Leó pápa találkozott a svájci tűzvész áldozatainak családtagjaival: az egyház hordozza a fájdalmatokat
Gedő Ágnes - Vatikán
XIV. Leó pápa nagy megindultsággal fogadta a hozzátartozókat, akik a svájci Crans-Montana síparadicsom egyik szórakozóhelyén (a La Constallation bárban) kitört tűzvészben vesztették el szeretteiket. Szilveszter éjjelén negyven halálos áldozata és 116 sebesültje volt a tragédiának, nagyrészt fiatalok, köztük több kiskorú. Két héttel a tűzvész után, mialatt folyik a baleset körülményeinek kivizsgálása, a sérültek felépüléséért imádkoznak, Leó pápa elfogadta az olasz hozzátartozók kérését, hogy találkozzék velük. Mintegy húsz ember volt jelen az Apostoli Palota Pápák termében csütörtökön délben, akiknek a Szentatya rögtönzött szavakkal elmondta: „Amikor megtudtam, hogy valaki közületek kérte ezt az audienciát, azonnal azt mondtam, találunk rá időt. Szerettem volna legalább osztozni ebben a pillanatban veletek, ami a sok fájdalom és szenvedés közepette valóban a hitünk próbatétele.” „Az ember sokszor megkérdezi: Miért, Uram?”
A fájdalom és a szenvedés pillanatai
„Kedves családok! Ezek a nagy fájdalom és szenvedés pillanatai. Az egyik legkedvesebb, legjobban szeretett hozzátartozótok életét veszítette egy drámaian erőszakos katasztrófában, vagy hosszú időre kórházba került, testét eltorzította az a szörnyű tűzvész, ami az egész világot sokkolta. És mindez a legváratlanabb pillanatban, egy olyan napon, amikor mindenki örvendezett és ünnepelt, hogy örömet és boldogságot kívánjon egymásnak”.
Jézus föltámad és örökké él
„Mit lehet mondani egy ilyen helyzetben? Milyen értelmet lehet adni ezeknek a történéseknek? Hol lehet megfelelő vigaszt találni arra, amit éreztek, olyan vigaszt, ami nem hiábavaló és felszínes szavakból áll, hanem mélyen megérint és újraéleszti a reményt?” – sorolta a kérdéseket a pápa, majd így szólt: „Talán van egy szó, kedves testvérek, amelyik megfelelő. Isten Fiának a szava a kereszten – akihez ma oly közel álltok -, mely elhagyatottsága és fájdalma mélyéről kiáltott az Atyához: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Az Atya válasza Fia könyörgésére három napot várat magára, csöndben. De aztán micsoda válasz érkezik! Jézus dicsőségesen föltámad, örökre a Húsvét örök fényében és örömében él”.
A remény nem hiábavaló
Leó pápa így folytatta a svájci tűzvész áldozatainak családjához intézett szavait: „Kedves testvérek! Én nem tudom megmagyarázni nektek, miért kérték tőletek és szeretteitektől ezt a próbatételt. A szeretet és az együttérzés emberi szavai, amelyeket ma mondok nektek, nagyon szűkösnek és tehetetlennek tűnnek. Másfelől azonban Péter utóda, akihez eljöttetek, ma erővel és meggyőződéssel jelenti ki nektek: a reményetek nem hiábavaló, mert Krisztus valóban föltámadt! Az Anyaszentegyház a tanúja és bizonyossággal hirdeti. Szent Pál, aki élőben látta, azt mondta a korinthusi keresztényeknek: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje”. (1 Kor 15, 19.20)”
Krisztus nem hagy magunkra minket
„Kedves testvérek! Senki nem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől (vö. Róm 8,35), mint ahogy szeretteiteket sem, akik szenvednek, vagy akiket elveszítettetek. A bennünk lakozó hit bevilágítja életünk legsötétebb és legfájdalmasabb pillanatait is egy olyan semmivel nem helyettesíthető fénnyel, ami segít, hogy bátran folytassuk utunkat a cél felé. Jézus előttünk jár a halál és a feltámadás útján, ami türelmet és kitartást igényel. Legyetek biztosak az ő közelségében és gyengédségében: nem áll távol attól, amit átéltek, éppen ellenkezőleg: osztozik benne és velük együtt hordozza. Ugyanígy az egész egyház veletek együtt hordozza”. A pápa személyesen és az egész egyház imádkozik azért, hogy az elhunytak békében nyugodjanak, a szenvedők enyhülést nyerjenek, és a hozzátartozókért is, akik gyöngéden és szeretettel állnak mellettük.
Mária anyai vigaszával
„Szívetek ma megtört. Mint Máriáé volt a kereszt lábánál. Mária a keresztnél, fiát látva, a Fájdalmas Miasszonyunk mellettetek áll ezekben a napokban, és az ő oltalmára bízlak benneteket. Forduljatok hozzá fenntartás nélkül könnyeitekkel, és keressétek anyai vigaszát, amit talán csak Mária tud megadni, és meg is fog adni nektek. Máriához hasonlóan ti is türelemmel várjátok majd a szenvedés éjszakáján, de a hit bizonyosságával, hogy egy új nap támadjon, és meglelitek az örömöt. A hit békéje és vigasza kísérjen mindig benneteket” – mondta XIV. Leó pápa, majd apostoli áldását adta a tragédiában érintett családokra, végül együtt elimádkozták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet.
