrban fogoly” (Ef 4,1). Isten kegyelméből megismerte a feltámadt Úr Jézust, aki megjelent Péternek, az apostoloknak, majd több mint ötszáz testvérnek, végül pedig neki, aki üldözte őt (vö. 1Kor 15,3-8). A Feltámadt Jézussal való találkozása eredményezte a megtérését, amelyre ma emlékezünk – kezdte beszédét Leó pápa.
Ennek a megtérésnek a jelentőségét tükrözi nevének megváltozása, Saulból Pál lett. Isten kegyelméből az, aki egykor üldözte Jézust, teljesen átalakult és tanúságtevője lett. Aki hevesen küzdött Krisztus neve ellen, most eleven buzgósággal hirdeti szeretetét. Amikor most a Népek Apostolának sírja körül gyűltünk össze, eszünkbe jut, hogy az ő küldetése egyúttal minden mai keresztény küldetése is: hirdetni Krisztust, és mindenkit meghívni, hogy belé vetett bizalommal éljen. Az Úrral való minden igazi találkozás ugyanis átformáló mozzanat, amely új látásmódot és új irányt ad annak a feladatnak a betöltéséhez, hogy felépítsük Krisztus Testét – emelte ki a pápa.
Minden keresztény közös feladata, hogy alázattal és örömmel hirdesse Krisztust
A II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló „Lumen Gentium” kezdetű konstitúciója kezdetén kifejezte eltökélt vágyát, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek (vö. Mk 16,15): „Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szentlélekben összeült szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot” (LG 1). Minden keresztény közös feladata, hogy alázattal és örömmel mondja a világnak: „Tekints Krisztusra! Közeledjél hozzá! Fogadd el szavát, amely megvilágosít és megvigasztal!” – idézett Leó pápa a május 18-i beiktatási beszédéből. A keresztények egységért tartott imahét minden évben arra hív minket, hogy újítsuk meg közös elkötelezettségünket e nagy küldetés iránt, abban a tudatban, hogy a közöttünk lévő megosztottságok, bár nem fojtják el Krisztus ragyogó fényét, mégis eltompítják azt az arcot, amelyet pedig a világ felé kellene tükröznie.
A niceai zsinat 1700. évfordulóján együtt, egy helyen dicsérték az Urat
Tavaly ünnepeltük a niceai zsinat 1700. évfordulóját – folytatta a pápa. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka meghívott minket, hogy İznikben ünnepeljük az évfordulót, és hálát adok Istennek, hogy két hónappal ezelőtt oly sok keresztény felekezet képviseltette magát a megemlékezésen. A nikaiai hitvallás közös megvallása azon a helyen, ahol íródott, értékes és felejthetetlen tanúságtétel volt a Krisztusban való egységünkről. Ez a testvéri pillanat lehetővé tette számunkra, hogy együtt dicsérjük az Urat azért, amit a nikaiai atyák által megvalósított és segítette őket abban, hogy világosan kifejezzék annak az Istennek az igazságát, aki Jézus Krisztusban való találkozás által közeledett hozzánk. Bárcsak a Szentlélek ma is megtalálná bennünk azt a tanulékony értelmet, hogy egy hangon hirdessük a hitet korunk minden emberének.
Az idei imahét témájául választott efezusi levélrészletben újra és újra halljuk ugyanazt a szót, „egy”, miszerint egy a test, egy a Lélek, egy a remény, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség és egy az Isten (vö. Ef 4,4-6). Kedves testvérek, mélyen megérintenek minket ezek az ihletett szavak és lángra lobbantják a szívünket. Igen, mert „ugyanazt a hitet valljuk az egy Istenben, minden ember Atyjában; együtt valljuk az egy Urat és Isten igaz Fiát, Jézus Krisztust, és az egy Szentlelket, aki a teljes egységre és az evangélium közös tanúságtételére indít és ösztönöz minket” – idézett Leó pápa a „Hit egységében” kezdetű apostoli levélből. Egyek vagyunk! Már azok vagyunk! Ismerjük fel, tapasztaljuk meg, tegyük nyilvánvalóvá!
