Leó pápa: Az egyházhoz tartozás érzése fontosabb, mint a számok az egyházban

Somogyi Viktória – Vatikán

A „Piazza San Pietro” magazin 2026. januári száma teljes egészében a béke témájával foglalkozik és szokásos módon XIV. Leó pápa írásával kezdődik. Ebben a hónapban a Szentatya egy olvasónak válaszol: Nunziának, egy svájci katekétának, aki Laufenburgban, egy 620 lakosú településen él. „Vetek, de a palánták nehezen nőnek. A gyerekek és a családok a sportot és a bulikat részesítik előnyben” – írja az 50 éves asszony, aki lelkesen írja le évtizedek óta tartó hitoktatói munkáját az elsőáldozástól a bérmálásig.

Levelében egy problémás helyzetről ír: „Itt Svájcban nehéz rávenni a szülőket, sőt néha még a gyermekeket és a fiatalokat is, hogy bízzanak Istenben.” A családok ritkán vannak jelen, és gyakran közömbösek a vallás gyakorlása iránt; a gyerekeket inkább a sport, a zene, az okostelefonok és a bulik vonzzák, mint a hit; vasárnapokon egyre üresebbek a templomok, amelyeket elsősorban az idősek látogatnak; a mindennapi küzdelem a „vetésért”, amikor a föld kopárnak tűnik: ezt a képet festette le a svájci katekéta. Mégis, a csüggedés kapcsán megerősíti elkötelezettségét: „Megpróbálok vetni, de a palánták nehezen nőnek.” Arra kéri a pápát, hogy imádkozzon a gondjaira bízott fiatalokért és érte, hogy soha ne veszítse el a bátorságot a folytatáshoz.

Leó pápa válasza

A Szent Péter tér magazin lapjain, amelyet Enzo Fortunato atya vezet, XIV. Leó Nunzia aggályaira reagál, és azokat európai kontextusba helyezi: „A helyzet, amelyben éltek, nem különbözik az ősi kereszténység más országainak helyzetétől.” A pápa arra hív, hogy nézzünk a részvételi számokon túlra: „A katekézisre szánt órák soha nem vészek kárba, még akkor sem, ha a résztvevők száma nagyon kevés.” És felvet egy egyházi kihívást: „A probléma nem a létszám – ami kétségtelenül elgondolkodtató –, hanem az egyre nyilvánvalóbb hiánya annak, hogy egyháznak érezzük magunkat, azaz Krisztus Testének élő tagjainak, akik mind egyedi adottságokkal és szerepekkel rendelkeznek, és nem a szent dolgokban, a szentségekben pusztán megszokásból részesülő személyek.” Nunzia – és azok számára, akik hasonló nehézségekkel küzdenek – a pápa utat mutat: „Keresztényként mindig szükségünk van megtérésre. És ezt együtt kell keresnünk.” A Szentatya emlékeztet arra, hogy a hit igazi kapuja „Krisztus Szíve, ami mindig tárva-nyitva áll”. Leó pápa záró felhívása VI. Pál örökségében gyökerezik: „Amit tehetünk, az az, hogy tanúságot tegyünk Krisztus evangéliumának öröméről, az újjászületés és a feltámadás öröméről.”