A katolikus egyház szinodális útja ökumenikus út, és az ökumenikus út is szinodális út
Szeretett elődje, Ferenc pápa szavait is idézte: a katolikus egyház szinodális útja „ökumenikus út és annak is kell lennie, ahogyan az ökumenikus út is szinodális út”. Ez tükröződött a Püspöki Szinódus két ülésén is, 2023-ban és 2024-ben, amelyeket mély ökumenikus lelkület jellemzett és amiket számos testvéri küldött részvétele gazdagított. Leó pápa úgy véli, hogy ez egy út, amelyen együtt növekedhetünk szinodális struktúráink és hagyományaink kölcsönös megértésében. Ahogy az Úr Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának 2000. évfordulójára tekintünk 2033-ban, kötelezzük el magunkat az ökumenikus szinodális gyakorlatok továbbfejlesztése és annak kinyilvánítása mellett, hogy kik vagyunk, mit teszünk és mit tanítunk (vö. Egy szinodális egyházért, 137-138).
Köszönet a résztvevőknek és a szervezőknek
Beszéde végén Leó pápa szívből jövő köszönetet mondott Kurt Koch bíborosnak, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztérium prefektusának és tagjainak, valamint a Dikasztérium által támogatott teológiai párbeszéd-műhelyek és egyéb kezdeményezések résztvevőinek. A Szentatya megköszönte számos egyházi vezető és képviselő liturgián való részvételét, akik a világ különböző keresztény egyházait és közösségeit képviselték, köztük név szerint említve Polykarpos metropolitát, az Ökumenikus Patriarchátust képviselőjét, Khajag Barsamian érseket, az Örmény Apostoli Egyház képviselőjét, Anthony Ball püspököt, az Anglikán Közösség képviselőjét. Köszöntötte továbbá a Keresztény Egység Előmozdításáért Felelős Dikasztérium Ortodox és Keleti Ortodox Egyházakkal való Kulturális Együttműködés Bizottságának ösztöndíjas hallgatóit, az Egyházak Világtanácsa Bossey Ökumenikus Intézetének hallgatóit, az ökumenikus csoportokat és az ünnepségen részt vevő zarándokokat.
Az imahetet előkészítő örmény egyház köszöntése
A keresztények egységéért tartott idei imahét füzetét az örmény egyházak készítették. Mély hálával gondol a pápa az örmény nép bátor keresztény tanúságtételére a történelem során, egy olyan történelemre, amelyet minvégig a vértanúság jellemzett. Az imahét zárásaként Szent Nerzész Shnorhali, „a Kegyes” katholikoszra emlékezünk, aki a 12. században az egyház egységéért munkálkodott. Megelőzte korát abban, hogy megértette, az egység keresése minden hívő feladata, és az emlékezet gyógyulását igényli. Szent Nerzész arra a lelkületre is megtaníthat minket, amelyet a közös ökumenikus utunkon sajátítunk el, ahogy azt Szent II. János Pál is szóvá tette: „A keresztényeknek mély belső meggyőződéssel kell rendelkezniük arról, hogy az egység nem stratégiai előny vagy politikai haszonszerzés céljából, hanem az evangélium hirdetése érdekében elengedhetetlen”. A hagyomány arról tanúskodik, hogy Örményország a történelemben az első keresztény nemzet, amikor Tiridatész királyt 301-ben Megvilágosító Szent Gergely megkeresztelte. Adjunk hálát azért, hogy az üdvözítő Ige bátor hírnökeinek munkássága révén Kelet- és Nyugat-Európa népei elfogadták Jézus Krisztusba vetett hitüket; és imádkozzunk, hogy az evangélium magvai továbbra is az egység, az igazságosság és a szentség gyümölcseit teremjék ezen a kontinensen, a világ népei és nemzetei közötti béke javára is – zárta az ökumenikus imahetet lezáró közös vesperás ima során mondott homíliáját Leó pápa.
